Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak II. József korában / 83–102. o.

\ 86 Főglein Antal alább látni fogjuk, a jogügyi iratoknak országszerte elrendelt szétválasztása lépett előtérbe; ezt kellett sürgősen elvégezni, amely munkára a vármegyéknek tetemes napidíjjal (2 írt) díjazható külön egyének felifogadása is megengedtetett. Széchy lajstromozó tehát inkább ezt a kedvezőbb, napidíjas fizetési módot választotta és éveken, át ily díjazás mellett dolgozott Borsod vármegye levéltárában.

9 A borsodi esetből azonban a vármegyék levonták a maguk tanulságát. Ha a Helytartótanács ezután egy-egy levéltár rendetlenségéről vagy a lajstromozás hiányáról tudomást szerzett és a legfelsőbb helyről jött rendelet értelmében — hogy- ti. a „bűnös" felelősségre vonható legyen —, aziránt érdeklődött, hogy ki az oka a rendetlenségnek, kit terhel a mulasztás, hogy az iratok lajstromozása még nincs befejezve, a vánmegyék már nem vádoltak, nem neveztek meg senkit. Óvakodtak egy újabb borsodi esetet előidézni. A rendes, megszokott feleletük volt: nem tudjuk, nem állapíthatjuk meg, ki a hibás. Az igazi felelőst, aki utasítást soha nem adott, de még tanácsot sem; rendszert az iratok kezelésére, beosztására, rendezésére soha nem ajánlott és így az országszerte tapasztalható rendetlenséget előidézte és okozta, magát a kormányszéket, úgysem nevezhették meg. S II. József, aki oly szigorral követelte a rendezést, maga sem tudott mindenre kiterjedő, rendszeres utasítást adni. Tudta, hogy országszerte a vármegyék levéltárai, jegyzőkönyvei rendetlenek (in confuso statu, intiigesto et disordinato) s az ügymenet sem megfelelő; ezért a még időközben, 1785. március 24-én 3521. sz. alatt kelt legfelsőbb rendeletével,

10 elfogadván Fehér vármegye megvizsgálása kapcsán a levéltár rendezése tárgyában az itteni bizottság álltai tett javaslatot, egy tíz pontból álló szabályzatot (norma) adott ki. Eszerint a vármegyék kötelesek a levéltárukat alkalmas és esküvel lekötött egyénekkel rendeztetni, lajstromoztatni, az iratokhoz mutatókat készíttetni és a levéltárat jegyzék mellett azzal a kijelentéssel a főjegyzőjüknek átadni, hogy annak megóvásáért a felelősség a főjegyzőt terheli. A jegyzőkönyvek átfűzendők s a lapok megszámozandók. A gyűlések lefolyásuk sorrendje szerint vezetendők be a jegyzőkönyvekbe ós mindenkor aláírandók a főjegyző által. A jegyzőkönyv utolsó lapján az alispánnak igazolnia kell, hogy hány lapot tartalmaz az illető jegyzőkönyv. és azt aláírásával és pecsétjével kell ellátnia. E szabályzat azonban főleg az ügykezelést érinti; de arra vonatkozólag, hogy a levéltár iratait milyen rendszer szerint kezeljék a vármegyék, egy szó utasítást sem tartalmaz. II. József alatt alakult ki véglegesen a vármegye székhelyének fogalma is. A vármegyék főispánjai ugyanis kijelölték az egyes tisztviselőket és táblabírákat, akiknek állandó helyen, még pedig ott, ahol a vármegyének saját háza, a székháza és a levéltára volt, kellett tartózkodmok. Itt kellett a gyűléseket is megtartani. Ugyanitt kellett laknia az alispánnak is.

11 így lett a székház s a külön kiemelt levéltár a székhely megjelölője: 9 Uo. 1791. fons 107. positio 3—5. 10 „Circa regestrationis et improthocollationis Actorum Publicorum Normám per Jurisdictiones observandam." Mint körrendeletet kiadta a Helytartótanács 17S5. április 28-án 10609. sz. alatt. — L. Collectio B. Normalium Resolutionum Reg. in Polit. Comitatuum. A» 1779—1785. I. 90—95. 1. 11 Zólyom vm. levéltára — Státny Archiv Rodvan jn Hronom — Archiv Zvolenskej uzupy — [a továbbiakban ZVL]): Protocollum 1785. (No 62.): 159—163. 1.