Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak II. József korában / 83–102. o.

A vármegyei levéltárak II. József korában 85 gyeknek, hogy milyen kezelési rendszert léptessenek életbe a levéltárukban.) Ha egy rendszert jónak találtak és megkezdték, rövidesen egy újabb terv merült fel és újabb rendszerre tértek át. Most is a vármegye idézte - fel a bajt, mert Bükk jegyzőtől újabb rendszert követelt és Bükk alkalmatlansága folytán megakadt az egész rendezés. Ezek az emberek, Bükk cs főleg a szegény öreg Tallián, akit Orczy különösen sajnált, inkább elnézést érdemelnének, írja jelentésében, mint ilyen szigorú büntetést. Különben is Bükk "megbűnhődött már, mert hiszen tisztségétől megfosztották. De már az ártatlan gyermekeinek mégis csak meg kellene kegyelmezni. Ami pedig Talliánt illeti, ő, Orczy, becsületére és lelkiismeretére kijelenti, hogy amíg a vármegyét szolgálta, hűségesen és szorgalmasan működött és legfeljebb azt lehetne szemére vetni, hogy öregségében az alárendelt tisztviselőivel szemben talán nem volt elég erélyes. Épp ezért kérd az uralkodót, hogy a sírhoz közeledő öreg Tallián büntetését engedje el. És mert Orczynak nagyon kellemetlen volt az egész ügy és abban főleg az ő szerepe, azt kérte, hogy a további vizsgálat folytatásától mentsék őt fel. Maga a Helytartótanács is túlszigorúnak találta a borsodiak büntetését és mindenben azonosította magát Orczyval és 1786. január 10-én ilyen értelemben tett legfelsőbb helyre jelentést. Köziben Orczy 1786. január 6-i újabb jelentésében ismét közbevetette magát Tallián és a Bükk-árvák érdekében és újból kérte a súlyos pénzbüntetés, az újabb rendezési költségek reájok eső részének elengedését. Ö maga, írja, utólagos jóváhagyás reményében, a királyi bizottság kiszállási költségének rájiok eső részét, saját felelősségére, már el is engedte. A Helytartótanács január 17-én terjesztette fel legfelsőbb helyre ezt a jelentést és hivatkozva még Majthényi Károly, régebbi (1755) alispánnak kedvező tanúvallomására, maga is a büntetés elengedését javasolta. Orczy fáradozásának meg is volt az eredménye, meri; II. József enyhítette a súlyos büntetést. Bükk árváit, Talliánt és a volt főispánt csak a felmerülendő rendezési költség felének megtérítésére kötelezte; a költség másik felét a vármegye házipénztárára hárította. Utóbb azonban az egész pénzbüntetést elengedte. Ezen alkalommal a Helytartótanács megkérdezte a kerületi főispánt, hogy nem végezhetnék-e el a rendezési munkát a vármegye jegyzői? Ha nem végezhetnék, mennyi díjazást kapjon az erre a munkára felfogadandó külön tisztviselő? A főispán külön, minden egyéb irodai munka alól felmentendő egyént ajánlott a rendezési munkálatokra. S már volt is egy embere, Széchy Péter, aki elvégezvén a budai egyetemen a Keller-féle tanfolyamot,

7

« egy havi próbamunka után késznek nyilatkozott a munka elvégzésére. De díjazásul, mint fentebb már szó volt róla, tetemes összeget, 6000 frt-ot kötött ki, átaüjány összegben és ezenkívül szabad lakást, világítást, fűtést, papírt, írószereket, és segítségül a vármegye által fizetendő két kancellistát. A vármegye két kancellistát és fizetésül az átalányösszeg helyett évi 600 forintot meg is igért.

8 Ekkor azonban, mint 7 Keller Zsigmond consiliarius, II. József rendeletére Budán, az egyetemen, az új polgári perrendtartásról négy hónapig külön előadást tartott ügyvédek és más "jogászok számára. (Szinnyei J.: Magyar írók. V. 1398. 1.) 8 OL HTT—PC 1786. fons 102. positio 10. — Az ügyet a megyei levéltár irataiból megállapítható részében részletesen ismerteti Klein Gáspár: Borsod vm. levéltára. LK 1935. évf. 85—97. 1^