Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak II. József korában / 83–102. o.

84 Főglein Antal állandóan figyelemmel kísérte az alispán, a főispán és egy külön, erre kijelölt bizottság is.

3 A bizottság minden alkalommal elismeréssel nyilatkozott a levéltár rendezettségéről. Utóbb Tallián alispánná választatván, a levéltár Bükk Zsigmond főjegyző gondozásába került. A vármegye ekkor az eddig hasznait iratkezelési rendszert megszüntette és Bükköt újabb rendszer bevezetésére utasította, amit a kissé tehetetlen és talán felületes főjegyző keresztülviendő az addigi rendszert megbolygatta, de az iratokat az új rendszerbe beosztani már nem tudta és így a levéltár rendje teljesen felborult. Ezt az esetet felhasználta Radvánszky Ferenc, kiérdemült kapitány, Zólyom és Borsod vármegyék táblabírája, aki a vármegye akkori főispánjával, Andrássy István gróffal, a vármegyék belső életében megszokott választási súrlódásból kifolyólag összekülönbözött

4 és 1783-ban a főispánt legfelsőbb helyen feljelentette s többek között azzal ás vádolta, hogy elnézte és eltűrte, hogy Bükk a levéltárat felbomlasztotta. II. József azonnal külön bizottságot küldött ki Borsod vármegyébe, amely a vádat beigazoltnak látta. Erre következett azután a büntetés, amely országszerte, de főleg a vármegyei tisztviselők között, nagy riadalmat és megdöbbenést keltett. II. József ugyanis Andrássyt, a főispánt, felmentette az állása alól; Bükk főjegyzőt, akit időközben (1781) a vármegye másodalispánná választott, mindennemű tisztségre alkalmatlannak nyilvánította; Tallián Pált pedig, a vármegyének ekkor már kiérdemült alispánját, töröltette (?) a táblabírák sarából.

5 De II. József nem elégedett meg az erkölcsi büntetéssel. Súlyos anyagi büntetéssel is sújtotta Bükköt; de Talliánt is; az utóbbit azért, mert, minit alispán, nem ellenőrizte eléggé Bükköt és ugyanezen okból a menesztett főispánt is: mindhármukat arra kötelezte, hogy az utólagos, újabb rendezés és újabb lajstromozás, valamint a kiküldött királyi bizottság költségeit nekik kell megfizetniük. Bükk időközben meghalt és a kérlelhetetlen II. József a tetemes tehernek, mely több ezer forintnyi nagy összeget tett ki, — hiszen magának a levéltár rendbehozásának költsége, tekintve, hogy Bükk kegyetlen sorsa elriasztotta a jelentkezőket és így csak nagy nehezen tudtak a rendezési munkára vállalkozó egyént találni, 6000 Frt kiadást jelentett,

6 — Bükköt illető részét még ennek ártatlan árváira is kirótta. A szigorú, sőt kegyetlen, még az ártatlan utódokat is sújtó és ezek vagyoni romlását jelentő ítélet legjobban a királyi bizottság elnökét, Orczy Lőrincet lepte meg, aki mindent elkövetett, hogy a király az ítéletén enyhítsen. 1785. december 29-én kelt jelentésében mindenekelőtt arra hívta fel a király figyelmét, hogy itt nem is annyira a vármegye tisztviselői a hibásak; az okot inkább abban a fejetlenségben, kapkodásban kell keresni, amely országszerte a 'levéltárak kezelésében megnyilvánul. Országszerte teljesen ismeretlen dolog valamilyen rendezési terv. (Mintha csak értésére akarta volna adni a Helytartótanácsnak is, hogy az csak követelni, rápa- ' nancsolni tudott, de solha egy szóval tanácsot, normát mem adott a várme3 OL, Helytartótanács, Departamentum Politicum Comitatuum (a továbbiakban HTT—PC) 1786: fons 102: positio 1—11. *

4 Marczali H.: Magyarország története II. József korában, Budapest (1885) II. . 421. 1. 5 OL HTT—PC. 1786. fons 102. positio 1—11. 6 Uo. positio 11.