Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.

8 Sashegyi Oszkár sorozatait, meg protokollumait (másolati könyveit), részletes leltáraik gyanánt a lajstromok imaguk szolgáltak. Az Ország Levéltárának megszervezésével kapcsolatban Batthyány Lajos nádor 1756-ban insrukciót készített a helyettes levéltárnok, Csintó Imre részére. Ebben utasította őt, hogy a levéltárba beérkező iratokat válassza szét, aszerint, hogy a nádori vagy az országos levéltárba tartoznak-e, azután regestrálja (hátlapjukra vezessen tárgykivonatot), rendezze és elenchizálja (lajstromozza) őket, a fontosabbakat pedig protokollumba (másolati könyvbe) is vezesse be és készítsen hozzájuk mutatót. Az archívum regni irataihoz generális indexet is kellett készíteni. Az iratokat ladulák, fasciculusok és numerusok szerint rendezték, minden ladulához külön elenchust és mutatót készítettek. Ezek a nagy gonddal készült lajstromok és mutatók minden egyes iratot külön szám alatt tüntetnek fel, keletkezési idejük és tartaiknuk pontos megjelölésével. A lajstromozásinak és mutatózásnaik gyakorlati célja volt: az országgyűlés, az országgyűlési bizottságok kívánságára gyorsan x

és biztosan kellett a szükséges iratokat produkálni. A lajstromozás igazi kora a vármegyei levéltárak részére is a 18. század volt. Már a század elején több megye elrendelte az iratok rendezését, néhány a lajstromozásukat is.

14 A legtöbb vármegyében azonban a század közepéig, vagy még azon túl is, hiányoztak a lajstromok. Mária Terézia 1752-ben rendelte el első ízben a megyei iratok lajstromozását és a jegyzőkönyvek mutatókkal való ellátását, felismervén a levéltárak ellenőrzésének szükségességét. Az 1764. évi 11. törvénycikk a lajstromozási kötelezettséget a vármegyei levéltárakra nézve is kimondotta, s az ellenőrzést, amit az uralkodónő a főispánokra bízott, az univerzitásoktól is megkívánta. Gömör megye régi jegyzőkönyveinek ekkor már voltak lajstromai, most azonban nagy ütemben kezdetét vette az iratok jegyzékelése is, amivel külön tisztviselőt bízott meg a megye, segítséget is adván neki, s gondoskodván a munka megfelelő ellenőrzéséről.

15 Országos méretekben azonban csak a hetvenes években indult meg a megyei iratok lajstromozása, és a nyolcvanas években ért el a tetőfokára, amikor II. József a jogügyi iratok különválasztását, lajstromozását és átadását rendelte el. 1785-ben királyi rendelet a megyék mellett a kerületeket és városokat is kötelezte, hogy levéltáraikat alkalmas, esküvel kötelezett egyének által lajstromoztassák. A levéltár leltárát tevő lajstromot ezentúl a jegyzőnek a levéltárral együtt azzal a kötelezettséggel kellett átvennie, hogy minden iratról felelni fog.

16 A 18. században és a 19. század elején a nagyobb birtokú családok is rendeztették és lajstromoztatták levéltáraikat. A rendezés és lajstromozás gyakran tárgyi alapon történt, az okleveleket birtokok szerint rendezték, az egyes személyeket érintő iratokat külön-külön csoportosították, s emellett alaki szempontok is érvényesültek bizonyos iratcsoportok kialakításá14 Föglein Antal: A vármegyei levéltárak Mária Terézia korában. LK. 1935. 158. L 15 Föglein Antal: Gömör vármegye levéltára. LK 1933. 208—222. 1. 16 Szabó István: i. m. 156. 1.