Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.

Levéltárj leltárak 9 nál (pl. „vegyes szerződések" csoportja). Egy-egy per iratait is általában együtt őrizték, itt a konkrét ügy volt a 'kapocs, atmi az iratokat összetar­totta. A fő cél a családi levéltáraknál is a pereik vitelének megkönnyítése volt, s ennek megfelelően a lajstromokat leggyakrabban az ügyvédek for­gatták. 17 A lajstrom — na egy időben úgy látszott is, hogy a legtökéletesetbb módon tölti ibe a leltár funkcióját — elsősorban mégis az okleveles anyag természetéhez alkalmazott kutatási segédeszköz, amelynek uralkodó jellege egyes külföldi országokban az akta-anyag előtérbe nyomulásával párhu­zamosan szűnik meg. Nálunk azonban még hosszú ideig szívósan ragasz­kodtak a lajstromozás hagyományos módjához, s ebben talán némi szerepe volt a feudális szemléletmód hosszú és szívós továbbélésének. 3 A levéltárba bekerült regisztratúrák irataihoz segédeszköz gyanánt nálunk sok esetben még ma is az irattárakban készült segédeszközöket hasz­nálják. A levéltári leltárakkal kapcsolatban az irattári segédeszközök közül csak a levéltárszerűekről kell szólnunk, annyiban, amennyiben a leltárak funkcióit betöltik, és a levéltári leltározást befolyásolják. A magyarországi központi kormányhatóságok irattárainak leltározó munkája a hazai levéltárakéhoz hasonlóan alakult; a 17. században időn­ként leltárba vették az irattár teljes anyagát, a 18. században pedig folya­matosan lajstromozták a kimenő iratok fogalmazványait, meg a beérkező beadványokat. A magyar kamara irattárában már 1549 óta lajstromozó rendezte az iratokat és készített hozzájuk segédkönyveket. Ezek a segédkönyvek eleinte (a másolati könyvektől eltekintve) mutató jellegűek voltaik, tehát nem lel­társzerűelk, ilyenek készítésére egyelőre nem gondoltak. Az 1625. évben azután leltárba vették a kamarai irattár teljes anyagát. Ez a leltár 18 min­denben hasonlít az egykorú levéltári leltárakhoz: capsánként jegyzékei! anyagát. A capsák bizonyos tárgyi csoportosítást mutatnak, ezt azonban megtörik a regisztratura nagy időrendi sorozatai, amelyek tartalmát a lel­tár természetesen csak formális vonatkozásokban tudja megadni. A kamara irattárának egy későbbi leltára, Bramik György regestrator munkája, 19 az 1700. évben készült el. A Branik-féle leltár jellege az előbbihez hasonló, az elhelyezés rendjében halad, és részletességi foka az iratcsoportok jellege szerint változó: a birtokjogi vonatkozású okleveleket, iratokat általában darabonként lajstromozza, a missiliseket, egyéb iratokat kisebb csopor­tonként, s a hivatalos ügyvitelből keletkezett nagy időrendi sorozatokat csak globálisan. Ily módon a leltár összetételében viszonylag előtérbe nyo­17 Fekete Nagy Antal: A báró Rudnyánszky család levéltára. LK 1933. 29. 1. 18 Elenchus Rerum in Archivo Camerae Hungaricae habitarum anno 1625 factus. O. L. Kamarai lt. Officium Archivi. Inventaria fasc. 4. 19 Branik György: Corpus Totius Regestraturae Sacratissimae Caesareo-Regiae Majestatis Camerae Hungaricae... Orsz. Széchényi Könyvtár. Kézirattár Fol. Lat. 3645. vol. 26—32.

Next

/
Thumbnails
Contents