Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Kubinyi András: A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig / 35–60. o.

A királyi kincstartók oklevéladő működése 51 Az oklevéltanok általában a nem okleveleket csak annyiban veszik figyelembe, „amennyiben az okleveles gyakorlat kialakulására hatottak és annak megvüágosítását elősegítik".

136 Azonban, mint ahogy az Űjkorban számos oklevél is készült,

137 a középkorban is találunk aktákat. Ezért az ugyanannak a kancelláriának a működésében létrejött különféle írástípusokat nem tárgyalhatjuk külön. Különösen szükség van erre a kincstartói iroda írásbeli működésének ismertetésénél, mert itt úgyszólván a legtöbb középkorban létrejött írásfajtát megtalálhatjuk.

138 Kétségen kívül oklevélnek kell tartanunk a kincstartó privilegiális magánokleveleit, a ,,nos" formájú kötelezvényeit és az adónyugtákat. Formájuk, és diszpozitív jellegük miatt a pátens és zárt alakú mandátumok is ide sorolandók.

139 Nehezebb a döntés azoknál a kiadványoknál, amelyekben a kincstartó nem intézkedik, hanem kér (valóban kér, és nem kérés formájában elrendel!), értesít vagy válaszol. Tartalmuk szerint a mrissálisek (Briefe) közé, éspedig a Brenneke, majd utána v. Brandt által, isimertetett Gesríhaftsibriefe csoporthoz tartoznak.

140 Véleményünk szerint azonban ezeket nem oszthatjuk be sem az akták közé, mint Brenneke és v. Brandt, sem pedig külön irattípust nem alkothatunk belőlük, mint Meißner. Középkori pénzügyigazgatásunk ezen „Geschäftsbriefe"-ire ugyanazok a tíormai sajátosságok jellemzők, mint a többi-kincstári, vagy pedig a hasonló királyi oklevelekre. Ezek a kincstartó hivatala működésében jöttek létre, és így (bizonyos fokú jogi tartalmuk /van, tehát még oklevélként tár136 Szentpétery im. 3. Vö. Harry Bresslau: Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Italien I., (zweite Auflage) Leipzig, 1911. 3.: „wir beschäftigen uns ... mit ihnen nur insoweit, als die bei ihnen üblichen Formen die der Urkunden beeinflusst haben oder von ihnen beeinflusst worden sind." 137 Heinrich Otto Meisner munkája új kiadásának címét is ezért bővítette: Urkunden und Aktenlehre der Neuzeit, Leipzig. 1952. 138 Oklevéltárunk megkülönbözteti egymástól az oklevelet, aktát és missilist. (Szentpétery im. 3.) Lényegében ugyanez A. de Boüard felosztása: actes (ez megfelel a magyar oklevélnek), léttres (a magyar missilis) és scripturae (a német Akte, és magyar akta). (Manuel de diplomatique, I. k. Paris 1929. 32.%kk.) Általában az oklevéltanok ezeket a csoportokat különböztetik meg. Meisner is (i. m. 16.) elfogadja ezt a felosztást. Viszont Adolf Brenneke (Archivkunde, Leipzig, 1953. 7. skk.) a leveleket az akták közé sorolja, és a fenti helyett az oklevelek, akták és Amstbücher hármas csoportját állítja fel. Ugyanezen állásponton van Wolf gang Leesch is. (v. ö. Levéltári Közlemények, XXVII. 1956. 224.) Legújabban Brandt inkább a Meisner-féle elképzelés felé hajlik, aki a hivatali könyveket az akták közé sorolta (i. m. 20.), azonban Brennekének is igazat ad annyiban, hogy azvüzleti levelezést (Geschäftsbriefe) igen fontosnak.tartja az akták kialakulása szempontjából (Brandt, i. m. 432.) és így ezt a levélcsoportot az akták között tárgyalja, míg a magánleveleket nem is tartja alapvetően levéltári anyagnak, tehát nem is foglalkozik velük. (uo. 433.) A hivatali könyvek tekintetében lényegében Meisnert követi, ezek vagy az akták különleges fajtái, vagy pedig, ha kizárólag okleveles bejegyzéseket tartalmaznak, oklevelek. 139 Redlich helyesen látja (Erben, Schmitz—Kallenberg, Redlich im. I. München— Berlin, 1907. 18.), hogy tulajdonképpen középfokot foglalnak el az oklevelek és levelek között, de okleveles formájuk miatt ő is az oklevelek közé sorolja. 140 Meisner szerint a levél (im. 21.) olyan értesítés, amely weder rechtsbeweisend, noch gar rechtschaffend, (épp ebben különbözik az oklevéltől), a személyes, intim szférába tartozik, és alapvetően magánbizalmas természete van. Brandt úgy látja^ hogy ez a definíció csak arra a levélcsoportra vonatkozik, amelyet ő „Privatbriefe der persönlich-vertraulichen Sphäre" nevez. (im. 432.) Ez igaz is, de a Meisner meghatározás első része a Brandt-féle Geschäftsbriefe-re is áll. 4*