Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Kubinyi András: A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig / 35–60. o.
A királyi kincstartók oklevéladc működése 49 a királyi tanács előtt, számolt el a thesaurarius. 117 A kincstartó számadásaiba maga az országgyűlés is gyakran beleszólt. Ernuszt Zsigmond számadásainak megvizsgálására bizottságot küldtek ki. 118 Többször kérik a királyt, hogy minden évben vonja számadásra tisztviselőit. 119 II. Lajos korában különösen gyakori az országgyűlések beavatkozása. 120 A ránkmaradt királyi számadáskönyvek valószínűleg épp a számadástartás végett tisztázott példányok. 121 Egyik sem eredeti példány, mert egy kéz írta, azonos tintával, és sem törlésnek, sem betoldásnak nyoma nincs. 122 A tisztázott példány is a kincstartói irodában készült. 123 A számadásoknak nem volt megszabott formája, összefoglaló névvel registrumnak, lajstromnak nevezték. 124 Egyes lajstromok introitus vagy exitus címet viselnek, de ezeket is a registrumok (néha ratio) közé sorolták. A külföldön leggyakoribb computus 125 nálunk csak magát a számadási folyamatot, 126 de nem a számadást, mint iratot jelenti. Láthatjuk tehát, hogy a kincstartói iroda a levelezések lebonyolításán kívül az alsóbb szervek számadásainak ellenőrzése, és saját számadásainak vezetésével komoly írásbeli munkát végzett. Szervezetére nincsen sok adatunk. 127 Tudjuk, hogy a kincstartónak helyettese, időnként titkára, számvevője, 128 pénztárosa, 129 továbbá írnokai voltak. Mint kiadvá117 ' Az Ernuszt számadások több helyen megemlékeznek egy olyan számadáskönyvről, amit a király már látott, tehát felülvizsgált. (Quod videlicet Registrum Mtas Regia in Wyssegrad conspexit. Engel, I. 160, 161. stb.) 118 Bonfini i. m. IV. 275. ** 9 Pl. 1495:34. te. (Corpus Iuris) 120 Pl. az 1518. évi tolnai országgyűlés 12—13. tc-je előírja az akkori adó elszámolási módját, és számadást kíván az elmúlt évek jövedelméről is. Kovachich M. G. Vestigia comitiorum, Budae 1790. 470—1.) Az 1518. évi bácsi országgyűlés 8. tc-je elrendeli, hogy a kincstartó számoljon el a királyi tanács előtt az uralkodó hitelezőivel, és elégítse ki őket. (Uo. 480—1.) Ugyanezt rendeli el az 1519. évi bácsi országgyűlés 1. tc.-e is. (Kovachich: Supplementum, II. 445.) Ennek az országgyűlésnek 16. tc-je előírja, hogy a kincstartó és a budai provizor minden év január 5-én számoljon el a királyi ülnökök előtt. (Uo. II. 461.) Ellenőrt választanak melléje (17. te. uo. H. 463.) Á későbbi országgyűlések is foglalkoznak a kincstartósággal. 121 Az Ernuszt számadásoknál az ellenőrzést több bejegyzés is igazolja. Pl. Engel: Gesch. I. 19. 122 Hogy egy eredeti számadáskönyv hogyan nézhetett ki, arra jó példa a valószínűleg Báthory István nádor tartozásairól vezetett számadástöredék. (Révay, Rationes provisorales Fasc. I.) 123 Thurző 1525. és 1526. évi számadáskönyve lehet, hogy egy kéz munkája. Az 1525. évi számadáskönyv írójának kezét véljük felismerni több egykori kincstartói •oklevelén, pl. ugyancsak Thurzó egyik 1526. évi oklevelén, Kassa 1135. 124 Du Cange: Glossarium mediae et infimae latinitatis, VII. k. Niort, 1886. nem ismeri számadás értelemben a szót, amely nyilván a registrare: in registrum et acta referre értelemből (uo. 92.) keletkezett, a számadásba vezették be a bevételeket és kiadásokat. 125 Vö. a francia Chambre des comptes. 126 Pl. Jajcza 211. la7 Kubinyi: A kincstári személyzet, i. m. 25. 123 A Henczelffy számadásoknál a tételeket más kéz összegezte, valószínűleg a számvevő (Dl. 47129.) A jegyzéket magát egy kincstartói irnok írta, még pedig az, aki Herendi egyik oklevelét. (Pozsony 5308.) Az alkincstartó már akkor Várday Pál volt. 129 Ez vezette a kiadási naplót, amely a kincstartóról gyakran harmadik személyben emlékezik meg. A kincstárhoz tartozhatott még az aulicusok fizetésével megbízott distributor pecuniarum regié maiestatis is. Ernuszt idején ez Kubinyi László, 4 Levéltári közlemények
