Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Kubinyi András: A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig / 35–60. o.
50 Kubinyi András nyaik bizonyítják, egy időben több írnok is dolgozott a kincstárban. Nem egy közülük gazdája távoztával sem hagyta el hivatalát. 130 Ök készítették a számadásokat is. 131 A kincstartói oklevelek szövege erős hasonlóságot mutat, valószínűleg nem formuláskönyvek, hanem régebbi thesaurariusi kiadványok szövegének felhasználásával készültek. Ezeken kívül mintául vették a hasonló típusú királyi okleveleket is. A kincstár és a kancellár között személyi vonalon szoros kapcsolat volt: a kincstár vezetőinek jó része működött a kancelláriában is régebben, és beosztottjai közül is nem egy került onnan a kincstárba, vagy viszont. 132 A kincstár mellett levéltárnak is kellett működnie. Itt őrizték a régebbi királyi számadáskönyvekeit, és az azok mellékleteinek tekinthető összes iratanyagot, királyi utalványokat és a vidéki szervek elszámolását. 133 A kincstartó és jegyzői közötti familiárisi viszonyból következik,, hogy a feincstairtósáig készítette el hivatali főnöke magánleveleit is. Külön hivatali pecsét nem léte miatt még a pecsétjük is ugyanaz, mint a hivatalos iratoké. Ugyancsak a thesaurariusi iroda készítette el többnyirefőnöke egyéb hivatali minőségében kiadott okleveleit is. 134 A középkord okleveles (gyakorlat úgy él a köztudatban, mint „Urkundenzeitalter", amelyet megkülönböztetnek az újkori „Aktenzeitaltertől". 135 utóda későbbi alkincstartója volt, (Kubinyi: A kincstári személyzet i. m. 43. o. 133. j. r akinek külön számadásáról a számadáskönyv is megemlékezik. Engel, Gesch. I. 153. 130 pi Batthyány Benedek Írnoka, aki 1508-ban már működik (Beszterce 271,. Dl. 82270, 82275.) írja Herendi egyik 1513. évi oklevelét. (Dl. 82358.) Szálkai egyik jegyzőjének írása (1516: Pozsony 5374.) feltűnik Várday egyik 1521. évi kiadványán, (Dl. 89150.) és talán egy későbbin is. (1523: Dl. 104422.) Valószínűleg azonos kéz munkája Várday 1520. október 23 (Dl. 104393.) és Thurzó 1522. március 16. (Kassa 1046) oklevele is. Még Batthyány alatt kezdhette pályáját az az írnok, (1520: Dl. 24396.) aki Thurzóhál 1523-ban (Pozony 5497) és Várdaynál 1524-ben szolgált. (Dl. 23935.) A kincstartói személyzet viszonylagos állandóságára 1. Kubinyi: A kincstári személyzet i. m. 28. skk. 131 ... Martino literato seribe nostro, pro suis seruieiis que facit in seribendis literis et registris in factis Regie Maiestatis... (MTT. XXII. 98.)... Joanni literato notario nostro, pro suis seruieiis... (ugyanaz, mint Márton deáknál, uo. 235.) 132 Kubinyi: A kincstári személyzet i. m. 32. Ezt bizonyítja az írásösszehasonlítás is. Ernuszt Zsigmond leggyakrabban szereplő Írnoka (pl. Pozsony 4960.) 1499-ben királyi oklevelet ír le. (Dl. 20689.) 133 Az Ernuszt számadások azon részénél, amely az adókból utalványozott öszszegekről szól, egy helyen az ellenőrzés (?) megjegyzi: Hic dicatores dederunt in rationem loco 100 fi. 1000. (Engel: Gesch. I. 44.) E mellett szól az is, hogy a Henczelffyféle számadáskivonatokban tíz éves adatokat is találunk, amelyeket nyilván a régebbi számadáskönyvekből írtak ki. L. még fenn 99. j. Másutt is a kincstár szorosr kapcsolatban állott a levéltárral. Pl. Szicíliában a pénzügyeket intéző kamara egyik alosztálya volt az archívum. Wilhelm Heupel: Der sizilische Grosshof unter Kaiser Friedrich II., Leipzig, 1940. 115. skk. Meg kell még jegyeznünk, hogy az ügyvitellel kapcsolatban is jöttek létre kimutatások, amelyeket nyilván szintén levéltáruk őrzött. Ilyenek lehettek az elküldött körlevelek kézbesítésére vonatkozó feljegyzések, amelyek tartalmazták a címzettet, a kézbesítő nevét, és a kézbesítő kiszállásának időpontját. Vö. Dl. 98 436. 134 L. erre a 19. és 55. jegyzetekben idézett adatokat. 135 Ahasver von Brandt: Vorbemerkungen zu einer mittelalterlichen Aktenlehre. (Archivar und Historiker Berlin, 1956. 429.) *
