Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Kubinyi András: A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig / 35–60. o.

A üirályi kincstartók oklevélado működése , 37 biakban ezért a fenti csoportosítás szerint tárgyaljuk a kincstartók okleveleit.

18 Függőpecsétes, privilegiális oklevelet kincstári ügyben nem adtak ki a kincstartók. Azt a néhány oklevelet, amelyet függőpecséttel láttak el, vagy magánügyben, vagy pedig egyéb minőségükben adták ki.

19 Jellemzőjük általában a bővebb inititulaitio: az egyszerű tihesaurarius regius helyett címük tihesaurarius serenissixni principás et doimioi, diamim ... dei gratia regis Hungarie . .., továbbá a függőpecsétre utaló corroboratio. . Pátens oklevelek már jóval nagyobb számban maradtak fenn. Akár a királyi okleveleknél, itt is két főcsoportot különböztethetünk meg:

20 nosszal kezdődő, a későbbiekben jogbiztosítékként szolgáló okleveleket, és pátens alakú mandátumokat, A nos oklevelek legfontosabb csoportját a kincstartó kötelezvényei alkották. Ezek által többnyire azoknak a kölcsönöknek elismerését, visszafizetésük idejét és módját foglalják írásba, amelyeket vagy királyi szükségletekre, vagy pedig — többségükben — ad necessitates nostras proprias et facta nostra

21 vesznek fel. Ez utóbbi látszólag azt jelenti, hogy nem mint kincstartók, hanem mint magánemberek vették fel a kölcsönt, és így az oklevelek nem számíthatók kincstartói oklevélnek. Valójában ezek mégis azok. Egy 1519-es oklevélből kiderül, hogy Magyarországon régi szokás., hogyha a király kincstartói „ad negotia et necessitates regis" kölcsönt vesznek fel, ezt „ad propria et privata negotia iipisorum levasse se oblig'are isoliti sunt".

22 Ezért nem csoda, hogy a „saját" szükségre felvetít kölcsönt gyakran a 'királyi jövedelmekből ígérik megtéríteni.

23 Kölcsönökön kívül sokszor ő kötelezi magát a tisztviselőknek a 18 Nehézséget okoz, hogy a kincstartói kiadványok legnagyobb része nem maradt fenn. Legtöbb oklevelük a hatóságuk alá tartozó városok levéltáraiban maradt meg, sajnos azonban, hogy ezek közül csak a Házi által kiadott Sopron és az Országos Levéltárban filmen megtalálható Pozsony, Kassa, és Beszterce, továbbá Selmecbánya levéltárait használhattam az oklevelek formai sajátosságai kutatásában. Közülük Pozsony és Sopron igen kevés anyagot tartalmaznak, úgy látszik, hogy a thesaurariusok kiadványai ki lettek selejtezve. Ahol ez nem történt meg, mint Eperjes és Bártfa levéltáraiban,, ott maradt fenn a legtöbb. Ezeknél azonban csak Iványi Béla részben kéziratban lévő (az Országos Levéltár könyvtárában) regesztakiadásaira támaszkodhattunk, amelyek sajnos kevés támpontot nyújtanak formai elemzésre. Az erdélyi szász nemzet szebeni levéltárát, amely pedig egyes közlésekből megállapíthatóan gazdag anyagot tartalmaz, nem használhattuk. 19 A régebbi időszakban pl. 1446. Ország Mihály főkincstartó magánadománylevele ilyen. (Dl. 50295.) Ernuszt János. 1469-ben szintén függőpecsétes oklevélben kötelezi magát egy magánegyezség megtartására. (Ol. Fkgy. Révay es. lt. (Révay) Iura familiae Révay in Blatnica, F. I. n. 12.) Nagylucsei Orbán 1481-ben győri püspöki minőségében ír át és erősít meg egy oklevelet. (Teleki József: A Hunyadiak kora Magyarországon, XII. 181—86.) Wémeri Zsigmond 1498-ban budafelhévízi prépostként kiadott földesúri oklevele ugyan (Dl. 46447, kiadta Békefi Rémig: A czikádori apátság története, Pécs, 1894. 123—24.) egykorú másolat, és a corroboratio nem említi a pecsételés módját, de a bővebb intitulatio arra utal, hogy eredetije privilegiális formában volt kiállítva. (A másolat írása egyébként megegyezik Wémeri egyik ugyanabban az évben kelt kincstartói kiadványa írásával, Ol. Ft. Erdődy cs. vépi lt. 76. sz.) Nagylucsei tárnokmesteri minőségében is adott ki függőpecsétes oklevelet. 20 Vö. Szentpétery im. 99. 21 1520: Dl. 82559. í.: 1. sz. melléklet. 22 1519: Dl. 82516. 23 Pl. 1513: Dl. 22451. 1520: Dl. 82559. stb.