Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Kubinyi András: A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig / 35–60. o.

A KIRÁLYI KINCSTARTÓK OKLEVÉLADÖ MŰKÖDÉSE MÁTYÁSTÓL MOHÁCSIG Diplomatikai és szfragisztikai irodalmunk megemlíti a királyi kincstartót, mint saját pecséttel rendelkező oklevéladó fórumot,

1 azonban nem tér ki kiadványai és irodája ismertetésére. A hivataltörténet sem foglalkozott a kincstartóságigial önállóan. Ismerjük a kincstartónak a királyi tanácsban játszott sz&repét, amelynek egyik legbefolyásosabb tagja volt: pénzügyekben a királyi kancellária csak az ő relátiójára bocsátott ki oklevelet.

2 Szilágyi Loránd ezt az .eredményt a királyi kancellária működését vizsgálva, elsősorban a királyi oklevelek alapján érte el, de ő sem foglalkozott a kincstartók saját okleveleivel. így, habár tudja, hogy saját oklevélíró jegyzője van, mégis úgy látja, hogy a thesaurarius nem külön hatóság: az ügyeket nem önállóan, hanem a királyi tanácsban intézi, és minden fontosabb ügyet, amelynek elintézése írásban történt, a királyi kancellária útján expediáltatott.

3 Szükségesnek látszik ezért megvizsgálni a kincstartó saját irodája működése közben létrejött írásokat. A kincstartói tisztséget (thesaurarius regius vagy regié maiestatis) először 1340-ben említik,

4 és nem sokkal később, 1359-ből már az első kincstartói oklevéllel is találkozunk.

5 Ettől kezdve egyre gyakoribbak a thesaurariusok kiadványai. Okleveleik többnyire nyugták (pl. adókról)

6 vagy adóügyben kelt sürgetések,

7 de legtöbbször magánügyben kelt ma1 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan, Bp. 1930. 227. Kumorovitz L. Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban, Bp. 1944. 68. 2 Szilágyi Loránd: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458—1526. Bp., 1930. 48. skk. 3 Uo. Az azonban, hogy a kincstartó egyes okleveleket saját' jegyzői által állít ki, mint ahogy arra Ember Győző rámutatott, (Az újkori magyar közigazgatás története. Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 31. o. 1. j.) hatóság jellegét bizonyítja. 4 Hóman Bálint: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában, Bp., 1921. 250. Egy adat ugyan 1322 után említi János mester királyi kincstartót (A nagykállói Kállay-család levéltára, Bp., 1943. 172. sz.) azonban az oklevél eredetijében (Dl. 56528.) „tavernico aule domini regis" áll. 1 OL. (Országos Levéltár) Fény képgyűjtemény (Fkgy) Üchtritz—Amadé es. lt. Bős. 1. f. 1. cs. 14. sz. Lad. 3. f. 1. n. 149. nb. (Magister Demetrius literátus thezaurarius domini régise Évszáma nincs, ez Lajos király egyik okleveléből állapítható meg. (Hazai Okmánytár II. 106.) u Pl. 1399: Zsigmondkori Oklevéltár (Zs. O.) I. 5657. sz. 1420: Történelmi Tár (TT.) 1895. 205. stb. 7 Pl. 1388: Zichy Okmánytár (Zichy) XII. 49. 1406 körül: Magyar Zsidó Oklevéltár I. 122—23. stb. ?;*