Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.

32 Sashegyi Oszkár hogy az alapleltár a felszabadulás után végzett levéltári leltározó munka eddig legnagyobb teljesítménye, s hogy a polgári korszakban nálunk nem találunk ehhez foghatót. Az 1848—49-i minisztérium levéltáráról más jellegű leltár jelent meg, 1950-ben nyomtatásban, Ember Győző tollából. Ez eleve a közönség tájékoztatására, könyvformában való kiadásra készült. Felépítése ezért lépcsőzetes, többszörösen tagolt, amint azt az iratanyag szerkezete megkívánja. Ismertető jellegű adatai pedig elsősorban az iratanyag tartalmának kifejtésére irányulnak. A leltár bevezetése nem tárgyalja részletesen a levéltár történetét, de behatóan foglalkozik végleges kialakításának, rendezésének problémáival. A levéltár egyes részeinek ismertetései bővelkednek hivataltörténeti, különösen ügyviteltörténeti adatokban. Az Országos Levéltárban őrzött feudáliskori központi hatósági levéltárakról az alapleltárak elkészülte óta ehhez hasonló ismertető leltárak készülnek. Az ismertető leltározást 1952-ben kiadott útmutató szabályozza. Az ismertető leltár a levéltári anyag alapleltári leírását, szerkezeti ismertetését genetikus ismertetéssel tetőzi be, az iratanyag belső összefüggéseit tárja fel, történeti módszerrel. Hosszas kísérletezésekbe került, amíg az ismertető leltáraknál sikerült'többé-kevésbé egységes szintet és megoldást kialakítani. Az ingadozások objektív oka az, hogy a történeti módszer alkalmazása terén nehezebb a határok megvonása, mint az egyszerű regisztráló módszernél. Már pedig iratanyagunk természete folytán olyan módszerre van szükségünk, amely az iratanyag tárgyát szintetikus módon fejti . ki, minthogy a részek egyszerű felsorolásával ezt a legtöbbször nem tudjuk elérni. S acz ismertető leltár — mint áttekintő leltár — nem is hatol ' le minden esetben a legkisebb tárgyi egységek taxatív felsorolásáig. A mi országos levéltári ismertető leltáraink több vonatkozásban különböznek a külföldi levéltári útmutatóktól. Először is részletesebbek azokénál: az alapleltárak, amelyeken alapulnak, egyes állagokról készültek, míg a külföldi útmutatók összevontabbak, a fondókat veszik leltárba. Másodszor az ismertető részük bővebb, mert főfeladatuknak az egyes fondók és állagok tárgyának kifejtését tekintik s ezt nem a conspectus módszerével, hanem a történeti-leíró ismertetés eszközeivel érik el. A bővebb ismertetést már az iratanyag részletesebb tagolása is maga után vonja: a külföldi útmutatók, amelyek a fondokat ismertetik, s amelyek mögött ott sorakoznak fel a fondók leltárai (repertóriumai), általaiban egy-egy fond leltárának fő tagolását közlik, a mi ismertető leltáraink ezzel szemben a tárgyismertetést a legtöbb esetben nem is tudnák megoldani az egyes állagok segédkönyvei fő részeinek felsorolása útján, segédkönyveink természete miatt. A tárgykifejtés ezért kötetlen formában történik, szerves állagok esetében a levéltárat létrehozó szerv történetének ismertetése útján. Az ismertető leltározó más szempontból közeledett anyagéhoz, mint az alapleltárak készítője, történeti módszerrel szemlélte, tagolta, rendszerezte és ismertette az iratanyagot, amit az alapleltárak egyszerűen a meglevő helyzetet regisztrálva, leíró módszerrel ismertettek. Ebiből bizonyos eltolódások adódtak; az ismertető leltárak helyeidként módosították az állagbeoszást, egyes állagrészeket pedig eredetüknek megfelelőbb helyre utaltak. Az ismertető leltár ilymódon nem csupán a leltárak egy újabb, az alapleltártól