Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.

Levéltári leltárak 33 eltérő típusa, hanem egyszersmind kritikát is jelent az alapleltározás módszere felett. A legutóbbi időiben, az un. fond:- és állagjegyzékek elkészítése során további eltolódások következtek be az állagok besorolásában. Ezek a jegyzékek a hazai levéltártani szemléletben az utóbbi években végbement változás újabb állomását jelzik: az organikus elvet, amely eddig inkább a regisztratura-rend respektálásaiban nyilvánult meg, teljes diadalra juttatták az egész levéltári anyag felépítésében, un. „tektonikájában". A fondjegyzékek többhelyütt módosították az állagoknak az alapleltáriban rögzített rendjét; csak ekkor tűnt ki, hogy anyagunk rendszerezéséiben eddig mily kevéssé érvényesítettük az organikus elvet. Az új szemlélet következtében levéltáraink anyaga áttekinthetőbbé, a rendszeres kutatás számára hozzáfér hetöbibé vált. Mindez nem jelenti azt, hogy az álapleltárak elkészítése elhibázott volt. Az első felvétel töibbé-kevésibé provizórius jellege azonban tagadhatatlan, ha maga a leltártípus esetleg 'tartósan alapjává is válik a nazai levéltári anyag őrzés és kutatás szempontjából fontos adatai rögzítésének. Valószínűnek látszik azonban, hogy a jövő „alapleltára" egy az alap- és ismertető leltár módszereit egyesítő új típus lesz, amely — anélkül, hogy közigazgatás-történetet akarna adni — a levéltári anyagot úgy írja le és ismerteti, amint azt a történeti szemlélet alapján a levéltári munka .kialakította. Az organikus elv teljes diadalra juttatása egyáltalában nern jelenti a tárgyi elv háttéribe szorítását. Sőt, a provenieneia-elv lényegének hangsúlyozásával megszabadultunk azoktól a túlzott aggodalmaktól, amelyek eddig a tárgyi elv érvényesülését megakadályozták. A regisztratúra-rendet a hazai levéltári anyag tekintetében nem tartjuk többé minden esetben irányadónak; a levéltáros, ha szükségét látja, korrigálhatja, sőt meg is változtathatja anyagának az irattárban kialakult rendjét, a tárgyi szempont érvényesítése érdekében, Ezt azonban azzal a finom, történeti érzékkel kell tennie, amit számára feladata előír. Részletes alapleltárak vagy csomó jegyzékek készítésére eddig általa- j nosan még nem került sor. Ezekkel kapcsolatban egyik aggály, hogy az iratanyag csomózása sok esetben nem tekinthető véglegesnek. Az újonnan beszállításra kerülő iratanyagról azonban mindig el kellene készíteni a csomó jegyzéket, az alapleltár felfektetése előtt. A másik feladat olyan segédeszközök készítése az iratanyaghoz, amelyek a kutatást jobban tudják szolgálni az áttekintést biztosító alap- és ismer tetőleltáraknál és az anyag megőrzését szolgáló csomójegyzéknél. A külföldi levéltárakban készülő leltárak általában kutatási segédeszközökként használhatók az egyes fondók anyagában, (a holland„ leltárak is, «melyeket csak helyenként egészítenek ki regeszták), a*mi áttekintő jellegű, összevont leltáraink viszont minden esetben részletes segédeszközök meglétét teszik szükségessé, miként az osztrák leltárak is. Azokhoz az állagokhoz, amelyek ilyenekkel nincsenek ellátva, vagy -amelyek segédeszközei a kutatás szempontjából nem használhatók, ujakat kell készíteni. A részletes levéltári segédeszközök készítése nálunk eddig jobbára a hagyományos módon történt. így a magyar kancellária levéltárának „Litterae privatorum" című sorozatához 1950-ben elkészült lajstrom módszere ugyanaz, mint a 18. században levéltárainkba a készült lajstromoké. Ilyen módszerrel azonban nem tudunk feladatainkkal megbirkózni, 3 Levéltári közlemények