Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FOLYÓIRATSZEMLE - Bekény István: La Gazette des Archives, Nouvelle série, No. 17–19. (1955–1956) / 309–314. o.

Folyóiratszemle 311 Ismeretes olvasóink előtt, hogy.a francia levéltárügy távolról sem olyan központosított, mint a magyar. A francia levéltárügy központi szerve, a Nemzetnevelésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő Levéltári Igazgatóság hatásköre tulajdonképpen csak az Archives Nationales-ra és a megyei levéltárakra terjed ki. Az érdekvédelmi és egyéb szervezetek, valamint a magánosok kezén lévő levéltárakon kívül tehát a közlevéltárak egy része sem tartozik szigorú értelemben az Igazgatóság felügyelete alá. így a városi és községi levéltárak csaknem teljesen függetlenek az Igazgatóságtól, de nem terjed ki az Igazgatóság hatásköre a Külügyminisztérium, Hadügyminisztérium, Tengerészetügyi Minisztérium és a Tengerentúli Területek minisztériuma, valamint több más központi szerv levéltárára sem. A Levéltári Igazgatóságnak a levéltárügy teljes központosítására irányuló évszázados küzdelmei lényegesen előbbre vitték ugyan a központosítás ügyét, de az erőfeszítések egy része megtöri a városoknak és községeknek önkormányzati jogaikhoz való ragaszkodásán, a jogszabályok módosításának nehézségein stb. A francia levéltárosok baráti és szakmai egyesülete hivatalos közlönyének, a La Gazette des Archives c. folyóiratnak legújabb számából arra lehet következtetni, hogy a levéltárügy központosításának gondolata az eddigiektől eltérő utakon és módokon is közeledik a teljes megvalósulás felé. A központosítás ügyét ugyanis most már nemcsak az Igazgatóság szorgalmazza hivatalos úton, hanem maguk a levéltárosok is — mondhatnánk társadalmi megmozdulás formájábn — igyekeznek az Igazgatóság ilyen irányú munkáját alátámasztani. A lap 1956 januárjában megjelent 19. száma lényegében a megyei levéltárosok 1955 novemberében, Toulouse-ban megtartott 5.", évi kongresszusáról számol be. A hagyományossá vált Le „Mot" du President c. vezércikket az Egyesületnek épp a kongresszus alkalmával megválasztott új elnöke, CARLO LAROCHE, a Tengerentúli Területek Minisztériuma levéltárának vezetője írta. Laroche az Egyesület fennállása óta az első elnök, aki nem az Igazgatóság felügyelete alá tartozó valamely levéltárban dolgozik. Cikkében annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a minisztériumi levéltárosok és az Igazgatóság kötelékébe tartozó levéltárosok közötti kapcsolatok elmélyítése nagy haladást jelent majd a francia levéltárak egységének megteremtése útján. Nem tekinthetjük véletlennek azt sem, hogy a folyóirat egyetlen olyan cikke, mely az említett évi kongresszussal nincs szorosabb kapcsolatban, az Igazgatóságtól szintén független külügyminisztériumi levéltárról, annak új technikai felszereléseiről szól. A cikkben JEAN DE RIBIER, a levéltár vezetője a mikrofilmező műhely felszerelését és munkáját, valamint a levéltár egyik raktárában újonnan felszerelt gördülő állványzat szerkezetét és az ennek használata során szerzett tapasztalatokat ismerteti. A minisztérium levéltárának Debrie-gyártmányú felvevőkészülékén egy gyakorlott kezelő naponként csaknem 500 „dokumentumot" tud lefényképezni. Az ugyancsak Debrie-gyártmányú előhívókészülék segítségével világos helyiségben óránként 200 m filmet, vagyis 4000 filmkockát tudnak előhívni, lemosni és megszárítani. Ez a készülék lényegében egy vízmelegítő és egy meleg-légfúvó berendezésből áll. Az előhívó- és lemosófolyadékok közlekedését szivattyú biztosítja. Az egész készülék nem nagyobb egy közönséges hűtőszekrénynél. A műhelyhez tartozik még egy sötétkamra, melyben hideg- és melegvizes tartályok, nagyítókészülék és automatikus szárító berendezés vannak. A műhely kizárólag a háború alatt elpusztult minisztériumi iratoknak a külképviseleti szervek anyagának felhasználásával történő rekonstrukcióját és a nemzetközi szerződések és egyéb fontosabb dokumentumok biztonsági filmrevételét végzi. -Magánszemélyek számára semmiféle munkát nem végez. A műhelynek mindössze két szakképzett fényképész dolgozója van. A fényképező műhelynél sokkal nagyobb fontosságot tulajdonít de Ribier a levéltár újonnan felszerelt gördülőállványzatának. A levéltári iratanyag egyre növekvő arányokban való gyarapodása, szemben a levéltári raktárak befogadóképességének világszerte fenyegető kimerülésével, arra ösztönzi a. levéltári és technikai szakembereket, hogy újabb és újabb kísérleteket tegyenek az egyre égetőbbé váló kérdés megoldására. Az Ingold, svájci mérnök által konstruált Compactus elnevezésű szerkezetet is a levéltári és könyvtári férőhely maximéiig kihasználására irányuló egyik ilyen kísérletnek tekinthetjük. A szerkezet lényege, hogy a raktárterem állványai nincsenek sem a padlóhoz, sem a mennyezethezt -sem az oldalfalakhoz rögzítve, hanem a mennyezetre és padlókra szerelt síneken előre-