Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.

Levéltári leltárak 31 1942. évben elfogadott munkaprogramja is előbb az összevont alapleltárak elkészítését irányozta elő, a részletesek elkészítésének csak az iratanyag mintaállványozása után látta értelmét. Azoknál a fondóknál, amelyek anyaga rendezetten volt felállítva, s amelyekihez már valamiféle leltár rendelkezésre állit, az összevont alapleltár elkészítése nem is öklözött különöseibb nehézséget, a rendezetlen és leltározatlan fondók esetében azonban — s ilyenek különösen a vidéki levéltárakban akadtak nagy számmal — az első felvételnél annál több hibalehetőség adódott. A hibákat azóta az alapleltárak revíziója, ül. új rafel vétele kapcsán lényegében kiküszöbölték s így olyan áttekintést nyertünk az egész hazai közlevéltári iratanyagról, amilyenre eddig nálunk nem volt példa. Az 1942. évi tervvel szemben az 1949. évi utasítás nem elégedett meg az egyes állagok nevének, korának, részeinek felsorolásával, a csomók és kötetek számának és ragszámainak közlésével, hanem egyéb kérdésekre is választ várt, feladatként a teljes iratanyag feletti áttekintés nyújtását tűzte ki, mégpedig olyan áttekintését, ami nem egyszerű mechanikus módon jegyzékeli az iratanyagot, hanem bizonyos ismertető jellegű megállapításokat is tartalmaz, Ezek az egyes állagok tárgyát, felállítási módját, struktúráját, kutatási lehetőségeit, állapotát és esetleges hiányait és a velük kapcsolatban elvégzendő levéltári munkákat érintették, vagyis majdnem mindazt, amire egy levéltári útmutatónak ki kell terjeszkednie, súllyal azonban olyanokat,, amelyek a belső levéltári szogálat szempontjából bírnak jelentőséggel. Az alapleltárak fcartanleltár formában készültek, s ez nemcsak az egyes lapok tipográfiai elrendezését, hanem az egész leltár szerkezetét is befolyásolta: mozaikszerűen épül föl, a leltárlapok egyszerű egymásutánjából. A leltárlapokat az állagok raktári elhelyezésének sorrendjében helyezték egymás után és számozták végig. Az alapileltári tételiegység (különösen az országos levéltári alapleltáraknál) nem az eredetközösség alapján meghatározott levéltári egységeknek felel meg, hanem azoknál gyakran jóval kisebb, egymástól formaüag és tartalmilag elkülönülő, külön segédkönyvekkel ellátott egységeknek, az ún. levéltári állagoknak.' Az Országos Levéltár egyes szekcióinak alapleltárai 1951-től kezdve külön kötetekben, sokszorosított formában is megjelentek, bizonyos, pusztán a belső szolgálatot érdeklő részek kihagyásával. A kartonleltár jelleg a kötetekben is többé-kevésbé meglátszik (különösen a pénzügyigazgatási levéltárak leltárkötetén, amelyet a sajtó, alá rendezésnél nem tagoltak fondók szerint, úgy hogy jóformán semmi sincsen, ami az egyes állagok leltárait összekötné). A kötet elé írt bevezetések általában nagyon szűkszavúak, nem adnak vezérfonalat a kutató kezébe, amelynek segítségével az egyes tételek között eligazodhatna. Ennek .ellenére az alapleltárak a kutatók számára is hasznos tájékoztatást adnak, addig, míg az ő számukra készülő ismertető leltárak megjelenhetnek. Praktikus hasznukon kívül tudományos értékük is van. Ismertető jellegű adataik elsősorban a magyar levéltártani vizsgálódások számára nyújtanak értékes anyagot. A helytartótanács levéltárának alapleltára bőven tartalmaz ügy viteltörténeti adatokat és megállapításokat. Az alaplelt árak legnagyobb érdeme azonban, hogy első íziben adnak áttekintést a teljes levéltári iratanyagról. Ha a munka méreteit, s az adatszolgáltatás sokoldalúságát tekintjük, meg kell állapítanunk,