Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.

Levéltári leltárak 29 jegyzéket csak Herzog József készített, a kincstári levéltárról, miután az egész anyag átcsomózása, mintaállványozása megtörtént. Herzog leltára a bécsi felállítási jegyzékek hazai megfelelője, azzal a különbséggel, hogy míg a bécsiek felállítási jegyzékei sokszor a részletes repertóriumot pótolják, tehát dokumentációs célt is szolgálnak, Herzog elvből elzárkózik minden dokumentációs igény teljesítése elől. Herzog felfogása szerint a leltár egyedüli célja az anyag biztonságának szolgálata. Ez a felfogása, nem következik ugyan önként az ő levéltárelméleti állásfoglalásából, de avval mégis összefüggésbe nozható. A levéltárelmélet terén Herzog a. regiszt'ratúra-elvet alkalmazta a (hazai sorozatrendszerű levéltárakra. A holland—német elméiét elfogadásából egymagában még nem következett volna a dokumentációs igény feladása a leltárban, hiszen a holland leltárak vagy a német repertóriumok elsősorban dokumentációs célt szolgálnak, ha nem is olyan mértékben és módon, mint a franciák sommás leltárai. De azáltal, íhögy Herzog a regisztratúra-elvet, amelynek éppen az ad értelmet, hogy a holland meg a német regisztrator az irattár szerkezetében a hatóság funkcióit juttatta kifejezésre, olyan iratanyagra alkalmazta, amelynek irattári szerkezetében alig mutatkoztak meg tartalmi vonatkozások, a dokumentáció adott lehetőségeit inkább csökkentette, mintsem hogy kiaknázta volna. Abból az elvből kiindulva, hogy a nagy, folyamatos sorozatok a szabályszerűek, s az, ezt helyenként megbontó convolutumok (amelyek egyébként egy tárgyi irattár csíráinak volnának tekinthetők) a szabálytól eltérő, rendellenes képződmények, rendezési és leltározási munkájánál arra törekedett, hogy az ilyen tárgyi csoportokat megszüntesse, s ha másként nem lehetett, nagyobb állagokká vonja össze. A tárgyi különbségeket tehát igyekezett beleolvasztani az eredet egysége által adott nagyobb összefüggésbe. Ez az egységesítési törekvés mutatkozik meg az általa készített új csomófeliratokon is — a régi színes, a tárgyi tartalmat sokhelyütt kifejezésre juttató fedőlemezeket uniformis, modern lemezekkel födte el, s ezekre olyan feliratokat helyeztetett, amelyek lehetőleg csak az iratok formálás tartalmát, jelzeit juttatták kifejezésre. Ezzel a módszerrel elérte ugyan, hogy a levéltár átköltöztetése a legnagyobb rendben ment végbe, és egyáltalában az iratanyag rendjéének megőrzése bizonyos fokig biztosítva volt, de egyes esetekben a külső reod látszatával vonta be a belső rendetlenséget, és minden esetben formális egységbe fűzte össze a tartalmi különbözőségeiket. A regisztratúra-elv alkalmazása tehát végső soron oda vezetett, hogy a Pauler által elsődlegesnek tartott dokumentációs igény száműzetett a levéltári leltárból. Minthogy ezzel a rendező és jegyzékelő munkával a részletes, a dokumentációt is szolgáló segédeszközök készítése egyáltalában nem tartott lépést, kétségtelen, hogy e munka — míg egyrészt az iratanyag védelmét szolgálta, másrészt a tartalmi vonatkozásokat helyenként el is födte (így a kamarai regisztratúra „Miscellanea" sorozatában). Herzog tehát rendezési munkája áorán csökkentette az iratanyag struktúrájában helyenként meglevő tárgyi elemeiket, a leltárról vallott felfogásában pedig elvileg is leszögezte, hogy annak nem feladata a tárgyi, tartalmi elemek kifejezése. Az ő leltára eleve avval a feltételezéssel készült, hogy minden egyes állagnak megvan (vagy el kell, hogy készüljön, a leltár-