Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.

30 Sashegyi Oszkár tói függetlenül) a maga kutatási segédeszköze, amely az állagban őrzött minden egyes irat tárgyáról tájékoztat, a kutatóik általánosságban való tájékoztatását pedig a levéltáros a maga gyakorlati anyagismerete alapján oldja meg, amelyet hosszas és odaadó munkája során szerzett. Herzog a magyar kamara történetének beható kutatásával, a kamarai iratanyag genetikus vizsgálatával olyan tudományos feldolgozó munka alapjait fektette le, amelyre az ő utána következő levéltáros generáció munkája épülhetett. A Herzog által egyszerűen' „leltárnak" nevezett felállítási jegyzéket (amit a bécsiek „Grundverzeichnis" néven is emlegetnek) később nálunk „alapleltárnak" nevezték el. S valóban, a raktári egységeket felsoroló jegyzék a legjobb alap a levéltári anyag leltári számbavételénél. Ugyanakkor az áttekintő leltárat „összevont aJapleltáraiak" nevezték. Ilyen összevont alapleltár készült a harmincas éveikben a helytartótanács levéltáráról, Ember Győző munkájával. Ez a leltár már nem. egészen a Herzog felfogása szerint való, nemcsak azért, mert összevont jellegénél fogva nem tudósít az állagok csomózásáról, hanem még inkább azért, mert olyan elemeket is tartalmaz, amelyek az állagok tárgyáról, szerkezetéről tájékoztatnak. Az öszszevont alapleltár a .levéltári anyagot a raktári egységeknél gyakran nagypbb levéltári egységenként jegyzékeli, s a levéltári egység nevén (címén) kívül az iratok tárgyát és ^rendszerét, a vonatkozó iratcsomók kezdő- és záróévét, darabszámát s kezdő és végső ragszámát tünteti fel. A két világháború közötti időszakban a leltározó munka terén egyébként kevés előrehaladás történt, mindössze a teljes iratanyag alap- és ismertető leltározásának programiba vételére került sor 1942-iben, de a tervek megvalósításának időpontja a háború utánra tolódott. A Horthy-korszakot nálunk a rendezési munkáknak a proveniencia-elv alapjára történő átállítása jellemzi. Olyan mesterséges állagokat is, amelyeket Pauler Gyuláék hoztak létre, igyekeztek ismét felszámolni és az iratokat eredeti helyükre visszaosztani (pl. Történelmi Emlékek). Ez a rekonstrukciós munka a háború végéig nem fejeződött be, s részben ezzel függ össze, hogy a leltározó munkák szervezett megindítása a felszabadulás utáni időkre maradt. A munkák lassú előrehaladásának végső indoka kétségtelenül a kor viszonyaiban keresendő. 10 A felszabadulás és az azt követő 1948. évi fordulat, amely az egész magyar államapparátus átszervezését vonta maga után, fordulópontot jelentett a hazai levéltárak életében is. A levéltárakat ez a fordulat felkészületlenül érte. Nem volt teljes és pontos áttekintésük az általuk őrzött iratanyagról, ugyanakkor amikor nagy tömegben kellett átvenniök a megszűnt hatóságok nagyrészt rendezetlen és teljesen leltározatlan iratanyagát. Az egyik legfontosabb feladat ebben a helyzetben az iratanyag felmérése volt, a közlevéltárakban őrzött iratanyag kataszterének felfektetése. Először az Országos Levéltárban kezdődött el a teljes iratanyag alapleltározása, 1949-ben, a levéltár akkor hivatalbalépett új vezetőségének rendeletére, majd 1950/51-ben központi rendeletre a többi állami levéltár is megkezdte az alapleltárak felfektetését. Az utasítások értelmében az alapleltáraknak összevont formában kellett készülniök. Az Országos Levéltár