Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Vörös Károly: A magyar jakobinusok iratai. Sajtó alá rendezte: Benda Kálmán. 1–3. k. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Bp., 1952–1957. / 278–281. o.

280 Irodalom politikaelméleti cikkeket és terveket és a titkos rendőrség számára készített jelentésanyagot teszi gerincévé; ehhez zárkőzik fel Hajnóczy, ha nem is annyira sokoldalú, de minőségileg egyenrangú, s feltétlenül elmélyültebb oeuvre-je. E két fő szólamhoz mintegy mellékszólamként csatlakozik a mellékszereplők hangja, néha'ismét eltűnve (mint Kazinczyé vagy Öz Pálé), néha állandóan végigkísérve a főszólamot, de érezhetően csak mintegy kiegészítve azt (mint Laczkovicsé), — hogy a kötetnek csaknem végén felhangzó Marseillaise-t a letartóztatásokról szóló első hírek riadt süketsége fojtsa el. A szerkesztés így tökéletesen visszaadja a mozgalom talaját, társadalmi bázisát, menetét, fejlődését, szereplőinek arányait és hangulatát, légkörét is. A válogatással párosulva ezt a szerkesztést, — melynél az I. kötet megalapozását szerencsésen folytatja a II. kötet a dolgok természetéből kifolyólag szárazabb logikájú szerkesztése (külön kiemelendő ennél, hogy Benda nem hagyta magát elcsábítani a közlésre szinte kínálkozó perirat-tömegtől, hanem igen jó mérséklettel emelte ki abból a lényegest, áthidalva a kevésbé fontosakat) — tarthatjuk Benda forráspublikációja módszertanilag legtanulságosabb vonásának. Ha a válogatás és szerkesztés mintaszerűen oldja meg a mozgalom közvetlenül vagy közvetve valóban a társadalom széles rétegeire kiterjedő megalapozásának bemutatását, ezt az ábrázolást — mindhárom kötet vonatkozásában — igen szerencsésen mélyíti el a közölt iratanyag kiadási technikája. Az I. kötet — sajnos — rövid bevezetéséért, ha nem is teljes mértékben, de igen sok szempontból az egyes dokumentumok elé írt, az irat vagy könyv keletkezését a legapróbb részletekig feltáró, legrejtettebb vonatkozásaira is alaposan utaló, nem egyszer szinte külön kis forrástanulmányban megvilágító magyarázatokban nyerünk kárpótlást. A közölt iratok mellett ezek, a kifejezetten külön értékelést csak igen ritkán tartalmazó, annak azonban minden elemét az olvasó elé táró bevezetők nem egy esetben használhatóság szempontjából szinte egyenrangú megfelelőivé válnak magának a dokumentumnak. Igen használhatóvá teszi a köteteket rendkívül alapos jegyzetelésük is. Amellett, hogy a kornak az iratokban hivatkozott nem egyszer igen távoli történeti vonatkozásait is lelkiismeretesen és alaposan kibontja, a jegyzetekben a kor Magyarországának csaknem minden kissé is jelentős személyiségét megtaláljuk. Különösen értékesek a per vádlottainak életrajzi adatai. A mozgalom elszigetelt voltáról korábban kialakult kép éppen a vádlottak legnagyobb részének háttérbe szorításán alapult. Az 53 vádlott ügyének részletes ismertetése mellett jegyzetekben feldolgozott életrajzaik (különösen kiemelendő Benda büntetésük letelte utáni életüknek lehető feltárására irányuló törekvése) azonban ismét alátámasztják a kötet fő tanulságát: a mozgalom ha szervezetlen is, de széles tömegbázissal bírt és ilyenre számíthatott. Válogatás, forrásmagyarázat és konkrét tárgyi jegyzetelés: Benda mindhárom' vonatkozásban jelentős és időtálló forráspublikációt alkotott, mely kivitelében, technikájában méltó módon sorakozik a nagyhagyományú magyar forráskiadás többi terméke mellé. A — mint arra már az előzőkben is rámutattunk — különben is sajnálatosan rövid bevezetéssel kapcsolatban azonban van bizonyos hiányérzetünk. S bár ismételjük, nem érezzük feladatunknak a műnek a történettudomány egészének szempontjából történő méltatását, már csak a forráskiadás módszertanának szempontjából is hiányosságnak találjuk, hogy a bevezető elég vázlatos — és csak az értelmiségre szorítkozó — társadalmi elemzés mellett csupán a mozgalom politikai vonatkozásaira mutat rá. Korántsem támaszthatjuk a forráspublikáció bevezetésével szemben a kérdés egyidejű teljes feldolgozásának igényét. Ügy véljük, nem lett volna azonban haszontalan, ha Benda a bevezetésben összefoglalóan is kitért volna azokra a tényezőkre, melyeknek ismeretében fokozottan be tudnók építeni a mozgalmat a kor Magyarországának nagy problémáiba. Röviden exponálni kellett volna azokat a nemcsak politikai, hanem elsősorban gazdasági és talán még kulturális problémákat is, melyekkel a kor elégedetlen értelmisége mintegy szemben találta magát, s melyekre legjobbjai a jakobinus mozgalomban kívánnak választ keresni: a forráspublikáció részleteiben kitűnően ábrázolt, jellemzett és érzékeltetett, de ennek ellenére is szükségszerűleg kissé önmagában ábrázolt közhangulat pozitív, adatszerű — ismétlem, elsősorban talán gazdasági — vonatkozásait. Nem új kutatásokon alapuló részletes tanulmányra, inkább az eddigi kutatások eredményeit néhány oldalban összegező összefoglalásra gondolunk. Mindez talán még jobban hozzásegítette volna az olvasót a közhangulat összetevőinek, arányainak, a politikai cselekvés szükségszerű gazdasági korlátainak s mindezeken keresztül a mozgalom bukásának megértéséhez is. És megértéséhez azoknak az erők-