Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Ferdinand Maass: Der Josephinismus. 1–2. Bd. Wien, 1951–1953. / 276–277. o.

Irodalom 277 Az egész kiadvány körvonalai a szerző által gyűjtött anyag természetéből adódnak. A súlypont az 1780 előtti időkre esik, már csak azért is, mert II. József egyházi ügyekben ritkábban kérte ki az agg államkancellár tanácsát, mint anyja és uralkodásban elődje. Mária Terézia a bevezető tanulmány beállításában akaratgyönge, elvont gondolkodásra képtelen nő, akinek Kaunitz szinte „rossz szelleme". II. József viszont jobban függetlenítette magát elhatározásaiban a kancellártól, s ezért Maasstól valamivel jobb bizonyítványt kap. Minthogy Kaunitz, mint olasz kancellár, közvetlenül intézte a lombardiai ügyeket, a kiadványban és a bevezető tanulmányban egyaránt az ottani egyházi ügyek kerülnek előtérbe, míg a monarchia többi tartományának ügyei csak periférikusán jelentkeznek. Igaz, hogy a lombardiai reformok bizonyos mértékig előkészítették a jozefinista egyházpolitikát általában, azonban Lombardia helyzete speciális volt, és sok tekintetben hátramaradottabb, mint a Rómától távolabbi tartományoké. Az állami cenzúra bevezetése Bécsben már korábban megtörtént, mint Milanóban, mégsem tudunk róla, hogy a pápai udvarban az első eset olyan viharos ellenkezést váltott volna ki, mint az utóbbi. A kiadvány — mint már föntebb is mondottuk — eddigi ismereteinket igen hasznosan egészíti ki a jozefinizmus történetére vonatkozólag. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a jozefinizmus fogalmát nem tartjuk az egyházpolitikai vonatkozásokra leszűkíthetőnek, szerintünk a jozefinista egyházpolitika csupán egyik vetülete (persze egyik legfontosabb vetülete) annak a jozefinista szemléletből fakadó általános politikának, ami a Habsburg-birodalomban a XVIII. század második felében, s legtisztábban II. József államkormányzatában, érvényesült. Ennek a szemléletnek az abszolutisztikus beállítottságon kívül a lényegéhez tartozik még valami, aminek a meglétét Maass egyáltalában nem érzékelteti (s ez az ő klerikális irányzatának folyománya), még pedig az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása, amit a jozefinista politika az egyházzal szemben is biztosítani törekedett, és csakis annak ellenére biztosíthatott. Végső soron nem az a döntő a jozefinizmus megítélésénél, hogy mit jelentett az egyház szempontjából, hanem az, mit jelentett az emberi szellem számára és a társadalmi fejlődés történetében. És itt — úgy érezzük — az igazsághoz közelebb jár Winter, aki a jozefinizmust a reformkatholicizmus szemszögéből ítéli meg, mint Maass, aki az orthodox egyházi álláspontot képviselve, eleve elfogult bíró ebben a kérdésben. A vonatkozó iratok egy részét, Kaunitz levelezését Firmian lombardiai helytartóval az 1763—1770. években, Maass már korábban, külön adta ki,

1 ezek az iratok tehát hiányoznak nagy forráskiadványából, a bevezető tanulmányba azonban ezeket is beledolgozta. A kisebb publikáció elé írt tanulmánya e nagyobb tanulmánnyal párhuzamos, míg az iratok kiegészítik egymást. Az első tanulmány hangja tárgyilagosabb, mint a másodiké. Sashegyi Oszkár ***> l P. Maass, Vorbereitung und Anfänge des Josefinismus im amtlichen Schriftwechsel des Staatskanzlers Fürsten von Kaunitz-Rittberg mit seinem bevollmächtigten Minister bem Governo generale in der österreichischen Lombardié, Karl Grafen von Firmian, 1/763—1770. Mitteilungen des österreichischen Staatsarchivs, 1, Bd., 2. Heft.