Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Fügedi Erik: Berni rula, Sv. 1–3., 12., 13–19., 23., 26–27., 31–32. Praha, 1949–1954. / 269–273. o.

272 Irodalom gyűlés külön bizottságot állított fel a bevallások felülvizsgálatára. Négy összeíró bizottság között osztották fel az országot. Ezek a bizottságok a bevallásokat egyrészt az uradalmak urbáriumai és a földkönyvek alapján, másrészt az uradalom valóságos helyzetének személyes tapasztalata alapján vizsgálták felül. Nem csodálkozhatunk azon, hogy az uradalmi bevallások és az adó jegyzékek között eltérés mutatkozik, hiszen minden birtpkosnak érdeke volt, hogy a ténylegesen művelt földeknél kevesebb földet és a jobbágyok tényleges számánál kevesebb számú jobbágyot mutasson ki, annál is inkább, mert az adót Csehországban a középkor óta közigazgatási teendőket is végző uradalom szedte be. Ebben a tekintetben nem volt különbség az egyházi, főúri és lovagi rendhez tartozó birtokosok között. Doskocil részletesen ismerteti a négy albizottság munkáját, amely végleges formáját ugyancsak 1655 elején nyerte el, de amely lényegében már 1654-ben befejeződött, s így ez az év lett az „annus directorius". Természe• tesen a bizottságok munkája ellen nem egy helyen panaszt emeltek. Részben ezeknek voltak köszönhetők az utólagos munkák, amelyeknek során a berni rulát véglegesen 1656 elején zárták le. Az utolsó fejezetben Doskocil a kiadás már fentebb ismertetett elveit fektette le; ezt a részt a berni rula táblázatos áttekintése zárja le, amely a bizottságok tagjainak nevét és működésük korát, a kerület megnevezését, a foliók és rubrikák számát és megjegyzéseket tartalmaz. Az 1. kötet második részében Cechová állította össze a berni rulában szereplő birtokok jegyzékét. Ennek a jegyzéknek összeállítását részben az előzetes áttekintés szükséges volta, részben a csehországi nagybirtokok 17. századi állapota tette indokolttá. A csehországi birtokok Patrimonium-jellegüket nem veszítették el, s így még a 17, század derekán is a birtok volt a legalsó adóhatóság. A berni rula majdnem valamennyi szabad birtokot tartalmazza, így egy időpontban egész Csehország áttekintését lehetővé teszi. A tulajdonosok neve pedig rámutat azokra a hatalmas változásokra, amelyeket a cseh felkelést megbosszuló Habsburgok birtokelkobzása idézett elő. A jegyzék ezért az uradalmat tárgyaló foliók számát, a Berni rula kötetszámát,'az uradalom nevét és tulajdonosa nevét és az 1654-ben felvett lakott telkek számát tünteti fel. Megjegyezzük, hogy a helynevek írásánál a kiadás egyéb köteteihez hasonlóan a régi helynév mellett szögletes zárójelben található a mai hivatalos elnevezés is. Cechová az uradalmak jegyzékét is kiegészítette a „kalkulus" adataiból, de ezeket a részeket dőlt betűkkel szedték. A bevezető első kötetet a régi cseh szöveg és a nevek átírásánál alkalmazott eljárás rövid leírása zárja le. A második kötet ugyancsak Doskocil munkája és „Csehország 1654-i leírása. Összefoglaló mutató- az adó jegyzékhez'' címet viseli. A községnevek Csehországban ugyanolyan változásokon mentek át, mint nálunk, s a közigazgatási beosztás sem volt mindenütt állandó. A kutató nehézségeit cseh viszonylatban még fokozza az a tény, hogy a feudalizmus korában á helységeket az uradalmak szerint, azóta azonban járások és bírósági kerületek szerint tartják nyilván. A régebbi, Palacky által összeállított, s ma nehezen hozzáférhető index is elavult már. Mindez arra indította Doskocilt, hogy a berni rulához a szereplő helységek főbb adatait összefoglaló és a helység meghatározását lehetővé tevő mutatót készítsen. A mutató a berni rula beosztását követve sorolja fel táblázatosan a községeket. Az uradalom és annak tulajdonosa mellett a mai illetékes bírósági kerületet, a Palacky-féle index adatát adja, majd egy-egy sorban sorolja fel a foliót, amelyen a község található. A plébániát [f], a leány egy házat [fii f] jelzi. Ezt követi a jobbágytelkek (lakott-j-puszta) a zsellér- és hazátlan zsellér gazdaságok száma, majd a lap jobboldalán a helység mai neve. Kisebb helységeknél a tájékozódás megkönnyítésére zárj élben még a mai legközelebbi nagyobb helység (általában postahivatal) neve zárja le a sort. Az uradalmak felsorolását külön sorban a „summa" követi, és a summa után a Kalkulus Összesítő adata következik. A felsorolást nagyarányú jegyzetapparátus egészíti ki, amely a birtokosokra, a helységek azonosítására, a Mária Terézia-féle kataszterre vonatkozó adatokat tartalmaz. Doskocil munkája így messze túllépte az egyszerű összesítés kereteit, és a kutatók kezébe a kor más adatait is tartalmazó s az eddig megjelent kézikönyvekkel is összefüggést teremtő segédkönyvet adott. A kötet rövid bevezetése a berni rula egyes adatcsoportjainak jellemzésével foglalkozik és az összefoglaló mutató összeállításának módszerét adja. Ebben a viszonylatban emlékezik meg az egykorú, az adó jegyzéket kiegészítő történeti forrásokról, irodalmi alkotásokról, csakúgy mint a térképekről. Doskocilnak ez a be-