Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Fügedi Erik: Berni rula, Sv. 1–3., 12., 13–19., 23., 26–27., 31–32. Praha, 1949–1954. / 269–273. o.

Irodalom 271 összesítések téves adatainak kijavítása is. Tudjuk, mekkora nehézséget jelent a számoszlopok összesítésében az eredetiben előforduló hiba, amely nem egyszer az egész számsor hitelét megingatja. A szerzők itt véleményünk szerint az egyedül helyes megoldást választották: az eredetiben olvasható számot közölték, és megjegyzésben adták a helyes számot. Más megoldást alkalmaztak ott, ahol a berni rula egy-egy része elveszett. Itt más forrásokból (pl. kalkulusból vagy az uradalom adóbevallásából) rekonstruálták a hiányzó részt. Ugyancsak más megoldást aíkalmaztak a jobbágynevek átírásánál, ez azonban speciálisan cseh probléma és így megítélésére nem érezzük magunkat hivatottnak. Érdemes egy pillantást vetni a most ismertetett elvek alapján készített kiadásra. A szöveg élén az uradalom neve és annak tulajdonosa áll. Ezt követi a városoknak, falvaknak és lakott helyeknek az uradalom keretén belül mindig újra kezdődő sorszámmal ellátott neve. Mind az uradalom és tulajdonosa neve, mind a helynevek vas- , tagon szedettek, a helynév mellett szegletes zárójelben, dűlt betűkkel a kérdéses helység mai hivatalos neve és járási beosztása található meg. Ezt követi petittel szedve a jobbágyok és zsellérek felsorolása és a rovatos számsor, amelyet a sorok végén ugyancsak dűlt betrkkel szedve a későbbi felülvizsgálatok adatai fejeznek be. A kalkulus adata vastag betűkkel szedve ugyancsak a lap jobboldalán található. A szöveg ezenkívül még a foliók szegletes zárójelbe tett számát és a lap alján az eredeti kézírásnak változására vonatkozó, valamint egyéb megjegyzéseket tartalmaz, ugyancsak dőlt betűkkel szedetten. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az oldal tetején vastag betűkkel szedve baloldalon az uradalom neve, jobboldalon a kérdéses oldalon szereplő helységek mai neve található, akkor fogalmat alkothatunk arról, hogy milyen gondos, tipográfiailag is magas színvonalú kiadvánnyal van dolgunk. A forrás hűséges kiadásán kívül a mai kutató azonban azt is joggal elvárja a levéltárostól, hogy a forrással kapcsolatos mindazon ismereteket rendelkezésére bocsássa, amelyek az anyag felhasználásához elengedhetetlenül szükségesek. A berni rula ezzel a követelménnyel is számolt és az egyes köteteket bevezető tanulmányokon kívül két külön kötetet szentelt ennek a célnak. Az első kötet azokat az ismereteket tartalmazza, amelyeket általában a levéltári leltár foglal össze. Az inkább reprezentatív, mint tárgyi jellegű bevezetés után Doskocil „Az adójegyzék kiadásához" című tanulmányában hat fejezetben ismerteti az adó jegyzékekkel kapcsolatos tudnivalókat. Az első fejezet az adójegyzékek levéltári Őrizetbevételével és kiadási terveivel foglalkozik, a másodikban a levéltárosok és történészek értékelésének rövid összefoglalása található. Itt emlékezik meg a szerző Slávik F. A. tudományos és levéltári munkásságáról, ámi a régebbi levéltáros nemzedék megbecsülésének szép, kulturált és talán magyar viszonylatban is jobban követendő példája. A harmadik fejezet az adójegyzékek egyes köteteinek leírását tartalmazza. Ha ebben a részben néha bizonyos fokig hiányzik a következetesség, akkor az elsősorban annak tulajdonítható, hogy Doskocil nyilván nem szabályos leltári leírást kívánt a kutató rendelkezésére bocsájtani, hanem csupán azokat az adatokat akarta összefoglalni, amelyek a kutatásnál fontosak lehetnek. Az egyes kötetek külső ismertetőjegyeinek leírása, a foliók száma, lapjainak centiméterekben kifejezett nagysága, nyelve, keletkezési időszakának pontos meghatározása, ennek következtében mindegyik kötetnél megtalálható, de a további mondanivaló a kötet beosztásáról, rovatairól, a kötetet szerkesztő bizottságról stb. a kötetek tartalma szerint változik. Ugyanezzel a módszerrel írja le a szerző a Kalkulus és az adó jegyzék revízióinak kötetéit is. Jellemzésül a számadatokból itt csupán egyet szeretnénk kiemelni: a kiadás nem kevesebb, mint 12 928 fólió átdolgozását tette szükségessé! Ez a hatalmas anyag nem egyik napról a másikra keletkezett. Országgyűlési tárgyalások és az előző évtizedek fejlődése előzte meg az adójegyzék létrejöttét. A negyedik fejezetben Doskocil ezekkel a kérdésekkel, a berni rula létrejöttével, az összeíró bizottságokkal és a jegyzékek lezárásával foglalkozik. Az adójegyzék 16. századi elődeinek sorozatát a harmincéves háború szakította meg, újabb adó jegyzék készítéséről csak 1638-ban lehetett szó, majd a háború végleges befejezése után a 17. század 50-es éveinek elején indulhattak rneg újra a rendszeres felvételek. Az eljárás alapjául az 1654. évi berni rula felvételénél is az egyes uradalmak által kiállított bevalló levelek szolgáltak. Ezekben az uradalmak ténylegesen művelt jobbágytelkeik számát és a jobbágyok által művelt terület nagyságát adták meg. Az 1652—53 telén tartott országi