Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Bottló Béla: Inwentarze Dóbr Ziemskich Województwa Krakowskiego 1576–1700. Warszawa, 1956. / 265–267. o.

Irodalom 267 A szöveg jegyzetelését a minimálisra redukálták. A közölt szöveg alatt a jegyzetekben csak a szövegben előforduló elírásokat adják meg, magában a szövegben pedig a kijavított, a helyes szövegrész olvasható. Ezekre a betűjeles jegyzetek utalnak. A sorszámos jegyzetek alatt általában a szövegben feltétlenül szükséges magyarázatok találhatók, pl. csak családnéven történő említés esetén a megállapított utónév. Szövegjegyzeteléshez számítható még az is, hogy a forrásközlés alapjául szolgáló kötet lapjának sorszáma a közölt szövegben szögletes zárójelbe került. Az ugyancsak szögletes zárójelbe tett [s] = (sic) egy kifejezésre szorítkozó hibára, [ss] pedig tartalmi vagy mondatszerkezeti hibára utal. A leltárszövegek után a szöveg jegyzetelést pótló három pontos mutató található: 1. A táj szók vagy ritkán használt kifejezések magyarázó szótára, a magyarázatnál felhasznált irodalom, felsorolásával. A szavak szövegben előforduló alakja és a magyarázó szöveg más-más betűtípussal szedve. A bizonytalan szóértelmezést f kérdőjel jelzi. A tájszók jegyzéke a magyarázatokkal értékes segédletet nyújtanak a hasonló témakörben kutató magyar historikusok számára is. 2. Személy- és helynévmutató, mely a lapszámra utaláson kívül a személy- és a helynév jegyzetpótló meghatározásait is adja. 3. Tárgymutató. A címszavak közül helymegtakarítás céljából kihagyták a nem fontos, pl. a ház egyes részeire (fal, tető, padló) stb. vonatkozó kifejezéseket a sorozatosan előforduló kifejezéseknél a lapszámok közlése helyett ezt a tényt a „passim" .szóval jelzik; az állatfajtákat sem tünteti fel külön a mutató, hanem csoportosításban: baromfi, szarvasmarha stb. Nagyon növeli a mutató használhatóságát az, hogy a szélesebb körbe összefogható kifejezéseket a közös gyűjtőfogalom alatt csoportosítva is közli, pl. jobbágyszolgáltatások, adók, mértékek stb. Ennek a föltüntetése — tekintve, hogy nem az égési Lengyelországról, hanem csak egy vajdaság területéről történik a forrásanyag közlése — sem nagyobb munkatöbbletet, sem pedig jelentősebb helyigénybevételt nem jelentett és -ezért sokkal megfoghatóbbakká és érzékelhetőbbekké váltak az itt közölt adatok és ennek alapján a jobbágyszolgáltatások. Sok olyan kifejezés található a táj szók között, melyek a lengyel határtól délre, Magyarország északi, részén keletkezett urbáriumokban és gazdasági vonatkozású más levéltári anyagban is előfordulnak. Érdekes lett volna magyar szempontból, de a tájszavakat magyarázó rész értékét is jobban emelte volna, ha pl. a mértékek mai űrmértékre történt átszámításait is közölték volna. 4. A kötet végén mellékletként a krakkói vajdaságnak a forrásanyagban előJorduló helységeiről készült térkép található. Ez a sorozatot nyitó forráskiadványkötet tartalmánál fogva értékes összehasonlítási anyagot ad nemcsak a jobbágyság történetével, hanem a kötet tartalmának rövid ismertetésével kapcsolatban már említett tudományágakkal foglalkozó kutatók számára is. Ezenkívül a forráskiadás technikája a vele kapcsolatos sok új probléma felvetésével és egyesek megoldásával az eddig is oly nagyon hiányolt, és a Magyar Tudományos Akadémia illetékes osztályaitól állandóan várt forrásközlési szabályzat elkészítéséhez értékes mintát nyújt. • BotÜó Béla