Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Fügedi Erik: Prameny k dejinám Třicetileté Války. Regesta fondu Militare Archivu Ministerstva Vnitra CSR v praze zpracoval. Díl 3., 5–6. Praha, 1951–1955. / 268–269. o.

268: Irodalom PRAMENY K DEJINÁM TRICETILETÉ VÁLKY REGESTA FONDU MILITARE ARCHIVU MINISTERSTVA VNITRA CSR V PRAZE. ZPRACOVAL Zpracoval Liva Vaclav Dil 3, 5—6. Praha, Nase Vojsko, 1951—1955. (Prameny k ceskoslovenskym dejinám vojenskym, 3, 5—6.) Érdemes, sőt ajánlatos a bevált régi forrásközlések folytatása — ez lehetne a Csehszlovák Állami Levéltár itt tárgyalásra kerülő kötetei ismertetésének mottója. A prágai levéltárak — csakúgy mint a budapestiek — 17—18. századi hadtörténeti anyagban szegények, mert a harmincéves háború hadvezetőségének iratai, a török elleni háborúk anyagához hasonlóan a bécsi levéltárakban maradtak, a nemzeti felkelések hadvezetőségének anyaga pedig szétszóródott, sőt talán a győztes Habsburgokat kiszolgáló kishivatalnokok hiperlojális selejtezési szenvedélyének esett áldozatul. A cseh levéltárosok azonban a prágai cseh helytartóság levéltárában és a prágai központi levéltárba került többi állagokban összegyűjtötték a hadi vonatkozású anyagot, s azt időrendben egy „Militare" nevű mesterséges sorozat felállításához használták fel. Az így létrejött Militare fond természetesen alig tartalmaz a szó szoros értelmében vett hadtörténeti anyagot, inkább a háborús eseményekkel kapcsolatos polgári hivatalok és intézmények levelezése található meg benne. Ez a megállapítás még arra a rövid időszakra is áll, amikor a fehérhegyi csata előtt Frigyes pfalzi őrgróf volt a cseh király, s mellette cseh kancellária működött. Ebből a korszakból sem őriz több iratot a Militare, mint körülbelül 100 darabot, de ezek között is kevés a kifejezetten katonai jellegű. Az egész Militare azonban együttesen mégis annak az első, az egész európai kontinensre kiterjedő háborúnak csehországi eseményeit világítja meg, amelynek során Csehország elvesztette politikai függetlenségét és gazdaságilag is teljesen tönkrement. Ezért a cseh Központi Állami Levéltár (akkoriban a Belügyminisztérium Központi Levéltára) 1937-ben megkezdte a Militare anyagának közreadását. A német megszállásig csupán az első két kötet jelent meg, s a háború után úgy látszott, hogy a levéltár vezetősége lemondott a forráskiadvány folytatásáról. 1951-ben azonban megjelent a háború utáni első kötet, (a sorozat III. kötete, ezt 1954-ben és 1955-ben egy-egy újabb kötet, a sorozat V. és VI. kötete követte. A IV. kötet (1626—1635) kimaradásának oka sajnos ismeretlen. A Militare hatalmas anyagának (az 1618—1625 évek anyaga 28 csomóból áll) in extenso történő kiadásáról természetesen szó sem lehetett, ezért a kötetek anyagának feldolgozója, V. Líva most is a regeszták rendszeréhez folyamodott. Az erős rövidítésekkel, mai cseh nyelven fogalmazott regeszták a dátumot, az irat kiadóját és címzettjét nevezik meg (ezt dőlt betűkkel szedték), majd rövid kivonatban foglalják öszsze az irat tartalmát és zárójelben közlik az irat eredeti nyelvére és az irat jellegére (eredeti fogalmazvány, stb,) vonatkozó megjegyzést. A regeszták általában kevés idézetet tartalmaznak az eredeti szövegből, de ha a hátlapon az elintézésre vonatkozólag feljegyzés található, az minden alkalommal „A tergo" bevezetéssel szószerint található meg a regeszta után, új bekezdésben. Amennyire magyar ismereteink alapján megítélhető, a regeszták minden igényt kielégítenek. Ugyanezt kell elmondanunk a kötet végén lévő külön személy- és külön helynévmutatóról, valamint tárgymutatóról, amelynek alapján a magyar vonatkozások is könnyen megtalálhatók. Az egyes kötetek elején Líva igen rövidre fogott bevezetéseit olvashatjuk. A harmadik kötet bevezetése az események összefoglalása mellett a cseh kancellária rövid működésére is kitér, a többi kötetben csupán az események rövid leírása található. A kötet végén idegen nyelvű kivonat ismerteti a főbb eseményeket a csehül nem tudó olvasóval. Végül nem hallgathatjuk el egy, a kötetek külső kiállítására vonatkozó megjegyzésünket. A kötetek nemcsak elsőrangú papíron és kitűnő nyomdatechnikával készültek, hanem szépen reprodukált,, korabeli metszetek és korabeli fegyverek pompás fényképei egészítik ki őket. Még csehszlovák részről is felmerült az a vád, hogy az ilyen illusztrációk közlése megengedhetetlen fényűzés. Kétségtelen, hogy a képek nagy összeget emészthettek fel, de talán közlésükben az a szempont is szerepet ját-