Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Katus László: Laszowski Emil: Grada za gospodarsku povijest Hrvatske u XVI. i XVII. stoljeću. Hred.: Mijo Mirković. Zagreb, 1951. / 262–264. o.

Irodalom 263 iamiliárisaik kezelték. A tengerparti birtokok, a kiváltságos kikötővárosok és a vinodoli kerület élén a földesúr képviseletében külön „gubernátor" állott, aki egyben -a városok kapitánya is volt, s egyaránt ellátta a gazdasági, közigazgatási, sőt a katonai vezetés funkcióit is. Ez a „gubernátor" nem országos méltóság, hanem a Zrínyiek familiárisa, egyébként maga is előkelő nemesúr, sőt báró. Laszowski aktáiból kiderül, hogy a XVII. sz. kezdetén e nagybirtokok életében fontos minőségi változások következtek be, s ennek során a nagybirtok krízise és a kapitalista csírák kifejlődése valamivel nagyobb mértékű volt, mint nálunk. Vannak nyomok a majorsági gazdálkodás térhódítására is, de ennek mértékét nem ismerjük, s valószínűleg kisebb volt, mint az ismert magyarországi nagybirtokokon. Ugyanakkor azonban nagyobb mértékű a kereskedelmi és az ipari feldolgozó tevékenység. A horvátországi fejlődésre nagy befolyással volt a tengerpart, a tengeri kereskedelem és az olasz városokkal — elsősorban Velencével — való közvetlen kapcsolat. A Zrínyiek földesúri fennhatósága és védelme alatt álltak, de ugyanakkor széleskörű kiváltságokkal és önállósággal rendelkeztek a tengerpart kikötővárosai: Bakar-Buccari, Senj.Zengg, Növi, stb., amelyek élénk forgalmat bonyolítottak le, elsősorban az olasz és dalmáciai kikötőkkel. így a Zrínyiek nemcsak saját birtokaik termékeit (elsősorban fa és faáruk, bor) értékesíthették a külföldi piacokkal való közvetlen kapcsolat révén, hanem ők bonyolították le a magyar nagybirtokok áruinak, elsősorban a nagy szerepet játszó marhakereskedelemnek az átmenőforgalmát is. A Zrínyiek mindent elkövettek ennek a kereskedelemnek virágzása érdekében, legalább is erről tanúskodnak Laszowski aktái (utak javítása, tengerparti kereskedővárosok szabadalmai, külföldi megrendelések, és a szállítások lebonyolítására vonatkozó levelezés). Ugyanakkor tudomásunk van a Zrínyi-birtokokon működő feldolgozó üzemekre- vonatkozóan is: vaskohó, malmok, faipari üzemek. A gazdasági és a politikai viszonyokban beállott változások a XVII. sz.-ban a feudális nagybirtok kríziséhez vezettek, amely a jelek szerint Horvátországban súlyosabb volt, mint nálunk, talán azért, mert ott a kereskedelmi és ipari vállalkozásokon és nem a mezőgazdasági árutermelésen volt a főhangsúly, s ehhez a nagybirtokok feudális jellegű termelési viszonyai nehezebben alkalmazkodtak. Ez a krízis elsősorban nagyarányú pénzhiányban, illetve a megnövekedett készpénzigények kielégítésének nehézségeiben, az ezzel kapcsolatos eladósodásban és tekintélyes birtokrészek elzálogosításában jelentkezett. A gyűjteményben közölt oklevelek nagy része éppen arról szól, Hogy a Zrínyiek és Frangepánok Különböző nemes szolgáiknak, servitoraiknak, a tőlük felvett összegek fejében birtokokat, falvakat, kastélyokat adományoznak, amelyeket csak az illető összeg visszafizetésekor vehetnek vissza. Ilyen visszaváltásról azonban egyetlen esetben sincs szó. Itt tehát a hagyományos servitori, familiáris viszony bomlásával, illetve átalakulásával találkozunk, amelyet Magyarországról is jól ismerünk. Mirkovic ezzel kapcsolatban egyenesen egy új, burzsoá jellegű társadalmi osztály kialakulásáról beszél, ami a már vázolt specialis horvátországi viszonyok között nem látszik indokolatlannak, bár Laszowski gyűjteménye alapján a folyamat részleteiben nem rekonstruálható. A tengerparti városokban ekkor már tekintélyes számú és vagyonú (és nagyobb részt olasz származású) kereskedő polgárság élt, amely jól kihasználta a fellendülő tengeri kereskedelem lehetőségeit és élvezte a Zrínyiek védelmét. Számos jel utal arra, hogy a szárazföldi központokban is megindult ilyen kereskedelmi, illetve ipari feldolgozó vállalkozó réteg Kialakulása, elsősorban a Zrínyiek familiárisai, gazdatisztjei, egyes birtokrészeik, üzemeik kezelői körében. Ezek készpénzzel rendelkeznek, s azt birtokadományok, illetve különböző kereskedelmi és ipari szabadalmak fejében szívesen bocsájtják uraik rendelkezésére, így servitorokból azok hitelezőivé, s nem egyszer uzsorásaivá válnak (60%-os kamatláb). Viszont másrészről az is kétségtelen, nogy a Zrínyiek is hasznát látták ennek a jelenségnek, mert így aránylag könnyen jutottak hozzá a szamukra, a Kínálkozó kereskedelmi lehetőségek kihasználásához oly szükséges készpénzhez. Ezzel végeredményben sikerült is gazdaságilag helyreállítani birtokaik egyensúlyát: elvesztettek egyes birtokrészeket, de a kereskedelmi vállalkozások révén sokszoros új jövedelmi forrásra tettek szert. A kialakuló új, polgári jellegű társadalmi réteg természetesen kénytelen alkalmazkodni a feudális-rendi viszonyokhoz: ha nem nemes, akkor nemesi birtokot, illetve címet szerez, de nem azért, hogy azon feudális úri gazdálkodást folytasson, hanem hogy a nemesi kiváltságok birtokában szabadon kereskedhessen. Mirkovic ezért talá-