Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Katus László: Laszowski Emil: Grada za gospodarsku povijest Hrvatske u XVI. i XVII. stoljeću. Hred.: Mijo Mirković. Zagreb, 1951. / 262–264. o.

264 Irodalom lóan újtípusú „pénz-nemességről" beszél, amely funkcióiban már jellegzetesen polgári osztály volt. Ez a felvázolt gazdasági és társadalmi fejlődés magyarázza meg talán legérthetőbben, hogy miért éppen a Zrínyiek játszottak vezető szerepet a XVII. sz. magyarországi függetlenségi mozgalmaiban és miért lettek egyre szilárdabb és elszántabb ellenfelei a Habsburgok központosító, gyarmatosító politikájának. Zrínyi Miklós nagyszabású politikai terveiben nemcsak a gazdaságilag és politikailag egyre inkább önállósuló és előtérbe nyomuló magyar köznemességre, hanem erre a polgári funkciójú és az ő védelme alatt álló horvátországi „pénz-nemességre" és a tengerparti városok kereskedő-polgárságára is támaszkodott. A kapitalista csíráknak az erősebb, fejlettebb volta, a külföldi piaccal való közvetlen kapcsolat volt az oka, hogy a Zrínyiek a többi magyarországi nagybirtokosnál sokkal határozottabban szembeszálltak az osztrák árutermelő nagybirtokos arisztokráciával szövetkezett és annak érdekében gyarmatosító császári politikával. A XVII. sz.-ban a nagybirtok helyzete megváltozott: korábbi fontos gazdasági és katonai jelentőségét elvesztette, megszűnt az állameszme és a függetlenségi törekvések hordozója lenni, s szembekerült a diadalmasan előretörő központosító abszolútizmussal, amelynek vagy alávetette magát, vagy szembefordult vele. A Zrínyiek — kezdeti ingadozás után — egyre határozottabban szembefordultak vele, előbb gazdasági (harc a marhakereskedelmi monopóliumok ellen), majd politikai téren is. Laszowski aktáiból arra következtethetünk, hogy a Zrínyi nagybirtokok még a XVII. században is sokkal. inkább megőrizték országos politikai és katonai jelentőségüket, mint a magyarországiak; nyilván a kis területre zsugorodott horvát rendi autonómia speciális viszonyai miatt: a közigazgatási és a katonai védelmi funkciók szintételjesen összefonódtak a báni méltóságot viselő Zrínyiek magánföldesúri szervezetével. A XVII. sz. végén a Zrínyi és Frangepan összeesküvés leverése, birtokaik elkobzása és idegen kézre jutása súlyos csapást mért erre a biztató horvát fejlődéire.. A kialakuló gyarmati rendszer megölte a virágzó horvát külkereskedelmet és Visszafejlesztette a polgári jellegű társadalmi rétegeket. Teljesen megölni azonJöan mégsem tudta, mert a XVIII. sz. végén, a horvát nemzeti mozgalom és újjászületés kibontakozásával, egy kisszámú, de viszonylag meglepően fejlett és tőkeerős kereskedőréteggel találkozunk a tengerparti és szárazföldi központokban (Senj, Bakar, Karlovic, Sisak). Ezek a nagy vagyonú, néha milliomos kereskedők — bár többnyire nemesek — mégis személyükben lekötelezett, szolgáltatásokkal tartozó alattvalói (pl. a turopoljei parasztnemesek, köztük a milliomos Tkalac) egyes földesuraknak. Ennek a jelenségnek a. gyökerei — amint a Laszowski által közölt iratanyagból kiderül — a XVII. sz.-ba nyúlnak vissza, s a familiáris, servitori viszony előbb vázolt átalakulásával kapcsolatosak. Nagyjából ezek azok — a magyar történész szempontjából is lényeges — problémák, amelyeket Laszowski gyűjteménye felvet, de a gyűjtemény szűk keretei és erős válogatottsága miatt csak egy-egy utalásban villant fényt olyan kérdésekre, amelyek tisztázásához sokkal szélesebbkörű anyag feldolgozásán alapuló részletkutatásokra lenne szükség. Reméljük, hogy Laszowski gyűjteményének kiadása az első jelentős lépés volt a Zrínyi és Frangepan nagybirtokok —• a gazdasági iratok kiadásával, az egyes gazdasági és társadalmi problémákkal foglalkozó részletmonográfiákkal és egy összefoglaló feldolgozással egybekapcsolt — alapos feltárásának. Ezen a téren lehetőség kínálkozik a horvát és magyar történészek széleskörű együttműködésére, hiszen ebből, a munkából mindkét nép története szempontjából jelentős új eredmények várhatók. Ezen együttműködés mielőbbi megvalósulásának óhajával szeretnénk lezárni Laszowski értékes és úttörő jelentőségű gyűjteményének ismertetését. Kiegészítésül még csak annyit, hogy a kiadás nem felel meg a korszerű iratközlési elveknek: az aktákat Laszowski másolatából, modern helyesírású átírásban közli. Feltétlenül szükséges lett volna a másolatokat összevetni a levéltárakban lévőeredetivel, s annak alapján közreadni az iratokat. Persze azt nem tudhatjuk, hogy a Laszowski által használt levéltárak jelenlegi állapota és rendezettsége a gyakorlatban lehetővé tette volna-e ezt a munkát. Magyar szempontból érdekessége a gyűjteménynek, hogy Zrínyi Miklósnak hét olyan levelét közli, az 1638 és 1649 közötti időből, amelyet a magyar Zrínyi-kiadáfok nem tartalmaznak. Katus László