Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Katus László: Laszowski Emil: Grada za gospodarsku povijest Hrvatske u XVI. i XVII. stoljeću. Hred.: Mijo Mirković. Zagreb, 1951. / 262–264. o.

262 Irodalom LASZOWSKI EMU, GRADA ZA GOSPODARSKU POVIJEST HRVATSKE U XVI. I XVII. STOLJECU Izbor isprava velikih feuda Zrinskih i Frankopana „ Hred.: Mijo Mirkovic Zagreb 1951, Jugoslavenska Akademija Znanosti i Umjetnosti. VIII, 189. p. (Grada za gospodarsku povijest Hrvatske. Knj. 1.) A

v zágrábi Délszláv Tudományos és Művészeti Akadémia „Adatok Horvátország gazdaságtörténetéhez" címen sorozatot indított, amely dokumentumgyűjteményeket és monográfiákat tartalmaz a horvát gazdaságtörténet köréből (eddig megjelent az adriai halászat történetének oklevéltára és a horvát vasútügy története). A sorozat első köteteként a neves polgári gazdaságtörténésznek, Emil Laszowskinak a zágrábi Akadémia levéltárában lévő oklevélgyűjteménye látott napvilágot. A gyűjtemény — amelyet Laszowski néhány évtizeddel ezelőtt a zágrábi, s kis részben a budapesti levéltárban válogatott össze és másolt — a Zrínyi és Frangepán családoknak 1493 és 1691 között keletkezett latinnyelvű okleveleit tartalmazza, szám szerint 207 darabot. Ez az első gazdaságtörténeti jellegű horvát forrásgyűjtemény, bár a gyűjtés maga nem speciálisan gazdaságtörténeti szempontból történt. A XVI. és XVII. sz. horvát művelődéstörténetére vonatkozóan kívánt Laszowski adalékokat gyűjteni — az abban az időben divatos művelődéstörténeti irányzatnak megfelelően — s nem törekedett arra, hogy a két hatalmas birtokkomplexum egész gazdasági szervezetét és tevékenységét feltárja. A gyűjtemény jelentőségét az a körülmény adja meg — amint ezt Mirkovic rövid előszavában hangsúlyozza —, hogy elsőízben mutatja ki forrásszerűen, hogy mikor és hogyan indult meg Horvátországban a feudalizmus hanyatlása, majd tartós válsága, s hogyan alakultak ki — az árutermelő nagybirtokok keretei közt — a kapitalista termelőerők és a polgári osztályok kezdetleges csírái. Az adatokból kirajzolódik a gazdasági viszonyok általános képe és a fejlődés fő irányvonala, de csak általánosságban jelezve, számos alapvető részletkérdést megvilágítatlanul hagyva. A gyűjtemény nagy része (186 akta) a XVII. sz.-ból — s annak is főleg első feléből — való. A Zrínyi és Frangepán családok és uradalmak nagy iratanyagából csak egy kis töredéket tartalmaz: csak a horvát nyelvű aktákat, s azokat is válogatva. * Nagyrészt birtokjogi iratok (adomány- és záloglevelek, adásvételi szerződések, a különböző földesúri jogok: favágás, halászat, kereskedés bérbeadása, illetve átengedése) és missilis levelek (levelezés a familiárisokkal, gazdatisztekkel, főleg a tengermelléki „gubernátorral", s a vinodoli és buccarii kapitánnyal). Kifejezetten gazdasági jellegű irattípusok; urbáriumok, inventáriumok, számadások, kimutatások nem szerepelnek, így a nagybirtokok gazdálkodásáról, mindennapi életéről alig tudunk meg valamit: nem tudjuk, hogy mit, mennyit és hogyan termeltek, milyen volt a jobbágyság helyzete, milyen mértékű volt a jobbágyok földtől való megfosztása, az allodizálás; hogyan történt a termékek helyi feldolgozása, illetve értékesítése. Mindezen részletproblémák tisztázása nélkül természetesen nem lehet teljés és pontos képet rajzolni a két legjelentősebb horvátországi nagybirtok gazdasági és politikai szerepéről, annyi azonban kétségtelenül megállapítható Laszowski adataiból, hogy a XVII. sz.-ban Horvátországban is megindult és komoly mértékben előrehaladt az a fejlődés, amelyet Ausztria és Magyarország történetéből részleteiben is ismerünk: a nagybirtok átállása az árutermelésre, és a kapitalista csírák kifejlődése a hanyatló tendenciát mutató feudális nagybirtokok keretei között. De ugyanakkor ezek az iratok azt is sejteni engedik, hogy ez a fejlődés Horvátországban, a speciális helyi körülmények következtében némileg más formák közt folyt le, mint a magyarországi és erdélyi nagybirtokokon, pl. a Makkai László feldolgozásából alaposan ismert Rákóczi-birtokokon. Ez a két nagybirtok elfoglalta a török hódítás következtében kicsire zsugorodott Horvátország területének nagyrészét (Várasd és Zágráb megyék és a tengermellék, a Primőrje). A Murától egészen a tengerpartig húzódó Zrínyi birtokok központja Csáktornyán és Ozaljban volt. Az országos politika irányításában elfoglalt Zrínyiek persze nem tudták maguk irányítani és kézben tartani birtokaik sokágú gazdasági^tevékenységét: az egyes birtoktesteket és uradalmakat nemesi vagy polgári származású