Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Káldy-Nagy Gyula: Fekete Lajos: Die Siyaqat-Schrift in der türkischen Finanzverwaltung. Beitrrag zur türkischen Paläographie. )Übers. A. Jacobi). 1–2. Bd. Bp., 1955. / 259–261. o.
9 260 Irodalom Amint látható Velics az első tételnél a magyar „süveg" szót el sem olvasta (későbbi előfordulásoknál „szög"-nek olvasta), továbbá nem tüntette fel, hogy az illető hány kést vitt át a vámon és az angol posztót boroszlóinak vélte. A második tételnél (és ugyanúgy a többinél is) pedig egyszerűen csak annyit jegyzett meg, hogy N. N. hasonló árukért, amivel egyáltalán nem gazdagítja az olvasó törökkori áruismeretét. Természetesen Velics Antal érdemeit nem akarjuk elvitatni, hiszen ő nem egy siyäqatolvasókönyvet akart nyújtani, csupán ismertetni a török defterek anyagát, amiért neki mindannyian csak hálásak lehetünk. (Inkább azon sajnálkozhatunk, hogy a maga korában nem volt kritikusa és munkájának folytatója.) Azonban idézésével óvatosaknak kell lennünk, mert még a számadatai sem mindig megbízhatók. Amint ez a kiragadott példa is mutatja, 'a siyaqat-írástípussal írt forrásanyagok szabatos elolvasásához és publikálásához a szerző munkája valóban jó segítséget nyújthat. Munkája elején a szerző a bevezető cím alatt egy mélyreható tanulmányban foglalja össze a siyaqat-írásról és a török pénzügyigazgatásról az elmúlt évtizedek alatt gyűjtött gazdag ismereteit. 5 'Elsőnek az arab írás differenciálódását ismerteti, majd részletesen leírja a siyaqat-írástípus kialakulását, kielemezve miként jöttek létre az egyes siyaqat-szám jelek a korábban betűkkel leírt számokból. Különös figyelmet érdemel „Az oszmán-török siyäqat rövidítései és ligatúrái" c. fejezet, amely igen sok fejtöréstől menti meg a siyäqat-írás olvasóját, mert pL a mim-nek vagyis az m betűnek mint rövidítésnek 14 különböző jelentését közli. A* továbbiakban a szerző beszél az oszmán-török siyäqat nyelvéről és végül rátér a siyaqat-írástípussal írt különböző iratfajták ismertetésére. Itt felhívja a figyelmet arra, hogy nagyszámú olyan irat van, kérvény, beadvány, melynek az alapszövege (a papiros alsó részén) diväni típusban van írva, de az ügy elintézésének némely mozzanata (ugyanazon papírlap más részén) siyäqat típusban íródott. Ezzel kapcsolatban értékes új adatokkal gazdagítja a defterháne ügyvitelére vonatkozó ismereteinket, ugyanis leírja, hogy egy-egy beadvány hány fázison (pontosabban huszonkettőn) haladt keresztül a defterháneban, amíg elintézést nyert. Azt már Velics munkájából tudjuk, hogy a török pénzügyigazgatás iratanyagának központi részét a defterek alkotják. Fekete Lajos munkája e defterek zömét öt csoportba osztva tárgyalja. a) Vilajet összeírások (vilajet tahrirleri), ezek az egyes vilajetek adózóit és a tőlük származó kincstári bevételi forrásokat vették számba. Az egyes adó jövedelmek ismertetésénél különös figyelmet érdemel a beytülmäl-i hassa ve ämme „hagyatékból, gazdájához el nem juttatható értékek gondozásából származó jövedelem" meghatározásáról adott magyarázat, e szerint az örökös a „tiszta" hagyatéknak (a hagyatékból ugyanis előbb levonták a temetkezési költséget, a hagyatékozó esetleges adósságait, az árverési kikiáltó díját, bírósági illetéket stb.) egy konkrét esetben csak az 50%-át kapta, a másik 50%-át pedig a hagyatékokkal foglalkozó pénzügyi szerv a beytülmal. b) Pénzügyigazgatási körzetek jegyzékei (muqätta a defterileri), a kincstári jövedelmek pénzügyigazgatási egységenként, körzetenként való beszedéséről készített jegyzékek. Itt a mu q ataca szónak mint fogalomnak egészen új értelmezését kapjuk: a muqataca pénzügyigazgatási egységet, körzetet jelentett olyan értelemben, hogy annak jövedelmét állami megbízottak és nem bérlők szedték be mint ahogy Hammer óta általában vélték. c) Zsold jegyzékek (mevägib def terieri), a három hónaponként utólag fizetett zsoldról készített elszámolások. Ezek leírását olvasva, a sok tanulságos adat közül különösen megragadja az ember figyelmét az, hogy egy zsoldos katona helyett a fia (be-gäye§ veledes) is teljesíthetett szolgálatot és ez annyira bevett szokás lett, hogv a birtokos személyraggal ellátott perzsa veledes („a fia") szó a török nyelvben idővél tőszóként vált használatossá. d) Pénztári jegyzékek (hazine. def terieri), a defterháne pénzbeli bevételeiről és kiadásairól készített elszámolások, megértésüket nagy mértékben megkönnyíti a különböző pénznemek eddig ismeretlen értékéről nyújtott kimutatás. 5 A bevezető tanulmány megjelent magyar nyelven is a MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei VIII. kötetében.
