Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Fekete Nagy Antal: Monumenta Traguriensia. Transcripsit et digessit Miho Barada. Pars 1–2. Zagrabia, 1948–1951. / 254–257. o.

256 Irodalom szolgának vagy szolganőnek élelemmel és ruhával való ellátását és a homályos értelmű „omnes expensas", a többi bér, ha egyáltalán van, több esetben a szolgálat alatt kapott ruházatnak végleges megtartását jelenti, egyes esetekben még ezen kívül néha évenként vagy legtöbb esetben a szolgálat leteltekor fizetendő pár solidust, vagy egy-két véka gabonát és egyéb javakat kap a szolga. A rabszolgaságba adást erősen megközelíti az a tény, amikor a szülők előre felvett pár forintért vagy csak solidusért adják gyermeküket hosszabb szolgaságra. Mindezekkel a juttatásokkal szemben a gazda kiköti, hogy megszökése esetén a szolgát vagy a szolg'anőt visszaviheti és megérdemelt esetekben megfenyítheti. A szolgák felett állottak a zsellérek, akik mások földjét, szőlőjét, kertjét vették bérbe pénzért vagy haszonrészesedésre, vállaltak szőlőtelepítést vagy állatlegeltetést és tartást szintén haszon- és szaporulatrészesedésre. A mezőgazdaság ágaiban megkívánt szakértelemmel rendelkezők és a nehéz fizikai munkát vállalók valószínűleges csekélyebb száma okozhatta, hogy ezekben a munkakörökben a nincstelenek kizsákmányolása nem oly fokozott, mint azt az előbbi társadalmi rétegeknél láttuk, mert a föld vagy szőlő hasznának 2

/

3 része a megmunkálót, a telepített szőlőterület tulajdonjogának a fele a terméshozam jelentkezése előtt már megosztva a telepítőt, a tartásra kiadott állatok gyapjú- és tej hozamának a fele az állattartót illette. A kapitalista és egyben kizsákmányoló szellem azonban ezen a téren is jelentkezik, mert adatunk van rá, hogy valaki kertet vállal megművelésre őt illető 2

/

3 haszonrészedésre, de a kertet még aznap továbbadja feleshaszonra. A fenti tárgyakban kelt szerződések szintén a jogi fejlettség legmagasabb fokát mutatják, részletesen megszabják a művelő kötelességét, előírják, hogy a szőlőt hogyan kell művelni, metszeni, hányszor kapálni stb. Az őstermelő foglalkozási ágak azonban csak a lakosság kisebbik részének biztosították megélhetését. Az előbbi foglalkozások termelőeszközeit előállító iparosok: kovács, kádár, bognár stb. termel vényeit feldolgozó iparosok: tímár, takács stb. mellett a lakosság sokrétű foglalkozásának megfelelőleg a legkülönbözőbb iparágakat megtaláljuk Trauban. A közszükségleti cikkeket, ruházatot, lakásberendezést előállító iparágakon kívül a gyapjúfeldolgozáshoz, halászathoz, hajózáshoz szükséges eszközöket gyártó iparosok mind előfordulnak a városban a szükséghez mért arányban. Legnagyobb volt talán a városnak a fa- és hajóépítőipara, amely a fának kitermelésétől kezdve deszkává, gerendává, evezővé, árboccá, csónakká, bárkává és nagy kereskedelmi hajóvá történt feldolgozásáig mindent a helyszínen végzett el. Ezek mellett, mint minden gazdag városban, itt is megtalálhatjuk a fényűzési cikkeket gyártó iparosokat, köztük az aranyműveseket is. Az iparosok utánpótlása szintén helyben történt az inasrendszer révén, amely a kornak megfelelőleg a kizsákmányoláson alapult. Az inasévek 4—12 évig tartottak, amely idő alatt, mint a jegyzőkönyvekben foglalt nagyszámú szerződések előírják, a tanonc köteles volt a mester által rábízott minden munkát elvégezni. Az inasévek terhes voltát csak súlyosbították és az ipartanulást csak a tehetősebb szülők gyermekei számára tették lehetővé a szerződések azon pontjai, amelyek kimondják, hogy az inasévek első felében, főleg, ha az rövidebb időben van megállapítva, a szülők tartoznak az inasgyermekük ellátásáról és ruházatáról gondoskodni. Hosszabb inasévek esetében ezeket a mester vállalja magára. Feltűnő, hogy a. nagyszámú inasszerződés mellett mindössze egy segédi szerződés fordul elő, az is Petrus Hungarus vargánál, aki később még egy inast is szerződtetett kilenc évre. A szerződés szerint a segéd élelmen és csizmán kívül heti 6 solidust és a szolgálatra kikötött egy év lejárta után 8 fontot kap. Az iparoselem mellett nagyszámú kereskedőnek is megélhetést biztosított a város. A gabonakereskedelmen kívül, amelyet — gabonából a város állandó bevitelre szorult, — többnyire hajón bonyolítottak le, kiterjedt állati bőr-, gyapjú-, sajtkereskedelem virágzott a városban. Egy esetben 200 font értékű sajt cserélt gazdát. A város mögötti szárazföldi területen nevelt állatokból nagy forgalmat bonyolítottak le. Egyik «setben 2500 darab, meg nem nevezett jószágot, valószínűleg juhot és kecskét, adtak •el 50 forintért. Bárkák, kisebb-nagyobb hajók gyakran cserélnek gazdát. A kereskedelem számára főleg a tenger felől nyitva álló nagy lehetőségek egymás után hozták létre a jogilag pontosan körülírt hajóbérleteket, kereskedelmi társulásokat szárazföldi és tengeri forgalomra egyaránt. Ilyen körülmények között természetesen a pénzügyletek is erősen belekapcsolódtak a kereskedelmi életbe. Igen kiterjedt pénzügyleteket bonyolítanak le kamatra, haszonrészesedésre és áruhitelre egyaránt és a tőké-