Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Borsa Iván–Entz Géza–Tóth András: Documente privind istoria Romîniei. Redactor responsabil Mihail Koller. Bucureşti, 1951–1956 / 243–254. o.

250 Irodalom A román nyelven írt szövegek cirill poleográfiájával Emil Vírtosü foglalkozik az 1521-ből való legkorábbi emléktől egészen a XIX. század közepéig. 1859 után a cirillikát kiszorítja a latin írás. Behatóan vizsgálja a betűk és a betűkapcsolások mellett a rövidítések és a szám jelzések rendszerét. Függelékként a gyulafehérvári ábécéskönyv (1699) és egy 1760—1770 között készült jegyzék rövidítéseit közli. A görögül írt román történeti források paleográfiájáról Alexandru Elian értekezik. Áttekintést ad a XIV—

XIX. századi fejlődésről és rámutat a helyi sajátosságokra. — Mindhárom paleográfiai tanulmányt érdekes és változatos illusztrációsorozat kíséri sajnos nem mindenütt kifogástalan kiállításban. Ion Ionascu és Francisc Pali a chronologia elemeit foglalták össze. Ionascu a moldvai és havasalföldi, Pali pedig az erdélyi iratok chronologia ját dolgozta fel. — Ionascu munkájának elején általános kortani kérdésekkel foglalkozik és közli a csillagászati időszámításnak azokat az alapfogalmait, melyek a történeti chronologia szempontjából elengedhetetlenek. (A földnek a nap és a holdnak a föld körül való mozgásának időadatai.) A különböző időszámítási rendszerekkel foglalkozó fejezet rövid áttekintést ad az egyiptomi, perzsa, örmény, babilóniai, zsidó, görög stb. időszámításokról (Julius Caesar-féle reformmal együtt). Ismerteti továbbá az évjelölési rendszerek közül a politikai (első olimpiász, Róma alapítása, spanyol stb.), az egyházi (alexandriai, bizánci, mely a tárgyalt iratokban igen jelentős szerepet

v

játszik), valamint az uralkodási év, az olimpiászok és a különböző indictio-k szerint történő időszámításokat, külön vizsgálva a moldo-munteniai gyakorlatban szereplő indictio-kat. A középkorban használatos különböző évkezdetek ismertetése után a Havasalföldön jelentkező évkezdési problémákkal foglalkozik. A másodlagos chronologiai elemek között van szó a következő fogalmakról: cyclus solaris, concurrentes, különböző epactak, reguläres solares mensium, vasárnapi betűk, aranyszám, cyclus paschalis (532 év a niceai zsinat 20. évétől). A húsvétszámítás ismertetése után tárgyalja az ünnepek és a hét napjai szerint való időpontmeghatározást, s végül ismerteti a Gergely-féle naptárreformot és a Romániában 1924. október 1-ével végrehajtott naptárreformot, mely a szovjet példát követve szintén szakított az ortodox egyházi időszámítással. — Pali az erdélyi középkori oklevelek tanulmányozásához szükséges kortani ismereteket foglalta össze. Az általa ismertetett chronologiai elemek a következők: időszámítási aerák (keresztény aera, uralkodási és pápasági év), indictio-k (görög, császári vagy Beda-féle, római), évkezdetek, év, hónap (a római, a hónapok napjai szerint való és a bolognai időszámítási mód), hét (a hét napjainak római, keresztény egyházi és német elnevezései, vasárnapi betű, concurrensek, octava, quindena). Részletesen foglalkozik az egyházi naptár szerint történő időszámítási gyakorlattal, majd ismerteti a királyi hadoszlások és az oklevélben megadott időpont szerint történő keltezéseket, végül az egyes napszakokat jelölő kifejezéseket. — Minthogy a szerzők nemcsak a chronologia elemeiről kívántak áttekintést adni, hanem egyszersmind történeti kézinaptárt is akartak a kutatás rendelkezésére bocsátani, tanulmányaikhoz 23 függeléket csatoltak. (Moldvai és havasalföldi fejedelmek sora 1859-ig; erdélyi vajdák, al vaj dák, fejedelmek és kormányzók sora; a magyar királyok; a királyi hadoszlások jegyzéke; a pápák adatai 772-től; az ortodox egyház ünnepeinek és különböző chronologiai kifejezések jegyzéke abc rendben; a katolikus egyház ünnepeinek és a középkori erdélyi okleveles gyakorlatban használatos kortani'kifejezések abc rendes jegyzéke; a katolikus naptár 35 táblája; a 35 táblához szolgáló évmutató 550—2099 évekhez; a római naptár összehasonlító táblázata; a vasárnapi betűk táblázata; kimutatás, mely azt mutatja, hogy az egyes napok a hét melyik napjára esnek; az indictio-kat mutató táblázat; az aranyszámok táblája; a napciklus és a holdciklus táblázata; húsvétszámítási táblák; mohamedán időszámítási tábla az egyszerű és a szökőév szerint a napok átszámításához; az 532 éves ciklus (1409—1940) egyes éveinek adatai; az 1925—2000. évek jellemző adatai.) Befejezőül a mellékletek használatához szükséges gyakorlati útmutatás olvasható. A II. kötetben a szlávo-román diplomatikát szintén Bogdan dolgozta fel. A szakirodalom igen alapos áttanulmányozását bizonyító tanulmány nagy gondot fordít az oklevelek osztályozására, a kibocsátás folyamatának módszeres ismertetésére, va^ lamint az oklevelek külső megjelenésének, de főként belső tartalmi és szerkezeti elemeinek kifejtésére. Az illusztrációs anyag itt is sok kívánnivalót hagy maga után. Az erdélyi latin diplomatikáról Francisc Pali írt terjedelmes tanulmányt. A fejlődést a XI. századtól a XV. század közepéig kíséri figyelemmel. Bevezetőjében rá-