Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Borsa Iván–Entz Géza–Tóth András: Documente privind istoria Romîniei. Redactor responsabil Mihail Koller. Bucureşti, 1951–1956 / 243–254. o.

[ Irodalom 249 s így a szóban forgó négy század írását fejlődésében ragadja meg és mutatja be. Előbb az írással kapcsolatos külsőségekről szól. Ismerteti az oklevelek anyagát, a pergamentet, majd az Erdélyben a XIV. század közepétől kezdve fokozatosan meghonosodó papírt. Leírja az anyag fajait, készítési módját, behozatalát, kereskedelmét és hazai gyártását, a papír vízjegyeit, az anyagok különböző minőségét. Ismerteti a használt tintát és íróeszközöket. Beszámol az oklevelek alakjáról, méreteiről, a szövegnek a használt anyagon való elhelyezéséről (vonalazás, margó) és a szöveg beosztásáról, egyes részletek kiemeléséről (első sor, címeres levelek, monogram stb.). A szoros értelemben vett írástörténet kifejtése előtt külön fejezetet szentel a gótikus írás előzményeinek és az írástudók társadalmi fejlődésének. Hajnal összehasonlító írástörténetének felhasználásával rámutat arra, hogy a XII—

XIII. század folyamán hogyan alakul ki az egyetemek működése folytán egy széles írástudó réteg, mely Anglia, Spanyolország és Itália kivételével mindenütt a francia írást terjeszti el. A XIV—

XV. században a párizsi egyetem hatásának legyengülése következik s az itáliai, majd középeurópai és részben a magyar egyetemek lépnek előtérbe. Az írástudó réteg növekedése és el világi asodása párhuzamos. Rámutat a XV. század második felében kialakuló humanista főpapi központok fontosságára is. Végül megállapítja, hogv a XIV. századtól kezdve a fenti körülményeknek megfelelően a középkori Magyarország írása is eléggé megerősödik ahhoz, hogy helyi színezetet kapjon és bizonyos mértékig a maga útján járjon éppúgy, mint ez Cseh- és Lengyelországban is megtörtént. — A vizsgált egész erdélyi anyagra a gótikus írás a jellemző. A korábbi nehézkes, lassan írható oklevélírás helyett a XII. század végén könnyebben és gyorsabban írható írás alakul ki egyrészt az ünnepélyesebb oklevelekben, másrészt még inkább a kancellária vagy közjegyzők által kiállított egyszerűbb oklevelekben. Az írás a gyakorlati céloknak megfelelően fejlődik és összefüggésben áll a tollhegy ferde behasításával. Ez volt az előzménye az ún. magistralis írásnak. Ugyanekkor, a XIII. század második felében születik meg a kurzív gótikus oklevélírás és az ennél gyorsabb registralis írás. Az írás változásainak egyik legfontosabb célja az írás meggyorsítása. A XIII. ' századi fontos változások után a két következő század már a gótikus írás dekadenciáját mutatja. Ekkor már sok változat alakul ki, melyeknek azonban történeti gyökerei kevéssé ismeretesek, úgyhogy ez írásváltozatok rendszerbe foglalása meglehetős nehézségekkel jár. Éppen ezért csak a főirányokat lehet kitűzni. Hangsúlyozza azonban, hogy a XIV—

XV. század írásai új írásmódokat nem jelentenek, mert ezek a XIII. században kifejlődött írásfajták derivátumai. Ismerteti az ünnepélyes oklevélírást, a kurzív és a registralis írást, megállapítja ezek fajait és a háromféle főtípus -egymásra való hatásait. Igen meggyőző és szemléletes példákat mutat be a tanulmány után következő illusztrációs részben. Végül kifejti, hogy a különböző szóban forgó írásfajták nem egymás után következtek, hanem párhuzamosan alakultak kij, bár egyes korszakokra bizonyos írásfajták jellemzőek lehetnek. A XIV. század végére mindegyik megvolt s újat ezek után már csak a XV. század közepén jelentkező humanista írás jelentett. A történeti áttekintés után tömören összefoglalja a középkori latin írás rövidítési rendszerét, a számírást, a helyesírást és az interpunctiót. Hasonlóképpen áttekintést ad a XII—

XV. századi erdélyi vonatkozású pápai oklevelek paleográfiájáról. Befejezésül javaslatokat tesz a további kutatás irányaira. így fontosnak tartja az ország humanista írásának alapos vizsgálatát, a humanista és gótikus írás viszonyának megállapítását. Ezzel párhuzamosan ki kellene adni a Román Népköztársaság legfontosabb latin írásait bemutató facsimile sorozatot. Ez előmunkálatok adhatnának valós talajt az írás történetének, az írástudó réteg fejlődésének, az írás oktatásának, a könyvkultúra elterjedésének, a különböző társadalmi rétegeknek az írással való kapcsolatának, az írás társadalmi gyökereinek feldolgozására, melyek mind szükségesek ahhoz, hogy az ottani paleográfia történetét megbízhatóan lehessen szélesebb távlatokba állítani. De ilyenfajta részletmunkák elvégzése szükséges ahhoz is, hogy meghatározható legyen a latin és cirill, valamint a görög írás viszonya. E kérdés különösen fontos, hiszen a Román Népköztársaság okleveles anyagában e három írásfajta uralkodik. Végül meg kell találni a szomszédos népek paleográfiai kutatásával is az összeköttetést, hiszen ezek eredményei lényegesen befolyásolhatják a saját paleográfiai kutatásokat. — Jakónak ez a tanulmánya igen jelentős a pangásban lévő magyar írástörténeti kutatás szempontjából. A magyar paleográfia egy némely kérdésére Jakó tanulmányából kaphatunk választ, s éppen ezért helyeselnünk kell azt a javaslatát, hogy a szomszédos népek paleográfiai kutatásai között az együttműködést biztosítani kell. '