Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Bottló Béla: Práce Archívu mesta Košîc, Sv. 1., 3–4. Košice, 1952., 1956. / 239–243. o.

% Irodalom 241 mázó fasciculusok nagybetűs jelzeteket kaptak. Az első kötet végét mind a négy részre kiterjedő index zárja be. Schwartzenbach az okleveleket az egyes fasciculuson belül időrendi sorrendbe rakta és minden fasciculuson, illetőleg csoporton belül újrakezdődő sorszámozással látta el. Ez volt a város titkos levéltára. A nem titkos levéltár anyagát, melynek iratai 1256. évtől kezdődnek, időrendi sorrendben vezette be a második részbe. Az újkori anyagnál azonban már minden évben különféle tárgyi csoportokat képzett. Ezt az anyagot Schwartzenbach Miscellaneanak nevezte el, az utókor azonban róla Schwartzenbachia-nak nevezi. Schwartzenbach Kassa kérésére a „Speculum Tabuiarii Liberae Regiaeque Civitatis Cassoviensis Jura et Privilegia Copialiter exhibens" című kötetbe bemásolta -a titkos levéltár anyagának egy részét. Schwartzenbach befejezetlenül maradt művének folytatásával a tanács Schräm Józsefet bízta meg, segítségül Hudák Andrást adta melléje. Schräm elődjéhez hasonlóan „Idea..." cím alatt tervezetet készített a levél tárrendezés munkájáról. A tervezet az újabb, 1737 utáni anyagra terjedt ki. Külön munkája még a „Supplementum Schramianum", melyben az újonnan bekerült 976 darab 1326—1737Ík;özti oklevéllel egészítette ki Schwartzenbach jegyzékét. Minden irregesztratát nem vett be munkájába, rendezésüket azonban elvégezte. Az anyag használhatasara Schwartzenbach munkája második részének első kötetéhez, valamint az 1738—1744. évi regisztratúra anyagához indexet készített. Utóda, Hudák a megkezdett úton tovább rendezte a még rendezetlen anyagot és sok kötetre rúgó indexei ma is értékes segédletei a levéltárnak. Hudák utóda, Polinszky Alajos értékes indexeket készített az anyag egy részéhez, rendeznie azonban a tanács tilalma miatt nem volt szabad. A magyar kamara rendeletére Gönczy Gábor és Rothamer Imre végzik a levéltári munkákat. Mindez azonban csak kísérlet volt. A város levéltárügye akkor került helyes vágányra, amikor a múlt század közepén állandó jelleggel felruházott levéltárosra bízzák a levéltár anyagát és erre a tisztre Rothamer Imrét helyezték. Gyakorlatilag azonban ez sem jelentett megoldást. A városi levéltáros tisztét ugyancsak nem végcélnak, hanem a tisztviselői ranglétra egyik fokának tekintették és ezért sűrűn váltogatták egymást a levéltárosi tisztet betöltő személyek. Nehezen ment az irattár és levéltár szétválása is. Nem volt csekélyebb gond a levéltár nyomasztó helyhiánya sem, ami — mint azt a-felettes hatóságoknak annyiszor tudomására hozták — erősen gátolta a komolyabb levéltári munka végzését. Ez a helyzet csak 1881-ben, a levéltárnak új, jelenlegi helyére történt átköltözésével javult meg. Ismerteti a kötet a következő levéltárosok munkásságát, a háborús évek okozta szörnyű káoszt. Ezután tér rá a város levéltára 1951. utáni fénykora történetének ismertetésére, amikor is Kassa Város Levéltára tudományos intézménnyé alakul át. Ennek egyik eredménye a tudományos személyzet megerősítése és a levéltári anyagban való tájékozódás volt. Ez azt hozta magával, hogy egyes fondokat helyreállítottak, ami elsősorban a gazdátlannak látszó könyvek provenienciája megállapítását jelentette, amit azután az írásos anyagban végzett hasonló munka és a selejtezés követett. Mindez szükségessé tette a sérült anyag konzerválását. A levéltár tudományos intézményi jellege .megfelelő tudományos könyvtár felállítását hozta magával. Ennek az átfogó rendezésnek a során került felállításra a térkép- és tervtár. A munkálatok második szakaszát elsősorban műszaki feladatok (javítási munkálatok, tűzvédelmi, mesterséges világítási, hő- és nedvességszabályozási berendezések, fertőtlenítés, nagyobb helybiztosítás) alkották, de itt találjuk a könyvtár kibővítését, a szétszórt fondók helyreállítását, az időrendi és számrendi rendezési munkálatok befejezését, a hiányzó segédletek pótlását, a modern regisztratúrák anyagának folyamatos átvételét. E második munkaszakasz már hosszúterminusú munkákat is tartalmaz. Munkája végén Halaga a város levéltárában őrzött saját magisztrátusi és idegen fondokat sorolja fel, rövid felvilágosítást adva az egyes fondókban őrzött anyag jellegéről, idő köréről és mennyiségéről. A kassai városi könyvekről szóló tanulmány, a sorozat 3. száma a levéltáros szorosan vett levéltári munkájának, a rendezésnek melléktermékeként jött létre. A városi levéltárban őrzött, és a további levéltárrendezések során rendetlenül maradt jegyzőkönyvek és ezek töredékei mind kézbe kerültek az 1951—54. évi rendezés során. Az irodalomban többször foglalkoztak velük, ennek ellenére azonban az eddigi ismeretek birtokában a kutatók megnyugtatóan nem használhatták. Meg kellett tehát oldani a levéltárban őrzött városi könyvek problémáját és ezt csak az összes könyv koncentrált, egyszerre történő megvizsgálása után lehetett eredményesen elvégezni. Minden ;16 Levéltári közlemények