Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Külföldi levéltárak leltárai / 232–237. o.

236 Irodalom lyek nemcsak a német birodalom története számára bírnak dokumentációs értékkel. A politikai pártok és szervezetek között ott találjuk a NSDAP, a Volksbund für das Deutschtum im Ausland, a szakmai egyesületek és érdekképviseletek között a Wandervogel, a gazdasági vállalatok között a Dresdner Bank, az I. G. Farbenindustrie, a Junkers iratait. Külön fejezet adja az első világháború hadigazdasági szervei iratanyagának áttekintését. A hagyatékok között politikusok, diplomaták, gazdasági szakemberek, tudósok, írók iratait őrzik. Végül néhány gyűjtemény zárja le az állagok sorát. Az áttekintés bevezetésében a birodalmi hatósági szervezet fejlődésének vázlatos ismertetése után a birodalmi levéltár rövid történetét, s a Deutsches Zentralarchiv megfelelő osztályának fejlődését írják le, végül a kutatási módozatokat közlik. A kötet végén az állagok használatához szükséges legfontosabb jogi, közgazdaságtörténeti és egyéb szakmunkák bibliográfiája található, s betűrendes mutató könnyíti meg az állagok kikeresését, utalva a névváltozásokra is. A potsdami „Übersicht" a maga szűkszavúságával, szigorú logikájával, minden aggályoskodástól mentes gyakorlati jellegével, jellemző terméke a porosz levéltári iskolának, amely egy, a miénktől eltérő irattári gyakorlat alapján állva a proveniencia elvét is más módon juttatja érvényre, s az áttekintés műfajának jellegéhez híven az iratanyag szerkezetéről kíván tájékoztatni, anélkül, hogy az analitikus módszer alkalmazására gondolna. A Deutsches Zentralarchiv vezetősége az ezzel a kötettel meginduló kiadványsorozatban áttekintéseken kívül másfajta munkákat is szándékozik megjelentetni: forrásközléseket, közigazgatástörténeti feldolgozásokat és általános történeti tanulmányokat, a levéltár forrásanyaga alapján. Az áttekintés szerkesztői az eddigi közigazgatástörténeti irodalomra s a tervezett további munkákra való tekintettel nyilván mentesítve érezték magukat attól, hogy az áttekintésben ilyen jellegű kérdésekkel behatóbban foglalkozzanak, az iratanyag tartalmának részletesebb feltárását pedig a repertóriumokra bízták. A román állami levéltárak igazgatósága egyelőre betűrendes mutatókat ad közre az egyes fondok iratanyagához. Az 1938-ban kelt román levéltári leltározási utasítás szerint minden fondról külön leltárat kell készíteni, s a leltárba minden iratot külön kell felvenni. Az iratokról cédulák készülnek, amelyek az iratok keltét, kiállítási helyét, rövid tartalmát, forrástani leírását és jelzetét közlik. A cédulákat azután időrendbe rakják és úgy számozzák végig. Tekintettel arra, hogy az iratok leltározása sok időt igényel és ezen a téren nagy a lemaradás, egyelőre ún. mutatókat készítenek, amelyek az iratok keltén, kibocsátási helyén, formáján, nyelvén és jelzetén kívül csupán az irat „vezérszavát" tartalmazzák. A vezérszó nem azonos az irat tartalmának kifejezésére használt szóval. Egy-két jellemző szót emelnek ki az irat szövegéből, amely alkalmas arra, hogy több azonos keltű irat esetén az irat azonosítására felhasználható legyen. Ilyen vezérszavak lehetnek birtoknevek, személynevek, vagy az irat tárgyát, jellegét meghatározó szavak. Hogy a kutatókat addig is, amíg a leltárak elkészülnek, tájékoztassák a fondok tartalmáról, ezeket a mutatókat nyomtatásban adják közre. Az egyes fondok időrendi mutatói elé rövid történeti bevezetések kerülnek, amelyek bizonyos statisztikai adatokat is tartalmaznak (eredeti pergamen és papír-oklevelek, másolatok, kötetek, dossziék, ügyiratok, idegennyelvű iratok, stb. száma). Végül mellékletként közlik az elveszett, átírt, említett, több példányban meglévő, meg a több nyelven meglévő iratok jegyzékeit. Az eddig kiadott időrendi mutatók a bukaresti levéltárban őrzött monostori levéltárakhoz készültek a monostorok helynevének betűrendjében. Egy-egy kötetben hat-nyolc monostor iratainak jegyzékét kapjuk. Elsőnek a sorozat 11. füzete jelent meg 1947-ben, Sacerdoteanu kitűnő munkája.

10 Legutóbb a stavropoleosi, strehaiai, surpatelei, suzanai, tirggori és tiganesti monostorok mutatóit adták közre.

11 Ezek a monostori levéltárak többnyire kisebb terjedelműek, oklevél és iratanyaguk a 15—19; századokból ered. Az időrendi mutatók a monostori levéltárak esetében kétségkívül hasznos segédeszközöknek bizonyultak, hozzájárultak a provenienciák tisztázásához, s az eredeti okleveleknek másolataikkal való összehozásához. 10 A. Sacerdoteanu: Actele Sectiei Bunuri Publice-Bucuresti Manastirile: Gozia — Crasna - JDalhauti - Dealul - Dedule§ti - Dintrunlemn - Sfanta Ecaterina - Bucuresti Si Fedelesciori - Directinuea Generale A Archivelor Statului. Indice Cronologic Nr. II. Bucuresti 1947. 178 p. 11 I. GH. Vasüe: Minastrile: Stravlopoleos, Síehaiai, Suraptele, Suzaria, Tirgsor si Tiganesti — Directia Archivelor Statului. Indice Cronologic Nr. 21. Bucuresti 1955. 137 p.