Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Külföldi levéltárak leltárai / 232–237. o.

232 Irodalom fennhatóság alól önállósult szomszédos délszláv fejedelemségekkel (Szerbia, Hum» Bosznia, Bulgária) a diplomáciai és kereskedelmi érintkezéssel kapcsolatos levelezést lebonyolította. Az 1215 és 1254 közötti időből ugyanazon kéz írásával 9 szláv oklevél" maradt fenn, s az íráshibák arra vallanak, hogy ez a névtelen szláv kancellár nem szláv születésű volt, hanem román anyanyelvű patrícius. A XIV. sz. közepéig a szláv kancellária egy-egy patrícius nemes mellékhivatala volt, kevés, alkalmi jellegű munkával és ennek megfelelő kis díjazással. A XIV. sz. közepétől fokozatosan megnövekedett, a szláv kancellária jelentősége. 1348-tól írástudó polgárok vették át a nemesektől a hivatalt, amelyre egyre több munka hárult, mert a számos szerb és bosnyák helyi fejedelemmel és feudálisnagyúrral a köztársaság kiterjedt levelezést folytatott. A XV. sz.-ban a szláv kancellária fontossága már azonos a latinéval, amint ezt a szláv kancellárnak a latin kancelláréval azonos díjazása is mutatja. Magyar vonatkozásai miatt megemítjük Lelja Dobronic tanulmányát a zágrábi káptalan földbirtokainak topográfiájáról a XIII. és XIV. sz.-ban (Topografija zemljisnih posjeda zagrebackog kaptola prema izvorima XIII. i XIV. stoljeca. Rad JugoslavenskeAkademije, knj. 286., 1952, 171—256. 1.), amely folytatása a szerző korábban, a zágrábi püspökség birtokainak topográfiájáról Imre király 1201. évi oklevelének alapján készített tanulmányának (Topografija zemljisnih posjeda zagrebaókih biskupa prema ispravi kralja Emerika iz 1201 god. Rad Jug. Akad knj. 283.). A szerző térképekkel kísérve részletesen bemutatja a káptalan birtokait, azonosítja a helyneveket II. András 1217. és 1221. évi (Szentpétery 323. és 365. sz.) és I. Károly 1328. évi megerősítő oklevelei és a zágrábi káptalan 1334. évi statútuma alapján. A Horvát Népköztársaságban folyó segédtudományi munkák magas tudományos színvonala és nemzetközi vonatkozásokban is figyelemreméltó eredményei a magyar történettudomány számára is tanulságosak. Nemcsak a bennük érintett kérdések sokban magyar vonatkozásai miatt, hanem azért is, mert rámutatnak: a horvát történészek helyesen ismerték fel több kultúra határterületén fekvő országuk különlegesadottságait a történetkutatás bizonyos ágai szempontjából. Mint az ismertetett munkák kimutatják, jó érzékkel emelik, ki ezek közül azokat a problémákat, melyek alkalmasak arra, hogy történetírásukat a nemzetközi tudományosságba minél több szállal bekapcsolják. Igen jellemző, hogy e szempontból milyen hasznos eredményeket tudnak felmutatni a történeti segédtudományok területén. Kívánatos lenne, ha munkásságuk: tapasztalatai hozzájárulnának a történeti segédtudományok magyarországi számos ponton azonos vagy rokon problematikájú továbbfejlődéséhez is. Katus László KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRAK LELTARAI A levéltári leltározás módszere az utóbbi évek folyamán nem változott lényegesen Európa-szerte, de megfigyelhető bizonyos kristályosodási folyamat az egyes országok levéltári gyakorlatában, amely a teljes történeti forrásanyag szisztematikusabb és egységesebb feldolgozására irányul. Az a szabályzat, ami a közelmúltban a württembergi községi levéltárak rendezésére és leltározására nézve megjelent,

1 ezt a kristályosodási folyamatot bizonyítja. Württembergben a magánlevéltárak leltározását az ottani történeti bizottság indította, el, 1891-ben. Akkor még a levéltáraknak történeti értékű forrásanyag szempontjából való átkutatása volt az elsőrendű feladat"; ma már előbb az iratvédelem, rendezés,, leltározás szempontjai jönnek tekintetbe, s csak azután kerülhet sor az iratok publikálására.

2 A bizottság minden országrészben — a levéltári igazgatósággal egyetértésben — levéltárgondozókat jelölt ki, akik a magánlevéltárakat átkutatták, rendszerezték, leltározták, s a leltárak alapján készültek a bizottság publikációi. A württembergi leltársorozat első füzete 1907-ben jelent meg, ez az állami levéltár egyik fondjának leltárát 1 Richtlinien für die Ordnung und Verzeichnung von Gemeindearchiven. — liie Archivpflege in den Kreisen und Gemeinden. Lehrgangsbericht und Hilfsbuch für die Archivpfleger in Württemberg und in Hohenzollern. Veröffentlichungen der Württembergischen Archivenverwalt» ung, Heft 5. Archivpflege. Stuttgart 1952. 2 Müller referátuma a levéltárgondozók számára 1951 októberében tartott tanfolyamon, UOÍ-