Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Baraczka István–Bélay Vilmos–Iványi Emma–Nagy István–Wellmann Imre: Schriftenreihe der staatlichen Archivverwaltung. Nr. 2–7. Berlin, 1952–1956. / 215–229. o.

222 Irodalom illetéktelen beavatkozásnak tekintett. Abban az időszakban, amelyre vonatkozólag a kiadvány iratokat közöl (1870. július—1872. december), az állam a törvényhozás terén is jelentős lépéseket tett jogainak biztosítása és az egyház beavatkozásának visszaszorítása érdekében. Világi részről I. Vilmos császár, Bismarck kancellár, továbbá a. két kultuszminiszter, Mühler és a nála sokkal nagyobb határozottságot és erélyt tanúsító Falk irányítása alatt folyt a küzdelem, amelynek egyik állomása 1872-ben a jezsuiták kitiltására vonatkozó törvény volt. * A német történetírást állandóan foglalkoztatta a kultúrharc kérdése, jelentős forráspublikációk (pl. Bismarck naplója) és feldolgozások (többek között a két kultuszminiszter életrajza) tanúskodnak erről. Az állami hivatalok iratanyagát azonban csak 1930 óta volt módjukban felhasználni. Jelen kiadvány a Német Központi Levéltár merseburgi részlegének őrizetében lévő, eddig nem használt forrásoknak, elsősorban az egykori porosz állami titkos levéltár iratainak feltárásával egészíti ki a régebbi kutatások eredményeit, a kultuszminisztérium, továbbá a belügyminisztérium, a titkos polgári kabinet, az államminisztérium, a Mühler- és Falk-hagyaték anyagából. A hivatalos akták mellett felhasználja I. Vilmos császárnak és feleségének, Auguszta császárnénak a brandenburgi-porosz állami levéltárban található levelezését is. A kiindulópont azért 1870. júliusa, mert az előzmények más munkákból már ismeretesek. Menet-, közben fel kellett adni azt a tervet, hogy a kultúrharc egész történetét teljes terjedelmében aktaszerűen ábrázolják, mert ez a végtelenbe vesző munka lett volna. Az anyagválogatásnál követett főszempont az volt, hogy az állam és egyház összeütközése kerüljön bemutatásra, a belső egyházi vitákra vonatkozó iratok mellőzésével. Előtérben a poroszországi események állnak, a többi német államra vonatkozólag csak akkor tér ki, ha az ottani fejlemények az egész ügy menetét érintik. A forrásanyagnak nyomtatásban is megtalálható részét (pl. törvényjavaslatokat és ezekre vonatkozó indokolásokat, továbbá egyéb, a tárgyra vonatkozó kiadványok anyagát) a kiadvány készítőjemellőzte, már közölt iratokat csak regesztában közölt, újraközlésre csak a tárgyi összefüggés szempontjából nélkülözhetetlen iratok esetében került sor. Nélkülöznie kellett a kiadónak a porosz külügyminisztérium anyagát, amely jelenleg az angol kormány őrizetében van. Az új források felhasználásával sok hézagot sikerült betömni, amelyek eddig; a-kultúrharc kérdésének kutatásában mutatkoztak. Egyébként az új anyag nem forgatja fel a kutatás eddigi eredményeit. Érdeme az, hogy az eddiginél mélyebb betekintést enged a kultúrharc keletkezésének történetébe s adalékokat szolgáltat a porosz államkormányzat magatartásának, indokainak és céljainak eddig sokat vitatott kérdéséhez is. Kiadványkészítőinknek fontolóra kell venniük azokat a megállapításokat, amelyeket a bevezető tanulmány szerzője a forráskiadványnak, mint műfajnak korlátaira vonatkozólag tesz. Eszerint ez a kiadvány is bizonyíték arra, hogy a „relatio ex actis", pusztán a hivatalos ügyiratokból való publikáció sohasem adhatja a történeti valóság" teljes képét. A minisztereknek és tanácsosaiknak magatartása csak részben érthető az akták alapján. Meg kell vizsgálni azt is, hogyan léptek fel a nyilvánosság előtt, pl. a parlamenti kérdések tárgyalása alkalmával. S az aktából nem tükröződik a kortársak közvéleménye sem, holott ez fontos momentuma a kultúrharc keletkezésének. Az 1870/71-i győzelem hatása alatt annyira túlcsordult a nemzeti érzés, hogy a frissen kivívott nemzeti egység mellé mindjárt nemzeti egyházat is kívánt. Ezek a „hátrányok" azonban természetes velejárói minden kiadványnak. Véleményünk szerint egyegy kérdésnél az adatgyűjtés teljességére való törekvést nem a kiadványkészítőtől,. hanem a kérdés feldolgozójától kell várnunk. A kultúrharc bonyolult történetét úgysem lehet egyetlen forráskiadvány alapján megírni, viszont a jelen kiadvány, amely túlnyomórészt minisztériumi aktákra támaszkodik, egyike lesz a történetírók nélkülözhetetlen forrásainak. A kiadvány az iratokat időrendben közli. A hivatalos ügyiratok nagy terjedelme nem mindenütt tette lehetővé — és szükségessé — a teljes szövegközlést. Gyakran csak az iratnak a tárgyra vonatkozó részét volt érdemes szószerinti idézetben közölni. Az idézett részhez olykor dőlt betűkkel szedett kivonatok is csatlakoznak, amelyek a szöveg szószerint nem közölt részének tartalmáról tájékoztatják az olvasót. Több esetben elegendőnek látszott a (mindig dőlt betűkkel szedett) kivonatos közlés vagy regeszta is. Egyes szövegek mellett magyarázatokat, kommentárokat találunk. A főszövegeket a lap alján tárgyi jegyzetek és szövegkritikai jegyzetek egészítik ki; utób-