Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Baraczka István–Bélay Vilmos–Iványi Emma–Nagy István–Wellmann Imre: Schriftenreihe der staatlichen Archivverwaltung. Nr. 2–7. Berlin, 1952–1956. / 215–229. o.

Irodalom 221 Ennek helyébe a kronológiai rendszerezést alkalmazta. Könyve nemcsak a szocialista gazdaság struktúrájának analízise, hanem egyúttal története is, amennyiben az az irattannal kapcsolatban figyelembe veendő törvények, rendeletek, határozatok, stb. ismertetéséből és az iratanyag jellemzéséből (karakterizálásából) adódik. Módszere mindazonáltal nem zárja ki, hogy Meisner módszertani eredményeit hasznosítsa, ahol az lehetséges. Ez a kötet is négy nagy fejezetre oszlik. Az elsőben meghatározza a gazdasági irattan általános feladatát, megismertet a modern gazdasági iratok jelentőségével, kifejti a könyv módszertanát, az irat- nyomtatványok módszertani jelentőségét, a történeti módszer nélkülözhetetlen voltát, tárgyalja a Német Demokratikus Köztársaság jogalkotásának a gazdasági levéltári anyagra vonatkozó szabályait, a hibás aktaképzést, stb: Részletesen ismerteti a vonatkozó törvényhozás történeti feltételeit, a szocialista gazdaság irattanának forrásait. Fejtegeti a különböző tulajdoni formákat, a néptulajdon (társadalmi tulajdon) lényegét, a társadalmi tulajdon szervezetét, a szocialista tulajdon jogalanyait, a jogi személyt, az ún. treuhandtársaságok szerepét, stb. A második fejezetben a tervezés, az anyagról való gondoskodás, a munkaszervezés, munka- és szállítási szerződések, a számvitel és számadás, az áralakítás és árpolitika, az ellenőrzés, a jelentés (beszámolás), a revízió, a beruházás, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek stb. iratait veszi bonckés alá. A harmadik fejezetben foglalkozik — egyebek között — az újítási, feltalálói, szabadalmi, stb. ügyek iratféleségeivel és aktáival. A negyedik fejezetben adja a bibliográfiát és forrásutalásokat. Végül szakmutató egészíti ki ezt a kötetet is, mint a kapitalista gazdaság iratait tárgyaló első kötetet. Neuss müvének úttörő jellege, a gazdasági élet iratainak bő változatossága, bizonyos fogalmak újszerű körülhatárolásának igénye nagy feladat elé állította a szerzőt. Bizonyos, hogy egyes részletkérdések elmélyültebb elemzése — esetleges későbbi kiadások során — tömörebb és egyszerűbb kifejtéshez segítik majd hozzá a szerzőt, akinek igen sok és változatos fogalommal kellett megbirkóznia a gazdasági iratok differenciált rengetegében. A lexikális jellegű adatok tömege a kérdés iránt általában érdeklődők számára kétségtelenül segítséget és előnyt jelent, de egyúttal széthúzza és lazítja az irattan szerkezeti egységét. E tekintetben aligha térhet ki a régi mondás érvénye elől: „A kevesebb több lett volna." Könyvét elsősorban tankönyvnek, kézikönyvnek szánta a gazdasági iratokkal foglalkozó levéltárosok számára. Ügy véljük, nemcsak ilyen igénynek tett eleget. Hasznosan meríthet belőle bárki, aki a gazdaságtörténet iránt érdeklődik. Különösen a német szocialista gazdasági rend történetének későbbi kutatói fogják nagy haszonnal forgatni majd a mű második kötetét, amelyben a különböző helyeken szétszórt irodalmi és jogszabályi hivatkozások, sőt történeti fejtegetések szisztematikusan együtt vannak és találhatók. A magyar levéltárosok számára, kik maguk foglalkoznak nap, mint nap gazdasági iratokkal (üzemi levéltáraink és a levéltárosaink hiányában) nélkülözhetetlen eszköz Neuss műve a mindennapi munkában. Érdeklődéssel és szívesen köszöntjük e könyvet mint munkánk segítőtársát és perspektivikus inspirátorát. A sorozat következő 6. kötete a német levéltártudomány egyik újabb munkaterületét, a forráskiadványok készítését, s az e területen alkalmazott módszereket és elért színvonalat ismerteti meg velünk. A kötet („Die Vorgeschichte des Kulturkampfes") a németországi kultúrharc első éveinek történetét világítja meg, eddig nem használt források közrebocsátása útján. Az anyagot a Német Központi Levéltár (Deutsches Zentralarchiv) merseburgi részlegének munkatársa, dr. Adelheid Consiabel gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá, követve a német forráspublikációk legjobb hagyományait. A bevezető tanulmányt Fritz Härtung professzor, a Német Tudományos Akadémia tagja írta. A német (porosz) állam és a római katolikus egyház ellentéte, amelyet 1873-ban egy német liberális képviselő nevezett először a kultúráért folyó harcnak, az 1870. évi, a pápa csalatkozhatatlanságának dogmáját kimondó vatikáni zsinat után bontakozott ki nagyobb méretekben. Az állam és egyház közötti összeütközés a vallásoktatás területén következett be. Az oktatók állami alkalmazottak, de egyúttal katolikus papok is voltak s működésükhöz püspöki engedélyre (missio cs-nonica-ra) volt szükségük. A püspökök a csalatkozhatatlanság dogmájával szembehelyezkedő oktatóktól megvonták a missio canonica-t, amit az állam az állampolgári jogok csorbításának, azokba való