Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Baraczka István–Bélay Vilmos–Iványi Emma–Nagy István–Wellmann Imre: Schriftenreihe der staatlichen Archivverwaltung. Nr. 2–7. Berlin, 1952–1956. / 215–229. o.

220 Irodalom > Az oklevéltan és az irattan művelésének területén a német szakirodalom gazdag hagyományokra hivatkozhatik. Különösen az oklevéltannal foglalkozók köréből idézhetünk számos olyan nevét, amelyekhez alapvető művek címei fűződnek. (Theodor Sickel, Julius Ficker, Harry Bresslau, Heinrich Otto Meisner, R. Thommen, H. Steinacker, E. Stengel, O. Posse, Kurt Dülfer, R. Heuberger, stb.) Nem is említve csupán a német levéltári szaklapoknak a témával foglalkozó cikkeit és szakszerű, a külföldi irodalom termékeit ismertető és méltató recenzióit. Az újkor irattömegének őserdeje előtt, úgy tetszik, mintha egy kissé megtorpant volna a vállalkozási kedv, de H. O. Meisner 1950-ben megjelent alapos munkája (Urkunden- und Aktenlehre der Neuzeit) nemcsak bátorítást, hanem irányítást is adott az iratok millióinak rengetegében tájékozódni kívánók számára. Meisner műve azonban lényegében az államigazgatás (közigazgatás) működése során létrejött iratok tanulmányozásán és rendszerezésén nyugszik. Módszerei és eredményei nem zárják ugyan ki, hogy vizsgálódásaival a- gazdasági élet irattömegében is utat vágjunk, rendszerezzünk és értékeljünk, Erich Neuss vállalkozását mégis bátor kezdeményezésnek, úttörő munkának keH minősítenünk. Közismert dolog, hogy a modern iratok jelentősen nagyobb tömege az ember gazdálkodó tevékenysége, a gazdasági élet működése során jön létre. Maga az a tény, hogy a szerző az iratoknak ezt a nagy tömegét szabatosan körülhatárolja és homogén jellegüknek megfelelő fogalomkörbe zárja, leválasztva arról az igazgatás hasonló jellegű iratait: új utakon halad. Még inkább eredeti és úttörő Neuss munkája akkor, amikor a gazdasági iratok nagyátmérőjű körében a már bevált módszereken túlmenőleg, ahol szükséges, maga szabja meg vizsgálódásának nézőpontjait és módszereit. Lényegében a gazdasági iratokra specializált, „szakosított" irattannal vezet be minket az ilyenfajta iratok ismeretébe, rendszerezésébe és értékelésébe. Kétkötetes műve egy-egy kötetre terjedően két nagy részre oszlik. Az első kötet, amely 1954-ben jelent meg a kapitalista gazdaság, a második kötet, amely az elmúlt évben hagyta el a sajtót, a szocialista gazdaság irataival foglalkozik. A kapitalista gazdaság időszakát 1500—1954 évkorben jelöli meg, a szocialista gazdaság iratait 1945—1955 évek között vizsgálja. A kapitalista korszak gazdasági életének kezdetét, Sombart véleményéhez csatlakozva a kettős könyvvitel kialakulásával véli egyidősnek. És viszont — mint mondja — kapitalizmus kettős könyvelés nélkül alig képzelhető el. (I. kötet 20. 1) Ez az elhatárolás ellentmondásszerű en hat azzal a közlésével szemben, amit a kettős könyvvitellel kapcsolatban tesz, hogy t. i. az jóval az általa idézett Luca Paccuoli munkájának megjelenése előtt (Summa de Arithmetica, etc; 1493) kialakult. — A matematikus Fra Luca di Borgo (akit másképpen Lucas Fac'ciolonak is írnak) műve — mely egyébként egy másik forrás szerint 1494-ben jelent meg — az általános vélemény szerint" csak összefoglalja és leírja az Itáliában már jóval előbb alkalmazott és velencei módszer néven ismert kettős könyvelést. (V. ö. Dr. Karl Bräu er: Studiert zur Geschichte der Lebenshaltung in Frankfurt A. M. während des 17. und 18. Jahrhunderts. Bd. I—

II, Frankfurt A. M. 1915. Bd. I. 2. S.) Neuss művének első kötetét négy nagy fejezetre tagolja. Az elsőben megismertet a gazdálkodás, a gazdaság elemi tényeivel, rámutat a gazdaság és írásbeliség viszonyára, elhatárolja a gazdaságot az igazgatástól,sfejtegeti a gazdasági iratformákat, azok hatását az igazgatásra, a gazdasági iratok kialakulására ható tényezők, a kereskedelem és bányászat befolyását a gazdasági iratanyag kifejlődésére. Megvonja a gazdasági irattan térbeli és időbeli határát. Megismertet a gazdasági irattan forrásaival és végül áttekintést nyújt az üzemi és gazdasági levéltárak ügyéről, beleértve ennek bel- és külföldi fejlődéstörténetét is. A második, harmadik és negyedik fejezetben a Meisner módszertanát követve, rendszerező (szisztematikus), elemző (analitikus) és eredetkutató (genetikus) iratismeretét adja a kapitalista korszak gazdaságának. E fejezetekből nélkülözhetetlen ismereteket szerezhet a levéltáros a könyvelés, a levelezés, a különféle gazdasági társulások, stb. iratairól, de magáról a könyvelés technikájáról, a szabadalmi jogról, patentekről, mintavédelemről, stb. is, sőt gazdag történelmi visszapillantást is nyújt a szerző a kapitalista gazdaság tényeit, viszonyait és iratait illetőleg. Bibliográfia, forrásutalás és jól szerkesztett szakmutató egészíti ki a kötetet. Neuss művének második kötetében a szocialista gazdaság irattanával foglalkozik. E korszak iratanyaga megjelenési formájának roppant változatossága és bősége nem tették lehetővé a Meisner által kidolgozott irattan szisztémájának követését.