Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Bélay Vilmos: Trudü Moszkovszkogo Goszudarsztvennogo Isztoriko-Arhivnogo Insztyituta. Tom 2–7. Moszkva, 1946–1954. / 210–214. o.

212 Irodalom 3. A társadalomtörténeti tanulmányok tulajdonképpen nem is minősíthetők levéltári munkáknak, csak olyan értelemben, hogy szerzőjük levéltári kutatás alapján írta őket. Ezek történeti monográfiák, amelyek kivétel nélkül a forradalom előtti idők problémáit vizsgálják. Ilyenek: V. N. Zelenyeckaja a XVI. század második felének földművelési politikája Bjelorussziában és Litvániában, a földművelő lakosság különböző kategóriáinak helyzetét tárgyalja. P. P. Szmirnov a Moszkva-környéki földbirtokviszonyokat rekonstruálja az 1649. évi mesgye-könyvek alapján. N. V. Usztyugov a parasztok egy csoportjának szabad földművelővé való felemelkedését vizsgálja az ún. „lelki végrendeletek" alapján. Ez a folyamat a múlt század első felében ment végbe Oroszország különböző vidékein. J. í. Kamenceva a novoporjadcsiknak (azaz új rendbelinek) nevezett paraszti rétegnek jobbágy sorba döntéséről ír, amelyet a XVII. századi novgorodi „rendi" és „úrbéri" könyvek alapján lehet vizsgálni. Ezek a cikkek — a 7. kötetben megjelent Kamenceva-cikk kivételével —, mind a 3. kötetben láttak napvilágot. 4. A politikai történéti tárgyú cikkek — hasonlóan az előbbiekhez — teljességgel történeti irodalmi feldolgozások. Míg az előbb tárgyalt cikkek mind forradalomelőtti, sőt mind a feudális korszak társadalomtörténetét vizsgálták, a politikai történeti cikkek jobbára a forradalom és polgárháború korszakát, illetve annak előkészítését világítják meg. A. Sz. Konkova A Kommunista Párt harca a középparasztságért a polgárháború korában a szamarai kormányzóságban c. cikke, csakúgy, mint V. R. Kopülov A földesúri birtokok elkobzása a moszkvai kormányzóságban 1917—1919-ben, vagy N. N. Jakovljev az 1905. év Irkutszkban c. cikke egy-egy vidéki levéltár iratainak felhasználásával készültek. Tárgyuk szerint olyanok, hogy a szovjet történészfolyóirat, a Voprószi Isztorii is közölhette volna őket. 5. A levéltárszervezet és levéltártörténet körébe tartozó cikkek száma viszonylag nem nagy. Legnagyobb részük az 5. kötetben jelent meg: egyébként ez az a kötet, amelyet a Levéltári Közlemények 26. kötete a 212—218. oldalán részletesen ismertetett. Éppen azért, mert az egyes cikkek tartalmi ismertetése ott olvasható, itt csak felsorolásokra szorítkozunk. V. V. Makszakov professzor a szovjet levéltárügy központosításának 35. évfordulójáról, A. V. Csernov a levéltárügynek az OSzSzSzK-ban az első ötéves terv időszakában történt kiépítéséről írt. K. G. Mityajev az ügyintézés és a levéltárak kérdését elemzi. A levéltártörténet köréből N. V. Brzsosztovszkaja a forradalom előtti években működött kormányzósági levéltári bizottságoknak a történeti levéltárak létrehozása érdekében kifejtett munkáját tárgyalja, f, L. Majakovszkij pedig N. V. Kalacsovról, a múlt század második felében működött kiemelkedő jelentőségű orosz levéltárosról írt. Rá kell itt mutatnunk arra, mennyire kívánatos, hogy a magyar levéltárügy korábbi évtizedeinek homályban lévő kérdéseit mi is azzal a szorgalommal kutassuk, amint a szovjet levéltári irodalom az orosz polgári levéltárügy olyan nagyságainak, mint Kalacsov és Szamokvaszov munkáját tanulmányozza. 6. Magáról a levéltárakban végzett munkáról, annak elméletéről és technikájáról viszonylag nem sok cikk szól a Trudü sorozatában. Fontos és minket is égetően érdeklő kérdést vizsgál í. Sz. Nazin a Szovjetunió állami levéltáraiban és hivatali irattáraiban őrzött iratanyag selejtezéséről szóló cikke. A cikkből megtudjuk, hogy a szovjet levéltári szervek bíróilag felelősségre szokták vonatni azokat a személyeket, akik a selejtezéseknek szabálytalan végrehajtásában bűnösek. A pártszervek is fegyelmit szoktak indíttatni a pártlevéltárak szabálytalan selejtezéséért felelős személyek ellen. Számos esetet sorol fel a cikk arra vonatkozóan, hogy a Belügyminisztérium Levéltárügyi Főigazgatósága felülvizsgálta a selejtezéseket és szabálytalanságokat észlelt. Leg-" gyakoribb ilyen szabálytalanság az, hogy a selejtezési bizottságok nem elég alaposan vizsgálják meg a selejtezést végrehajtók által készített jegyzékeket, hanem felületes tájékozódás után engedélyezik az abba felvett iratok megsemmisítését. Előfordultak olyan esetek, hogy a kiselejtezendő iratok mennyisége kilogrammokban volt csak nyilvántartva, de nem készült szabályos iratjegyzék róluk. Persze tisztában kell lennünk azzal, hogy a szovjet irattári ügyvitel különbözik a miénktől, különösen a nálunk 1950 előtt szokásos alapszámos rendszertől. A selejtezés is egészen eltérő módon történik. A szovjet levéltárakban nem kell iratonként kézbevenni a selejtezőnek az iratanyagot, mert ott már évtizedek óta tárgyi csoportosításban kezelik azt. A selejtezésnél megkövetelt jegyzékek nem a mi iratjegyzékeinkhez hasonlóak, hanem a tárgyi csoportokra tagolt őrzési egységekét jelölik csak meg. A selejtezés maga abból áll, hogy az egyes őrzési egységek (egy ügyre vonatkozó iratoknak a levéltári rendezés során kialakított mesterséges együttese) vagy mindenestől