Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Purjesz István: A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében : Pest megye 1688. évi vizsgálati jegyzőkönyve a török ellen / 173–200. o.

A török hódoltság Pest megyében 187 bizonyosan, hogy tavaly nagypénteken egyszersmind veszett el tizennyóc Szenttamáskáta<* és Boldogasszonykáta

67 nevő faluk határában. 4. Ex possessione Uri Andreas Bodnár et Johannes Balog. Ad 1., 3., 10. iuxta deutrum. Ad secundum: Az szokott adóval meg nem elégszik az török, hanem szakadatlanul mindenféle munkával is onerálja ezen falubelieket, szakadatlanul télben, nyárban gyalog munkások lévén Újvárban. Ad 4., 6., 7., 8., 11. nihil. Ad 5.: Bizonyosan vallják, hogy ezen falubeliek is untalan szekereznek Újvárban, tavaly pediglen húsz hétig is ott lakott két szekerek Újvárban s ugyan oda is veszett, tizenhat ökörrel együtt. Tudják azt is bizonyosan, hogy az újvári munkán keresztény ember, munkás is holt meg. Ad 9.: Tudják, hogy a papokra is reá száll az török és gazdálkodtat vélek

63 az régi szokás ellen.

09 5. Ex possessione Szecső

70 Laurentius Toot, Michael Szekeres, Stephanus Tody. Ad 1., 2., 11. iuxta deutrum. Ad 3., 7., 8., 10. nihil. Ad 4.: Ezelőtt két esztendővel ezen íalunak bírája megholt, annak haláláért az budai szubasa

71 egy tehenet vett. Ad 5.: Az újvári munkára esztendőnként kétszer-háromszor is kell adniok szekeret s egynéhány holnapokig ott lakik marhástul, emberestűi az szekerek. Ad 6.: Az szokott dézsmával meg nem elégszik az török, hanem vagy terem, vagy sem, de minden keresztitűi 5 s hat kila búzát vészen az szegénységen. Ad 9.: Az papokhoz is reájok száll most az török az régi szokás ellen. 6. Ex possessione Kóka Simeon Nagy et Mattheus Posgay. Ad 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 10., 11. nihil. Ad 9.: Egyebet nem tudnak, hanem azt nyilván vallják, hogy az regi szokás ellen az papok házához is beszáll az török és gazdálkodtat vélek. 7. Ex possessione Süly Stephanus Tooth.et Galus Kovácz. Ad primum, 2., 3., 4„ <6., 7., 8., 9., 10., 11. nihil. Ad 5.: Egyebet nem tudnak, hanem ezen falubéliek is az újvári szekerezést szüntelenül continuálják. 8. Ex possessione Mácsa

72 Stephanus Gara et Georgius Kovácz. Ad 1., 7. iuxta deutrum. Ad 2.: Meg,nem elégedvén az régi szokott adóval, az török mindenféle munkára erőlteti« ezen íalubélieket is, ez idén pediglen nagy hamisan adajok felett készpénzt, bitangot vett rajtok az basa csausza'

3 fi. 56. Megint más csausznak hét tallért Kellett füzetni, az kivel ők nem tartoztak volna. Annak előtte az sem volt szokás, hogy az szegény ember az török borait áralta volna az falukon, de ez idén egynéhány falubeliekkel, úgy ezekkel is bort áraltatott az basa vajdája,

74 az ki az szegénységnek nem kicsiny. kárára s alkalmatlanságára következett. Ad 3., 4., 8., 10. 11. nihil. Ad 5.: Ezen falubeliek két esztendők alatt untalan szekerezést követnek Újvárban úgyanyee Falu Szentlőrinckáta közelében. A XVU. század végén elpusztult, s azóta Tamáskata .néven Szentlőrinckátához tartozó puszta. 07 Falu Szentmartonkata közelében. A XVII. század végén elpusztult s ma 3oldogkáta .néven Szentmártonkáta határához tartozó puszta. t>8 vendégül láttatja, elláttatja magát velük. Vö. Wesselényi Ferenc nádor levele Nógrád varrnegyenez lboi. novemoer ll-en: „ . . . KerjttK nagy sztretttcei Kegyeimeteket, a hoiott azon vitézlő rendnek áitalmenéseic torténnek, gaziiálhoaással legyenek, hozzátok., a szerint a puszta helyeken is in tantum in. quantum íieri potest es a mint az időnek es helynek mostohasaga megengedi, ne kellessek a szegénységre cum oppre^sione eorunüem exeurálniok..." Nagy ivón: Királyi, nádori s némely nevezetes levelek Nógrádhoz 1663—16G6. Magyar Tört. Tár. X. 174* 1. a» Ezentúl a „keresztény" katonák halálával foglalkozó válaszokat nem közöljük. Ezek túlnyomó része általánosságban mozog: „tudják, hogy elég keresztényt vágott le az török az békesség alatt, de számát nem tudják". Egyes küldöttek vallomásaiból azonban konkrét esetekről is értesülünk. így megtudjuk, hogy Szenüászlónál a lévai hadnagyot Horvát Mátét többed-* -magával, Jánoshidán a szecsényi Tót Mihókot vágták le a törökök, emellett Valkó, illetve Isaszeg táján 30—40, Kecskén 5 hajdút, Halason egyszer 11, máskor 9, Ordas, illetve Úszód határában, Cinkotán, Gödöllőn és Izsákon 4—4, Dabon és Boldogházánál l—1 katonát öltek meg. A (kiskún)lacházai küldött Gombkötő János halálát hallotta, Karáé pedig arról számol be, hogy Sövényházi Lőrincet a (duna)földváriak elfogták s Budára vitték rabságra. A szigetszentmiKlósi küldött vallomása szerint: „ ... az frigy alatt az budai vezér egyszer is, másszor is vágatott le az budai híd előtt negyvenig való keresztényt. Szemeivel is látta ezen fatens, hogy az ebek ették az keresztény testeket az híd előtt Budán", Hasonlóképpen vallanak a szadaiak, pusztaszentmiklösiak, fótiak és hartyániak is. 70 Tápiószecső. n Szubasi, a szpáhik fölött álló katonai tisztségviselő. Salamon: 1. m. 126—127. 1. 72 Galgamácsa. 73 Kirvivo; a csausok láttak el a török birodalomban a futár- és postaszolgálatot. Salamon: L m. 106. i. 74 A magasabb török tisztségviselők birtokaik kezelését vajdákra bízták. Ezek meghatározott nagyságú összeget tartoztak beszolgáltatni a jószág után, de egyébként önállóan gazdál-kodtak s mmden eszközzel igyekeztek a birtokból eredő jövedelmüket növelni. Vö. Salamon: 3. m. 226. 1.