Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Purjesz István: A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében : Pest megye 1688. évi vizsgálati jegyzőkönyve a török ellen / 173–200. o.
184 Purjesz István Az elmondottakkal néhány olyan szempontra szerettük volna ráirányítani a figyelmet, amit — véleményünk szerint — a további kutatás hasznosíthat majd," korántsem merítve ki azokat a kérdéseket, amelyeket a közlésre kerülő forgás felvet. Ez azonban nem is lehetett feladatunk. * Pest megye 1668. évi vizsgálati jegyzőkönyvének ránk maradt példánya 23 összefűzött lapból áll. A szöveg több kéztől származik s egy-egy kézírás többször is visszatér; a tanúkihallgatást lefolytató bizottság tagjai tehát felváltva jegyezték fel a vallomásokat. A jegyzőkönyvet nem zárták le, sok benne a javítgatás, néhány helyen nagyobb kihagyások is vannak, ami arra mutat, hogy fogalmazványról van szó. A vizsgálati jegyzőkönyv mellett fennmaradt a deutrumnak egy latin nyelvűfogalmazványa is. 54 Ez a magyar változatnál bővebb: 17 kérdőpontból áll, több olyan,, a szécsényi törökök tetteivel kapcsolatos kérdést is tartalmaz, ami a jegyzőkönyvben foglalt deutrumból már kimaradt. Közlésére, sajnos, nincs mód, csak néhány olyanrészletét adjuk jegyzetben, amelyek a magyar deutrum egyes homályosabb értelmű pontjait jobban megvilágítják. Ami magának a vizsgálati jegyzőkönyvnek a közlését illeti, a szerkesztő bizottság alapvető kívánsága volt: közelebb hozni a szöveget a mai olvasóhoz. Ezért — a családneveket kivéve, amelyeket betűhíven adunk — a jegyzőkönyv szövegét átírva közöljük, úgy azonban, hogy annak hang-, alak- és mondattani sajátosságait igyekeztünk megtartani. A helyneveket fonetikus átírásban közöljük; a helységek mai nevét,, amennyiben azok a jegyzőkönyvben előforduló alaktól eltérnek, jegyzetben adjuk (PL Tótalmás—Tóalmás, Pusztaszentmiklós—Örszentmiklós stb.). A nyilvánvaló tollhibákat a szövegben javítottuk, a javítás tenyéré pedig jegyzetben utaltunk. Mind a magyar, mind a latin rövidítéseket feloldottuk. 54 /a A -vizsgálati jegyzőkönyv bevezető részét, a kérdőpontokat s az első három község (Újszász, Tápiószentmárton, Szentmártonkáta) küldötteinek vallomásait teljesszövegükben közöljük, a továbbiakban- azonban kénytelenek voltunk bizonyos rövidítéseket eszközölni: 1. Kihagytuk a minden helységnél visszatérő „fi de median te fassi sunt" formulát. 2. Az egyes községek vallomásain belül többször előforduló válaszokat (iuxta deutrum, nihil) egy helyre csoportosítottuk, hogy a fölösleges ismétlődéseket, elkerüljük. 3. Az utolsó kérdőpontra adott válaszok óriási többségét — amelyek a törökök által levágott „keresztény" katonákkal foglalkoznak — elhagytuk, s csak azt a néhány választ, ületve a válaszoknak csak azokat a részeit közöltük, amelyek a hódolt parasztság török terheiről tájékoztatnak. 55 megye 1669. évi, Pest megyéhez intézett átirata pedig arról panaszkodik, hogy az utóbbi időben a török — míg a parasztokat csak ütlegeli — a megyei nemeseket üldözi s akit csak elér közülük, mind levágja. (Pest m. lt. Int. inut. 1669.) Hasonló a helyzet az erdélyi végeken is: a török igyekszik megszüntetni a kettős adózás rendszerét s Erdély részéről Bem tűr beleszólást a rhódoltság ügyeibe. A török adóemeléseket kifogásoló erdélyi fejedelemnek megüzeni: „... minthogy az váradi passák magokat az erdélyi dolgokban nem ártják, hanem az mit akar Erdélyben cselekszi; hasonlóképen kegyelmetek is hagyná az váradi tartományt az váradi passákra . .." és „ ... az váradi birodalomban ne keverné magát..." S hogy a kettős adózás rendszerének felszámolására irányuló törekvés nem a helyi török tisztségviselők túlbuzgalmából, hanem, a szultáni udvar határozott parancsából fakadt, Kucsuk Mehemed temesvári pasa Apafihoz) intézett levele is bizonyítja: „ . .. miultátul fogva penig Ersek-Ujvárról Tömösvárra jüttem, sokszer írtam az Jenő és Lippa környül való faluk és jobbágyoknak állapotjok felől, hogy vegye le kezét róllok, mert azok mind a hatalmas császárnak adóznak, két felé nem adózhatik, nem is engedik, hogy két felé adózzanak, ezt a hatalmas császárunk sem engedi meg kegyelmed levelében azt írta, hogy ml abban semmiképen módot nem találunk, hogy azok mi nekünk ne adózzanak, felét, úgy mond, nekünk és a nemeseknek, a felit penig ti nektek, úgy mond, adják meg ... A kegyelmed levelét megfordíttatván penig, párját béküldöttük a fényes portára, az mely dolgokat a hatalmas és győzhetetlen császár meg nem eng&dett. . . Méltó tehát, hogy kegyelmed Lippa és Jenőhöz tartozandó falukról vegye el kezét, sőt az nemeseknek is megparancsolván, hogy békét nádjának nekiek, mert az utolsó, nagyobb lészen az elsőnél..." (Török-magyarkori áJlamokmánytár. VII. k. 343—347. 1. Pest. 1872.) 5i Jelzete megegyezik a vizsgálati jegyzökönyvével: Pest m. lt. Acta pol. mise. ant. 1669. NO; 1; 54/a Nagy szükség lenne egy, a Magyar Tudományos Akadémia által kiadandó forrásközlési szabályzatra, amely a közlési gyakorlat eddigi ingadozásait megszüntetné és azt a tudomány mai igényeinek megfelelő színvonalon egységesítené. 55 Lásd a 69. jegyzetet.
