Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Purjesz István: A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében : Pest megye 1688. évi vizsgálati jegyzőkönyve a török ellen / 173–200. o.
A török hódoltság Pest megyében 183 felismerték 51 — a törököt' használta fel a magyar függetlenség erőivel szemben. Ennek további következményei is voltak: bár formálisan a vasvári béke is megismételte a hódoltsági területek török adózására vonatkozó korábbi rendelkezéseket, ezeknek nem lehetett foganatjuk, mivel Bécs nemzetellenes, gyarmatosító politikája az államszervezetnek éppen azokat az elemeit bénította meg, amelyek korábban a hódoltsági részeken a török adókizsákmányolást korlátozták. Idegen zsoldosokat hoztak az országba, nem töltötték be a magyar főparancsnoki tisztségeket, a végbeli katonaságot fizetetlenül, a végházakat hadifelszerelés és tartalék nélkül hagyták, a végvárrendszert szétzüllesztették. 52 Sőt a Habsburg-kormány — a békére való hivatkozással —• a hódolt területre való behatolástól is eltiltotta a végváriakat. 52 /^ Ilyen körülmények között, anélkül, hogy a két állam közötti tényleges erőviszonyok megváltoztak volna, egyedül a Habsbufg-kormányzat gyarmatosító törekvései következtében, a királyi Magyarország által a törökre gyakorolt nyomás nagy mértékben csökkent, s így a Habsburg-politika lényegében a török önkényének szolgáltatta ki a hódoltsági területek lakosságát. Bars megye panaszolja: „Azelőtt, amikor generálisunk volt s végházaink helyben voltának, ha néha az török valami iniurát tett is a parasztságnak, mindjárt az generális fogta pártját, ha az török, az parasztságon exerceált pqgány keménységet, rávitt basára s vezérre a generális; ... de most süsse, főzze a parasztembert, úgy az hódúit nemesembert is, ... csak szenvednie kell." 53 Ez lehetett az egyik oka a török terhek Vasvár után bekövetkezett feltűnő kiugrásának is: a török most már szinte korlátlanul, olyan mértékben emelhette a jobbágyok terheit, hogy az magát a kettős adózást, annak további fennmaradását veszélyeztette, mivel — a vizsgálati jegyzőkönyv szavai szerint — a hódolt parasztság^ a töröknek teljesített szolgáltatások „miatt nemhogy az magyar földesuraknak szolgálhatna, de az maga mindennapi kenyerét is alig keresheti." Arra is vannak adataink, hogy a török ebben az időben tudatosan törekedett a magyar nemességnek és a nemesi megyének a hódoltsági területről való kiszorítására és a kettős adózás rendszerének felszámolására. Pest megye hatósága írja: „Anynyira vagyon már az dolog, Hogy az magyar földesurak már fel sem vehetik ezen vármegyékben jobbágyokat, mivel azt intendálja az török, hogy ne legyen magyar földesura az parasztságnak" . 53 /a S mikor a szolgabírák a megyei adókivetés ügyében a hódoltsági területre utaztak, a török megakadályozta munkájukat. Egyiküket, Egri Mártont a budai vezér magához pendelte s halállal fenyegette meg, ha az adókivetést abba nem hagyja, a másik szolgabírót, Kandó Jánost pedig elfogatta s szégyenszemre, összekötözött kézzel török katonákkal hurcoltatta végig a falvakon. Ilyen körülmények között a megye kénytelen volt jelenteni: „az repartitio dolgában declarálja viceispánunk ő kegyelme, hogy arra felvetett impositio az török miatt semmi módon sem szedethetik, mely nyilván kitetszik az budai vezér kajmikámja levelébül.. ," 53 /t> A fentiekkel állhat kapcsolatban a hódolt nemesség és a török uralma alatt álló területeken lakó papság sorsának rosszabbodása is, amiről a Pest megyei inquisitiós jegyzőkönyv '8. és 9. kérdőpontjai, illetve az azokra adott válaszok tájékoztatnak, valamint az is, hogy a török az 1660-as években a magyar hatóságokat már a határperekben sem engedi eljárni s azokat maga akarja lefolytatni. 53 / 0 5i Portia herceg: Acsádif Ignác: A magyar birodalom története, Bp. 1904. II. 338. 1. és Sagredo velencei követ: Salamon: i. ni. 412—413. 1. 52 Bars megye Pest megye hatóságához is megküldött követi utasítása szerint: „Az Újvárnak siralmas veszedelme utárí óhajtva vártunk naponként és óránként az nativus magyar fogenerálisnak declaratióját, az kire oly szükségünk vagyon, mind mindennapi kenyérre ... nincs kihez folvamodni, kinek panaszolnunk, nem lévén denominált generálisunk," Ilyen körülmények között „a kapitányok fejetlen lábak, ha (a) kapitányoknak panaszolkodunk, az a válaszunk: disciplina alatt nem tarthatja (a katonaságot), mert végháza nincs, az mely puszta helyeket végházaknak neveztek, azoknak se kapuba, se palánkja, se semminemű tartalékja: az katona íuzetetlen, lovatlan, ruhátlan, fegyveretlen s felesége, gyermeke... és szájában tevő falat kenyere nincs .. ." Pest m. It. A. pol. mise. a. 1668. No. 4. 52/a Pest m. It. Int. inut. 1666. No. 4. A rendelkezés hatását mutatja a megye véleményei amely szerint: „ ... ha az tovább is tilalmaztatik, az alföldi jószágtul minden búcsút vehet s az mostani repartitiot is az Alföldön (ha ez tilalom tovább is leszen) mikint vehetik meg, akárki is elgondolhatja . .." Pest m. It. A. pol. mise. a. 1672. No. 2. 53 Pest m. It. A. pol. mise. a. 1668. No. 4. 53/a Pest m. It. A. poL mise. a. 1664. No. (r. 53/b Pest m. It. A. pol. mise. a. 1672. No. 2. 53/c vö. az inquisitiós jegyzőkönyv 10. kérdőpontjával. Egyébként a török fentebb 1 vázolt törekvése nem korlátozódott Pest megye területére. Erre mutat, hogy a török elleni tanúvallatást elrendelő, az összes megyének megküldött királyi mandátum is beszél a keresztény földesuraknak azelőtt mindig fizetett adó eltiltásáról (Szabolcs m. lt. Acta 1668. Fase. «6 No. 93.), Nyitra *
