Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Purjesz István: A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében : Pest megye 1688. évi vizsgálati jegyzőkönyve a török ellen / 173–200. o.

182 Purj esz István delte a szerződésszegő török földesurat s maga határozta meg azt a legmagasabb summát, amit az a finkei jobbágyoktól követelhet. Sőt arra is kényszerítette, hogy erről hitlevelet állítson ki, s azt megküldte a magyar földesúrnak.

49 A törökkél kötött békeszerződések adtak végül jogalapot arra, hogy a megyék a török elleni vizsgálatok alkalmával a török kártételei közé ne csak az általa elkövetett erőszakosságokat, rablásokat, égetéseket sorolják, de a „szokott adónál" magasabb adóköveteléseket is, s hogy az adatokat így összegyűjtve, a Habsburgok képviselői diplomáciai tárgyalásokon tiltakozzanak ellenük. • A „királyi Magyarország" tehát államközi szerződésekben kapott jogot arra, hogy a hódoltsági jobbágyok török adózásának kérdésébe beleszóljon, hogy azt — a magyar földesúri osztály érdekében — korlátozza. Hogy azonban ennek a török adókizsákmányolást korlátozó szerepnek milyen mértékben tudott megfelelni, azt sohasem a jog, mindig a fegyver, a két állam mindenkori viszonya döntötte el. Ahogy a magyar részre is adózó hódoltsági területek határai addig terjedtek, ameddig a magyar végvári vitézek fegyvere elért, úgy a hódolt jobbágy török s magyar részre fizetett adóinak aránya, illetve a török részre fizetett adóinak nagysága annak, a nyomás-' nak a nagyságától függött, amit a Habsburg-Magyarország államszervezete a törökre gyakorolt. A két állam közötti viszony pedig éppen a kérdéses inquisitiót megelőző években igen nagy mértékben megváltozott. E változásban kétségkívül szerepe van annak is, hogy a török állam a Köprülü-k nagyvezírsége alatt átmenetileg támadóbbá vált, de riem ez az egyetlen ok. A török adókizsákmányolás korlátozásában a török uralom alatt élő parasztság mellett a magyar földesúri osztály volt elsősorban érdekelve, melynek jelentős része a hódoltsági területről menekült el, s rá volt utalva arra a sokszor igen gyéren csörgedező jövedelemre is, ami a hódoltsági részeken fekvő birtokaiból jutott neki. Az állam számára ezek a területek kezdettől fogva keveset jövedelmeztek; ami adó mégis befolyt, az sem került a kamara kezelésébe, hanem a megyék nagyrészt közvetlenül a végvárak fenntartására s a katonaság fizetésére használták fel. Éppen ezért a Habsburg-dinasztia és a Habsburg-állam központi kormányzata igen keveset törődött a hódoltsági területek sorsával; a török adókizsákmányolás korlátok közé szorítását az államszervezetnek elsősorban azok az elemei végezték (végvárak, megyék), amelyek a Habsburgok központi hatalmától független, sőt azzal részben szembenálló rendi erők befolyása alatt álltak. Amikor a Habsburgok képviselői a törökkel folytatott diplomáciai tárgyalásokon tiltakoztak a török folytonos adóemelései ellene ezt elsősorban a magyar nemességre való tekintettel, annak nyomása alatt tették. Az 1567—68. évi béketárgyalások lefolytatásával megbízott magyar követnek, Verancsicsnak Miksához inézett leveleiből kiderül, hogy a Habsburgok azért nem mondtak le a hódoltsági területekről s követelték a kettős adózás rendszerének további fenntartását, mivel attól féltek, hogy ellenkező esetben az elégedetlen magyar nemesség és végvári katonaság Erdélyhez pártol.

50 A zsitvatoroki békeszerződés, amelyik a török korlátozásában a legtovább ment el — így pl. először mondta ki a hódolt nemesség adómentességét — s amelyen a későbbi békék alapultak, lényegében a Bocskai-szabadságharcból nőtt ki, s a békeokmányt a Habsburgok és a török képviselőin kívül az erdélyi fejedelem megbízottai is aláírták. A XVII. század első felének számos béketárgyalásán pedig a Habsburgok képviselői mellett — legalább megfigyelőként — a megyék követei is részt vettek, s így a tárgyalások menetét a nemesség érdekeinek megfelelőbb irányba befolyásolták. A Habsburg-kormányzat tehát sohasem jószántából, hanem mindig külső tényezők, a magyar rendek, valamint a független Erdély és a mögötte álló erők nyomása alatt cselekedett, amikor a török adózsarolásai ellen fellépett. Az 1650-es évek végén, Erdély bukásával a Habsburg-hatalom és a magyar rendek közötti egyensúlyi helyzet is megbomlott, és sokkal szabadabban érvényesülhettek azok a már korábban is meglévő tendenciák, amelyek a2 abszolutizmus és az ország teljes gyarmatosítása felé mutattak. Ez a változás a Habsburg-állam török politikájára is kihatott. Bécs a szentgotthárdi csata után, a törvényellenesen, a magyar nemzet képviselőinek részvétele nélkül megkötött vasvári békével nemcsak a török kiűzéséről, illetve visszaszorításáról mondott le, amire pedig megvolt a lehetőség, hanem — mint ezt már a kortársak is *• Borsod megye 1641. évi vizsgálati jegyzőkönyve, i. h. Finke. so Salamon: i. m. 328. 1..