Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Purjesz István: A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében : Pest megye 1688. évi vizsgálati jegyzőkönyve a török ellen / 173–200. o.

A török h'ódoltság Pest megyében 181 A török terhek súlyában bekövetkezett változás okait keresve, egy körülményt nem hagyhatunk figyelmen kívül: Pest megye is, mint a magyarországi hódoltság jelentős része, kétfelé adózott, a török állam és földesúr mellett szolgáltatásokkal tartozott „magyar rendre" is. A török állam kizárólagos hatalma alatt álló terület ugyanis — Salamon Ferenc találó s szellemes meghatározása szerint — az ország legdélibb fekvésű részeit kivéve, nem összefüggő kontinenshez, hanem inkább sporadikus szigetekhez volt hasonló.

42 E szigetek központjában a török-megszállta várak emelkedtek, amelyek körül változó nagyságú, kisebb-nagyobb körzet állt egyedül a török ellenőrzése alatt, de ezektől eltávolodva, az egyes erősségek között elterülő széles sávokat már a magyar végvári vitézek is sűrűn bekalandozták, s így itt a török mellett a „királyi Magyarország" is fenntartotta befolyását. E területek, amelyek felett — ha különböző mértékben is — két állam gyakorolta hatalmát, kétfelé is adóztak. A váci püspökség hódoltsági területen lévő birtokai, az 1578-ban Pozsonyban készített összeírás tanúsága szerint, a XVI. század második felében a töröknek teljesített szolgáltatások mellett „magyar rendre", a földesúrnak tizedet és cenzust, esetleg ajándékot adtak, az államnak pedig dicát s robotmegváltást fizettek. Ez az összeírás egyébként azt is megmutatja, hogy a kétfelé adózó terület határa sokszor egészen a török várak lábáig terjedt; a török által megült Vác közvetlen közelében fekvő magyar falvak: Kósd, Csörg és Naszál is igen jelentős szolgáltatásokat teljesítettek magyar részre.

43 A magyar földesúri osztály soha sem mondott le hódolt területen lakó jobbágyairól, s ezek magyar részre történő adózását a Buda elfoglalása után alig néhány évvel, 1547-ben létrehozott békétől kezdve a törökkel kötött diplomáciai szerződések egész sora biztosította. E szerződések általában igyekeznek a török részére történő adózás mértékét is szabályozni: e tekintetben az alapelv az volt, hogy a hódolt jobbágy korábbi terheinek felét fizesse török részre. Az 1562. évi békeszerződés a kettős adózás mellett kimondja, hogy a török szállítsa le a kétfelé tartozó falvak adóját, s hogy a szultán szorítsa rá a szpáhikat: a kétfelé fizető falvaktól csak az adó felét követeljék, a másik felét engedjék át ä magyar földesúrnak.

44 A XVII. század első felében létrehozott békék még tovább mentek: az adószedés módját is meghatározták. A zsitvatoroki szerződés kimondta, hogy a török földesúr — a várak közelében fekvő helységek kivételével — ne menjen ki a hódolt falvakba, hanetn e falvak bírái vigyék be neki a járandóságot. Ha pedig a falu nem küldené be az adót, a török földesúr írjon a falu magyar urának vagy a magyar végvári kapitánynak, hogy azok utasítsák a falut adófizetésre. Csak ha ez sem használna, akkor „mehet rá" a falura a török.

45 Az 1618. évi komáromi békeszerződés kimondta, hogy török adóemelés esetén a jobbágy tegyen panaszt az illetékes végbeli kapitánynál, aki írjon az ügyben a budai basának, az pedig tartozik birtokától megfosztani a szokottnál többet követelő török földesurat. E rendelkezéseket a későbbi békék is megismétlik.

46 Ha naponta százszor is megszegte a török a békeszerződéseket, ne gondoljuk, hogy ezek csak papíron maradtak. Szerecsen (Győr megye) török földesura a helység terheit 5—5 kocsi fával és szénával s 5 pint vajjal szállította alább az 1627. évi szőnyi béke után,

47 s vannak adataink, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyar hatóság: végvári kapitány és földesúr valóban beavatkozott a hódoltsági terület életébe. A Bars megyei Űjbars parasztjai a török földesúr elviselhetetlen zsarolásai miatt pusztán hagyták a helységet. Deli Bali, a földesúr többször is írt nekik, hogy szállják meg a falut, de hiába. Erre Koháry Péternek, Érsekújvár főkapitányának írta meg, hogy hajlandó lenne az újbarsiak terhét mérsékelni, ha azok visszatérnének. Koháry közbelépésére a lakosság valóban megegyezett — az előbbieknél kedvezőbb feltételek mellett — a török földesúrral és újra megszállta a falut.

48 Egy másik példa: Finke (Borsod megye) parasztsága magyar földesurának, Barcsay Jánosnak panszolta be a szpáhit folytonos adóemelései miatt. Barcsay a budai vezérnél tett panaszt, aki magához ren42 Salamon: i. m. 322. és következő lapok. 43 o. L. Urbaria et Conscripüones 62/32. 44 Salamon: i. m. 312—314. 1. 45 Marczall—Angyal—

Mika: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Bp. 1901. 645. 1. 46 salamon: i. m. 369—371.

( 1. 47 Ráth Károly: A Győr vármegyei hódoltságról, i. h. *8 Bars megye 1634. évi vizsgálati jegyzökönyve, i. h. Üjbars.