Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.

Levéltári leltárak 17 élén igen komoly történeti bevezető tanulmány foglal helyet. A kerületi levéltárosoknak alkalmat adnak arra, hogy az anyag ismeretében szerzett tudásukat ilyen formában közölhessék, s ez a mód alkalmas arra, hogy az illető kerület, község vagy intézmény története iránti érdeklődést felkeltse. A 19. századi francia — s a hozzájuk hasonló belga és toszkánai

32 — levéltári leltárakról összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy azok a történetkutatást szolgáló levéltári segédeszközök. Lajstrom és leltár között a franciák nem tettek különbséget, kiadott leltáraiknál a „sommás" jelző utal arra, hogy nem haladnak darabról darabra, ihaneni bizonyos mértékig 'összevont formában tájékoztatnak az iratanyagról. A francia levéltárak centralizációja lehetővé tette az egységes leltározásit, a felépítésükben érvényesülő tárgyi-racionális elv a dokumentációs jelleg kifejlődésére vezetett. Ez a dokumentációs munka természetesen nem nélkülözi a szubjektív elemeket, amihez a leltárak sommás volta, másrészt az idézetek közlésének szokása is -hozzájárul. A francia leltárak, legalábbis az eredetileg készült, kéziratos, belső használatra szolgáló példányok, vagyonleltárak és kutatási segédeszközök egyszersmind. 6 A német levéltári fejlődés több tekintetben különbözik a franciától. Német birodalmi levéltár felállítására csak az első világháború után került sor, a 19J századbán az egyes német országok levéltárügye külön-külön fejlődött. A francia mintára itt is történtek bizonyos centralizációs kísérletek, ezek azonban nem a polgári forradalom eredményei, hanem felülről kiinduló reformok. Ennek következtében az új központi levéltárak a kormányhatósági levéltáraik közvetlen utódai, és gyakorlatuk sok tekintetben azok gyakorlatának egyenes folytatása. A német fejedelmi udvarokban már a 16. században kialakult a tárgyi regisztratúrának egy fajtája, amelynek struktúrája lényegében induktív úton jött létre, szemben a modern francia levéltárak előbb ismertetett deduktív rendszerével. A nemeit fejedelmi kancelláriák regisztratúrái a náluk felgyülemlett iratanyagot bizonyos tárgyi rendszer szerint igyekeztek csoportosítani, amit az adott hatósági viszonyokhoz alkalmaztak. Ha ezek a hatósági viszonyok megváltoztak, ha a hatóság új feladatokat kapott, vagy a fejedelemséghez új területeket csatoltak, a registrator új tárgyi csoportokat csatolt a meglevők rendszeréhez. Amikor 1819-ben Hardenberg, az akkori porosz kancellár elrendelte a porosz levéltárügy első központosítását, az egybegyűjtött levéltárak anyagát először egyetlen rendszer szerint kívánta átrendeztetni, még pedig a berlini titkos állami levéltár mintájára. A berlini titkos állami levéltár felépítésének induktív-gyakorlati jellege azonban ellenállt Hardenberg szándékainak, és később az organikus eszme térhódítása megakadályozta a 32 A belga levéltárak számára 1832 óta törvény írja elő leltárak kiadását. Toszkánában 1852-ben állítja fel Bonaini a firenzei Archivio centrale-t, s ugyanő indítja el a leltárak kiadását. 2 Levéltári közlemények • • *