Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.

16 Sashegyi Oszkár jelent meg, s ma sincs lezárva. Ahhoz, hogy ez egyedülálló, hatalmas leltársorozat berendezését megérthessük, ismernünk kell keletkezését. Kísérjük ezt figyelemmel a községi levéltárak vonatkozásában. A községi (városi és falusi) levéltárak rendezése és leltározása Franciaországban a modern (1790 utáni) anyagra nézve már 1842-ben, a feudális korira nézve 1858-ban megindult, s aránylag rövid idő alatt be is fejeződött. 1842-ben a belügyminiszter iuim egy körrendelete minden község számára előírta, hogy levéltárát meghatározott szkéma szerint rendezze és leltározza. A francia államigazgatás központosított jellege lehetővé tette ennek a nagyarányú akciónak egységes lebonyolítását. A leltárak másodpéldányát az illetékes departementális levéltárban kellett elnevezni, az utóbbi ellenőrizte a felvétel helyességét s csak ennek megtörténte után hagyta jóvá a leltárt a kerület prefektusa. Ha az első felvétel nem felelt meg, újabb leltározásra került sor. A kerületi levéltárosok községről községre járva oktatták ki sokszor gyakorlati módszerekkel a községi írnokokat (akik általában tanítók is voltak egyszemélyben) a helyes leltározás módjára. Az egységes, központilag megállapított szkémának megfelelően a levéltár anyagát 16 szériára kellett tagolni; mindegyik széria az ABC egy betűjét viseli, megjelölésképpen. A leltárkészítést a községi könyvtárra és bútorzatra (ingóságokra) is kiterjesztették, így ezek is egy-egy szériát alkotnak. Mindezek szisztematikus jegyzékét egyszerűen leltárnak nevezik. Azok a szériák, amelyek a szorosan vett levéltári anyagot tartalmazzák, egy-egy tárgykör* vagy igazgatási ág iratait foglalják magukban. Egy szérián belül minden egyes dossier-t és kötetet arab számmal jelöltek meg, és külön-külön vettek fel a leltárba. Egy dossier-ba olyan iratokat helyeztek, amelyek ugyanarra a tárgyra vonatkoznak.

30 A községi levéltárak forradalom előtti és alatti iratainak leltárait kerületenként adták ki, egy-egy kötetben egy vagy több arrondissement községi iratainak leltárait, aszerint, hogy mennyi fért a kötetbe, nagyobb városi levéltárak esetében egyetlen levéltár leltára több kötetet tölt meg. A szabályzat az iratok elhelyezését is előírja: szekrényben, polcokon, dobozokban feküszoek. A francia „sommás leltárak" szériák, ezeken ibelül további tárgyi alcsoportok, azokon belül dobozok, ill. dossier-k szerint haladnak, s több-kevesebb részletességgel adják meg az egyes dobozok (dossier-k) tartalmát. Az okleveleket általában egyedenként írják le, ha hasonló típusúak, összevontan ismertetik. A fontosabb oklevelek szövegéből gyakran idézeteket is közölnek. A sorozatnak III. Napóleon idejében megjelent első kötetei nem állják ki a mai tudományos kritikáit: gyors és hatalmas eredményekkel akartak imponálni, a sietős munka károsan befolyásolta az eredményt.

31 A kiésőibíbi kötetek azonban alapos és gondos munka benyomását keltik az olvasóiban. Nem egészen egységesek: a francia levéltárügy vezetői tudatosan szabad kezet engedtek a kerületi levélTárosoknak, akik kerületük történetének általában legjobb ismerői, e levéltáraknak tudományos apparátussal való ellátásában. Némelyik kötet 30 Pfannenschmid: Über Ordnung und Invertarisirung der Gemeinde

—Archive. Archivalische Zeitschrift 8. k. 1883. 229—246. 1. 31 Baumgarten H.: Archive und Bibliotheken in Frankreich und Deutschland. Preussische Jahrbücher 36. k.