Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Jakó Zsigmond: Viser Lipót értekezése a megyei levéltárak lajstromozásáról 1785-ből / 151–172. o.

Viser Lipót értekezése 153 a házát, akik a tudományok iránt érdeklődtek. Ezek között ott találjuk Visernek az otthonát is. Ez a megbecsülés azonban nem ellensúlyozhatta azt a tartózkodást, melyet a megyei nemesség az idegenből jöttékkel szemben általában és így Viserrel szemben is tanúsított. Bár maga szintén nemes ember és a levéltárért felelős főjegyzőnek a legfőbb segítőtársa volt, még másod jegyzőnek sem választották meg, amíg ezt az állást a császár a megyei közigazgatás reformja során át nem szervezte a rendkívül terhes lajstromozói és levéltárosi munkakörré.

11 Viser, hasznos szakismeretei ellenére, még 37 éves korában sem jutott olyan körülmények közé, hogy családot alapíthatott volna. Sorsa jobbrafordulására akkor támadhatott komolyabb reménye, amikor a jozefinista reformok során a megyei állások betöltésénél egyre inkább kezdtek súlyt helyezni a szakismeretekre is, illetve amikor 1785-ben Teleki Sámuel lett Bihar megye főispánja és kerületi királyi biztosa. A könyvgyűjtéséről híres, tudománykedvelő, művelt királyi biztos részéről Viser joggal remélhette szaktudása elismerését. Telekinek ajánlott alábbi értekezését is feltehetőleg azzal a szándékkal írta, hogy magára terelje a váradi kerület megyei levéltárainak rendezését szorgalmazó királyi biztos figyelmét. Teleki valóban felfigyelt Viser képességeire, támogatta és amikor a megyei ügyintézés nyelve a német lett, 1787-ben Bihar vármegye főjegyzőjévé nevezte ki.

12 Jóllehet Viser számára a jozefinista rendszer nyitotta meg az érvényesülés útját és minden jel szerint a felvilágosodott reformok, a haladás meggyőződéses híve volt. mégsem vált az elnémetesítő politika eszközévé. Megóvták ettől, egyebek mellett, a házasságával szerzett új rokoni összeköttetései. 1787. őszén ugyanis feleségül vette Kelemen János és Reviczki Júlia művelt leányát: Katalint és ezáltal szorosabbá vált a kapcsolata a vidék hevesen ellenzéki nemességével.

13 1790. január elején Biharban a jozefinista rendszerrel szemben már olyan nyílt volt az ellenállás, hogy — bár a megye rendéi január 4—6. gyűlésükön Visert a következő tisztújításig hivatalában megerősítették, — józanul számolnia kellett azzal, miszerint a királyi biztosok által, restauratio nélkül kinevezett vezetőtisztviselők sokáig nem maradhatnak meg a helyükön.

14 Visernek kapóra jött az említett megyegyűlésen a váradi káptalan hiteleshelyi levéltára körül kitört nagy vihar. A rendek ugyanis megtiltották a káptalannak, hogy a levéltárát, a. királyi rendelet értelmében, Budára küldje és követelték, hogy a „Horváth nevű tolvaj nótárius helyett más alkalmatost tegyen"; erre vonatkozóan a nagypréposttól ígéretet is csikartak ki.

15 A főispán a megyei nemesség megnyugtatására 1790. febr. 21-én a káptalannak Visert javasolta hiteleshelyi jegyzőül.

16 Minthogy a felbolydult megyétől való szabadulás a visszahúzódó, csendes munkát kedvelő Visernek is megfelelt, elfogadta a káptalan által felkínált állást, március 11-én letette a hiteleshelyi jegyző számára előírt esküt és a március 15-én kezdődő megyegyűlésen leköszönt előbbi hivataláról.

17 Bár, amint táblabírónak való megválasztásából és többszöri marasztalásából látszik, a közhangulat Viserrel szemben barátságos volt, ő lemondása mellett kitartott és visszavonult a hajlamainak jobban megfelelő hiteleshelyi munkakörbe.

18 Űj .hivatalában Viser éppen olyan nagyszerű emléket emelt magának, mint a megyénél. A vérbeli levéltáros buzgóságával és magabiztosságával mindjárt nekilátott nemcsak a hiteleshelyi levéltár, hanem a káptalan magánlevéltára és egész iratkezelése rendbeszedéséhez. Mindjárt hivatala elfoglalása után sürgette a magánlevéltár rendezését.

19 A következő esztendőben a káptalani ügyésznél, majd pedig " Főglein, l. m., Levéltári Közlemények. 1936. 167—8. Családjának II. Ferdinánd által 1625. nov. 26-án Sopronban adományozott nemeslevelét Pozsony vármegyében hirdették ki 1626. janj 12"-én.

! Az armalis hiteles átirata: Váradi káptalan lvt., Archivum regnicolare, Prot, actorum regnicolarium, tom. XXIX. pag. 293—9. 12 Debreceni Állami Levéltár, Bihar vm

; lvt.

; Hauptrepertorium sämmtlicher Aktenstücke; 1787; Peretsenyi Nagy László, A német hivség, avagy Bécs polgárai a frantz hadban. Nagyvárad, 1806—9, 850. iá Nagyvárad, olaszi plébánia lvt. Prot, copulatorum, tom. I. nag. 82. An. 1787. Váradi káptalan lvt., Archivum domestieum, Acta polit.—jurid., fasc. I., nr. 39, 1801. jan. 2l-i ülés. 14 Keresztesi József, Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII. század végén. Pest, 1868, 187—^8. 15 Keresztesi, i. m., 190. 16 váradi káptalan lvt., Archivum domestieum. Index prot. sess. capit. i" Uo., Archivum regnicolare, Prot. tom. XXX. pag. 81., Keresztesi, i. m., 203. Debreceni Állami Levéltár Bihar vm. lvt., Prot, cttus Bihar, An. 1790. tom. XXIX, nr. 681. 18 Uo., nr. 474, 853, 2124. 19 Váradi káptalan lvt., Archivum domestieum, Acta polit.—jurid., 1790, fasc. III, nr. 553.