Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FORRÁSKÖZLÉS - Jakó Zsigmond: Viser Lipót értekezése a megyei levéltárak lajstromozásáról 1785-ből / 151–172. o.
154 Jakó Zsigmond a nagyprépostnál lévő levéltári anyag kérdését tette szóvá. 20 Végre 1793-ban sikerült ! megnyernie a káptalant az egész iratanyagra kiterjedő, nagyszabású rendezési tervéhez. Ennek értelmében Viser vállalta, hogy külön tiszteletdíj ellenében, az eddig csak szemre elrendezett régi hiteleshelyi anyagot teljesen újrarendezi és lajstromozza, a káptalan magánirataiból és birtokleveleiből külön Archívum domesticum-ot, a gazdasági ügyintézés anyagából pedig önálló Archívum oeconomicum-ot alakít. 21 Ettől kezdve ez a munka töltötte ki a fokozatosan elbetegesedő Viser hátralévő egész életét. 1797. elején már elkészültek a levéltár céljaira a székesegyház sekrestyéje felett átengedett hat terem Viser által tervezett szép barokk szekrényei és egyéb berendezési tárgyai. 22 Viser elképzelései itt is kezdtek testet ölteni. Fáradhatatlan keze nyomán ez a gazdag levéltár szintén elnyerte már a rendszerét, amikor a halál 1800. szilveszterén 52 esztendős korában, váratlanul elragadta az élők sorából. 23 Viser szorgos szerénységben eltöltött rövid életének minden tiszteletet megérdemlő, legfőbb eredménye kétségtelenül Bihar megye és a váradi káptalan levéltárának elsőrangú rendszerezése volt. Már a XIX. század elején „Bihar Vármegyének ritkítható jelességgel elrendelt Leveles Tárjárói" szólva, egyik csodálója megállapítja Viser munkájáról, hogy „az abban található Leveleknek Rendbevételére s tartására nézve, bár több N. Vármegyék Leveles tarjait is volt szerentséje... megtekinteni, hasonlót mindazonáltal a Bihar Vármegyei Archívumhoz sem talált, sem látott". 24 A második világháború a megyei levéltár régi rendjét ugyan szétdúlta, de a káptalani levéltár ma is teljes sértetlenségben hirdeti, a XVIII. századi magyarországi Jevéltárkultúra egyik legszebb emlékeként, Viser Lipót levéltárosi képességeit. Viser mindenekfelett levéltáros volt. Gyakorlati rendezőtevékenysége melléktermékeként jött létre »előttünk ismeretes mindkét munkája. Az itt közölt rendezési utasításon kívül ugyanis a második világháború pusztításai előtt a váradi püspöki könyvtár is őrzött tőle egy munkát. 25 Ennek a 319 levelet számláló, latin nyelvű, bőrbekötött ívrét kéziratnak a címe: Collectio historica ab anno 1721—1781. E kézirat indexszerű elrendezésben, évtizedenként (dekászokra) tagolva tartalmazta Visernek a megyei levéltár anyagából (főként a közgyűlési jegyzőkönyvekből és iratokból) vett többnyire egészen szűkszavú, helytörténeti érdekű ki jegyzéseit. Megadta a kijegyzések pontos levéltári jelzetét is. Az egyes dekászok a következő, szabályosan ismétlődő tárgykörökre vonatkozóan tartalmaztak a címszavak betűsorába szedett, egészen különböző értékű történeti adatokat: A megyében tisztséget viseltek, névsora, az országos (világi és egyházi) főhivatalokban történt fontosabb változások, illetve cím- és rangadományozások, emlékezetre érdemes (helyi és országos) események, az ún. publico-politica, tehát a közigazgatással kapcsolatos kérdések, katonaság, adóügy, kereskedelem, iskolázás-művelődés, egyház-vallás, közegészségügy. A kijegyzések és az olykor hozzájuk fűzött lapalji, személyes megjegyzések, jellemző adatokat szolgáltatnak Viser történeti érdeklődéséről, sokoldalú képzettségéről és felvilágos ultságáról. A kéziratban található bejegyzések szerint, Viser e munkáján 1784. szeptembere és 1786. júliusa között dolgozott, és szándékában állott továbbfolytatni. Nem sikerült megállapítani, hogy mi lehetett Viser célja ezzel a munkával. Nem gondoljuk, hogy pusztán levéltára használatát akarta volna ezzel a tárgymutatóval is megkönnyíteni. Ezek az adatok, ugyanis a többi indexek segítségével szintén elérhetők voltak. A levéltáraknak a történetírás és különösen a helytörténetírás szempontjából való fontosságáról vallott nézetei ismeretében 26 talán feltételezhető, hogy e kézirat Bihar megyének az akkori idők felfogása szerint elkészítendő történeti leírásához szánt adatgyűjtését foglalta magába. Ha pedig ez így lenne, akkor Viserben a levéltári anyagra építő magyar helytörténeti kutatás egyik korai úttörőjét is kellene tisztelnünk. Nem a történetíróra, hanem a levéltári munkához szokott emberre jellemző az a mód, ahogyan Viser ezt a kéziratát összeállította. El kell azonban ismerni, hogy ezek az egészen mesterséges rendszerbe kényszerített pontos adatok a mai kutató számára is jól használható, megbízható nyersanyagot jelentenének. Viser itt közölt másik kis munkájának jelentőségét az adja meg, hogy az iro20 Uo., 17S1, fasc. V., nr. 553, 1793, fasc.I., nr. 161. . ÜÍ Uo., Prot, secretale, 1793,. pag. 31—2, nr. .82., Prot. sess. eapit., 1793, pag. 133—i, nr. 308. 22 uo., Acta polit.—jurid., 1797, fasc. I., nr. 25. 23 Nagyvárad, olaszi plébánia lvt., Prot, defunctorum, tom. I, pag. 288, nr. 100. — Váradi káptalan lvt., Archivum domesticum, Acta polit.—jurid., 1801, fasc. I. nr. 1. 24 peretsenyi Nagy, i. m., 579—8fl. 979, 25 Egykori könyvtári száma: 12109. 20 L. az alább közölt Dissertatio bevezetését.
