Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.
Levéltári leltárak 15> Ahhoz, hogy a tudományos levéltárügy megszervezése után nálunk alkalmazott leltározási (módszereket, értékelni tudjuk., vizsgálat alá kell vennünk a külföldi levéltári leltárak alaptípusait, s azokat az elveket, amelyek e típusokat kialakították. A levéltári leltározás csak azután vált tudományos problémává, miután a levéltárak megnyíltak a tudományos kutatás számára. A levéltárak történetében a francia forradalom az a választóvonal, amely megteremtette a modem levéltárügy kialakulásának előfeltételeit. Az új korszak jellemző jegyeit többek között a következőkben szokás megjelölni: a levéltári anyag centralizációja a modern központi levéltárakban, e levéltárak nyilvánossága és anyaguk tudományos felhasználásának megszervezése. E jegyek döntőek a leltározás szempontjából is a francia forradalom óta. A mai francia levéltárakat, a párizsi Nemzeti Levéltárat, valamint a departesment-ok levéltárait, a forradalom alkotta meg. Anyagukat a forradalmi törvényhozás nyilvánossá-, közös szellemi tulajdonná minősítette, illetékességük az egész francia állami levéltári fondra kiterjedt. Mindazt az anyagot, amely e levéltáraikra szállt, valamilyen rendszerbe kellett foglalni; ennek a rendszernek igyekeztek a kor kívánalmainak megfelelően logikai alapot adni. Előre megalkották azokat a nagy tárgyi ^csoportokat (séries), amelyekbe azután a beérkező fondókat besorolták. E nagy tárgyi csoportok általaiban egy-egy igazgatási ág fondjait voltak hivatva befogadni. Az egyes fondókon belül dossier-rendszert alakítottak ki. A forradalom előtti idők fondjaira nézve nem állapítottak meg kötelező szkémát, a levéltárosnak magának kellett a rendezés során az egyes dossier-kat kialakítania. Az elv az volt, hogy a fondók tagolódása az általánostól a különösig, a lényegestől a kevésbé lényegesig haladjon. Az egyes dossierkon belül azután topográfiai, idő- vagy betűrendet alkalmaztak. A fogalmakat, amelyek szerint az iratokat csoportosították, a kutatás, szempontjából szabták meg, nem történeti, hanem logikai gondolkodással közeledtek az iratokhoz. Végül a községi levéltárak számára általános érvényű szkémát írtak elő, amelyet egységesen kellett valamennyi városi és községi iratanyagra nézve alkalmazni. A szkématikus rendezést, ami az előírásokban már kirajzolódott, még fokozta a leltáraikra való tekintet, amelyeket miieden departement-foan azonos szkéma szerint igyekeztek kiadni. Franciaország volt az első, amelynek államháztartása megteremtette az eszközöket a levéltári anyag tudományos felhasználásának megszervezéséhez. A forradalom óta az egyházi és magánlevéltárak védelmének kérdését is a központosítás értelmében oldották meg: e levéltárak nagyrészt az állami levéltárakba kerültek be, s ha később egyeseket vissza is adtak volt tulajdonosaiknak, a felügyeletet a visszaadott levéltárak felett is fenn lehetett tartani. Az általános rendezési és a leltárak kiadására vonatkozó szabályokat kiterjesztették a községi és kórházi levéltárakra is, innen van, hogy a departement-ok levéltárainak egységes leltár-sorozatában e levéltárak is helyet kaptak. 29 * Az „Inventaires sommaires des archives départementales, communales et hospitaliéres" sorozata 1854-ben indult meg. Eddig kb. 500 kötete 29a Brenneke— Leesch: Archivkunde. Leipzig 1953. 177. skk. 1. I
