Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Komjáthy Miklós: A breszt-litovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban : problémák a legújabbkori irattan köréből / 129–150. o.

140 Komjáthy Miklós nak nem fogadhatják el, mert az authentikus aláírások hiányoznak. Felkérte tehát a népbiztosok tanácsát, hogy írásban erősítse meg á szikratáviratot. A hiteles dokumentumot Dünaburgban (Dvinszkban) kell az ottani német parancsnoknak átadni.

2i %• íme, a modern technika az élet legdöntőbb kérdéseiben még nem tudta megteremteni a maga, egyetemes érvényű formáit. Az authentikus aláírás-ok hiánya elháríthatatlan akadályként állt a béketárgyalások azonnali megkezdésének útjában. Az igény, amellyel ezt követelték, emlékeztetett az írásbeliség kezdeteinek igényeire. Ezen a ponton a breszt-litovszki tárgyalások kora még beletartozik az írásbeliségnek nálunk III. Béla uralkodásával kezdődő, nagy korszakába. A hanyatlásnak, a régi formák alakulásának, a szokásos lassú elhalásának jelei már félreérthetetlenül megmutatkoznak, de az új, az előremutató még csak éppen jelentkezik, a régitől elütő lényegének, tartalmának megfelelő új, egyetemesen elismert formák kialakítására még nem képes. A technika modernizálódása nemcsak minőségi, hanem mennyiségi változást is hozott az irattermelésben. A híradástechnika apparátusai uü (közülük most csupán a telefont említem) sokszor éppen sorsdöntő kérdésekben feleslegessé teszik az ügyintézés hagyományos, írásos formáit s így fontos események írásos emlékeinek számát lényegesen csökkentik. Ezek is,. az élő szóbeliség korára visszamutató jelenségek, amelyek szükségképpeni, kísérő tünetei az új és a régi harcának. Annak a küzdelemnek, amelyet a rohamosan modernizálódó technika új és új lehetőségei folytatnak a lassan mozduló társadalom elavult intézményeivel. Mint az élet minden vonatkozásában, ez az idő az átmenet kora. A megírásra váró magyar irattan feladata lesz ennek az átmeneti korszaknak az: ügyek intézésében jelentkező formáit, külső és belső ismertető jegyek szerint, rendszerezni s megállapításait a társadalomtörténet világánál az egyetemes és magyar történelem számára hasznosítani. Ennek a rendszerező és kritikai munkának nem kívánok elébevágni,. sőt az efféle vizsgálatokat megkönnyíteni, hozzá indításokat adni szeretnék, amikor itt pár szóban rögzítem a breszt-litovszki anyagban nagy menynyiségben jelentkező iratféleségnek, a táviratnak néhány, sajátos vonását. A szikratávírón vagy rádión érkezett telegramm papírra vetett formájában kétségtelenül új válfaja a modern ügyiratnak, az aktának. Éppen. abban a tekintetben új, amely vonatkozásban más az akta, mint az oklevél, bár a telegrammok, funkciójukat tekintve, miben sem különböznek az. aktáktól. A táviratok, az aktákhoz hasonlóan részei az ügymenetnek. A legritkább esetben jelentik egy ügy befejezését, örökítik meg záróaktusát. Az; akták az ügymenet lényeges, kevésbé lényeges, igen gyakran egészen lényegtelen elemeit, á táviratok — szinte kivétel nélkül — csak az ügy érdemét illető lényeges, sőt igen fontos, legtöbbször a dolgok alakulásában 24 „Der Funkspruch kann jedoch als ein offizielles Dokument nicht angesehen* werden, weil authentische Unterschriften fehlen. Ich bin deshalb beauftragt den Rat der Volkskommissäre zu ersuchen den Funkspruch schriftlich zu bestätigen. Diese Bestätigung wird nach Dünaburg zu Händen des dortigen deutschen Befehlshabers. erbeten. General Hoffmann". — Hasonló tartalmú távirat Mirbachtól: uo. 304, 1.