Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Komjáthy Miklós: A breszt-litovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban : problémák a legújabbkori irattan köréből / 129–150. o.

A breszt-litovszki béketárgyalások 141 döntő fordulatot hozó elemeket tartalmaznak. Ez azonban érdemi különb­séget nem jelent az aktákkal szemben. A távirat közlési formáinak kezdete az élőszóéra emlékeztet. Megszövegezését, formába Öntését rendszerint nem előzi meg hosszas fontolgatás. Gyorsan és közvetlenül avatkozik a dol­gok menetébe, úgy, mint az élőszó. Hirtelen született, a váratlan fordulatok­hoz, előre nem látott eseményekhez: simulékonyan alkalmazkodó elhatáro­zások közlési formája. Akár vezetékes úton, akár vezeték nélkül továbbít­ják, a tényeket a lehető legrövidebbre, csak a lényegre szorítkozva fog­lalja össze. Ha az aktákra áll, áll elsősorban a táviratokra, hogy az élet mindennapi mechanizmusának melléktermékei. A távirat az élő szóbeliség és írásbeliség határán mozgó produktuma az ügyintézésnek. Az oklevélnek jogbizonyító, nem egyszer jogalkotó, jogot statuáló ereje van. Önmagában is megáll, legtöbbször az ügymenet befejező aktusát örö­kíti meg. Éppen ezért ünnepélyes formában állították ki, s ellátták mind­azokkal a kellékekkel, amelyek kibocsátása idején a hitelesség, érvényes­ség, „az örök érvény" ismérvei voltak. Az aktánajk nincs jogbizonyító ereje, az ügymenetnek nem befejező, csak átmeneti aktusát rögzíti. A jogügylet lebonyolítását csak előkészíti vagy befolyásolja. 25 Az aktákat nem lehet elkülöníteni ügymenetbeli előz­ményeiktől, anélkül, hogy ki ne szakítanók az összefüggésekből. Az aktát az oklevéltől tehát elspsorban az a tény különbözteti meg alapvetően, hogy önmagában nem áll meg, kiegészítésre szorul. Megfogalmazásában és ránk hagyományozott formájában az ünnepé­lyességnek nyoma sincs. Hiányoznak nála a hitelességnek az oklevél ki­bocsátásainál századok óta megszokott ismérvei. A forráskritika (hagyomá­nyos módszerei, már, ami az akták külső ismertető jegyeinek elbírálását illeti, elégtelennek bizonyulnak az akták törtéheti forrásértékének megálla­pításánál. Még inkább áll ez a táviratokra. Az egyre nagyobb tömegben termelődő távirati anyag igen alapos átdolgozásával és elemzésével kell majd az akták között és aktákként őrzött telegrammok írásba foglalásának és ránk hagyományozásának külső formáit, a formák összefüggéseit meg­állapítanunk, s mindezt időben és a fejlődés rendjén egymástól elkülöní­tenünk. Egy-egy irattermelő szerv iratanyagában az általa elküldött táviratok fogalmazványainak és a hozzá érkezett táviratok, vagy az általa, esetleg más szerv által felfogott, de neki továbbított táviratok szövegeinek (gépírásos áttételeinek) — első átlapozásra — nincsenek sajátos, ezeket az aktáktól élesen elkülönítő, .külső ismertető jegyei. A távirati fogalmazványok és a befutó táviratok külső formáinak túlnyomó részét maga az irattermelő szerv határozta meg. Ami a keletkezésüket illeti, két szélsőség között, a létrejöttüket elindító motívumok széles skáláját állapíthatjuk meg. A táviratok egy része a leg­szűkebb, legbizalmasabb körnek szánt közleményeket, egy más része, a táv­irati irodák útján a hírlapoknak leadott sürgönyök,'főképpen pedig a rádió­val közrvetített telegramok túlnyomó többsége a legtágabban értelmezett közvélemény tájékoztatását célozták. A cél nem határozta meg minden 25 Meissner: i. m. 18. és köv. lap.

Next

/
Thumbnails
Contents