Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.
14 Sashegyi Oszkár Ha az efféle, „modern", csupán vagy elsősorban irodai segédkönyvekkel ellátott iratanyag átadásra kerül, ezeket az irodai segédkönyveket alkalmazzák leltár gyanánt. Az abszolutizmus korában, a közigazgatás szervezetében történt gyakori változások folytán, a megszűnt hatóságok regisztratúrái vagy regisztratúra-reszei gyakran cseréltek gazdát, sokszor került sor iratátadásokra különböző hatóságok között, s ilyenkor általában az iratoknak csupán jelzeteit feltüntető mechanikus átadási jegyzékeket készítettek. Ha régibb, az iktatás bevezetése előtti, jelzetekkel el nem iátott iratok átadásáról volt szó, ez a módszer természetesen nem volt alkalmazható, s ilyenkor az átadó vagy átvevő nehezebb feladat előtt állott. Így, amikor 1852-ben a vármegyei levéltárakat a politikai hatóság kezéből kivéve, a törvényszékek alá rendelték, s pl. GömÖr megye levéltárát Pelsőcről Rimaszombatba kellett költöztetni v az átvétel leltár hiányában (a lajstromok hiányosajk voltiak) évekig húzódott. Ezalatt folyt az iratok lajstromba vétele, de nem nyert befejezést, míg végül 1857-ben az átvétellel újonnan megbízott irodatiszt az egész levéltárat egyszerűen kocsira rakatta s elszállíttatta. 28 Levéltáraink legnagyobb része tehát, akár levéltári, akár irattári vagy irodai segédeszközökkel rendelkezett, olyan részletes jegyzékekkel volt ellátva, amelyek az egyedi iratokat tartották nyilván (nem úgy, mint a régi, 18. század előtti leltárak ), s ennek következtében igen precíz, de körülményes ellenőrző és kutató munkát tettek lehetővé. Az irattárak nagy részének belső rendje olyan volt, hogy összevontabb nyilvántartást nem is nagyon tett lehetővé, s ott is, ahol az alapszámrendszer bevezetése folytán (ami ugyancsak az abszolutizmus korában történt) bizonyos ügyirat-egységek alakultak alapszám az iratokat sdkkal lazább egységbe fogta, semhogy ennek alapján összevontabb nyilvántartás felfektetésére gondoltak volna. 1848 után, amikor a jogi értékét, vesztett levéltári forrásanyagot országszerte a szétszóródás veszélye fenyegette (különösen a nem állami levéltárak vonatkozásában), a feléledő történeti érdeklődés sietett a veszély elhárítására. A történészek a levéltárak anyagát nemzeti közkinccsé igyekeztek tenni, s a teljes történeti forrásanyag leltározását tűzték ki programként. A múlt század ötvenes éveinek végén, a hatvanas évek elején a hazai sajtóban több olyan terv látott napvilágot, amely pusztuló, szétszóródó magánlevéltáraink iratainak leltározását vette célba; egyikük a francia inventarizációs módszerek átültetését kívánta. 29 A gyakorlati munka megindulására azonban csak a kiegyezés után került sor, a Magyar Történelmi Társulat megalakulása következtében, s az Országos Levéltár felállítása folytán. 20 Főglein Antal: Gömör vármegye levéltára. LK 1933. 218. 1. 2S * Szabó István i. m. 161. 1.
