Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Komjáthy Miklós: A breszt-litovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban : problémák a legújabbkori irattan köréből / 129–150. o.

\ A BRESZT-LITOVSZKI BÉKETÁRGYALÁSOK ANYAGA A BÉCSI STAATSARCHIVBAN (Problémák a legűjabbkori irattan köréből.) I. Az oklevelek és az akták, a történelemnek legismertebb és legáltalánosabban értékesített forrásai az azokat őrző történész-levéltárosok figyelmét, a gondozásukkal járó feladatokon (rendezés, leltározás stb.) túl is, lekötik. Foglalkoznak külső és belső ismertető jegyeikkel, formájuk és tartalmuk összefüggéseivel, funkciójukkal s ezekkel rokon problémákkal, mint például: mi szerepük volt a társadalom fejlődésében, hű, vagy torz tükrei-e annak? stb ... Más szóval: a történész-levéltárosok a levéltártan mellett mű vélik az oklevél- és irattant is. A polgári történetírás érdeklődését a középkor kötötte le. Ehhez képest az oklevéltan módszerei kidolgozottabbak, problematikája gazdagabb, mint az irattané. Sőt az irattan, mint Meissner magyar fordításban is megjelent, kitűnő, újkori oklevél- és irattana

1 szorosan az oklevéltanra épül. Fő problémája az oklevél- és irattan, illetve a vizsgálódásuk tárgyául szolgáló oklevelek és iratok fogalmi körének pontos elhatárolása. Figyelmét a korszakváltó időre összpontosítja. Az okleveles korszakból az akták korába való átmenetnek fő hajtóereje — Meissner szerint — a forgalomnak addig ismeretlen arányú növekedése volt. Az egyházi zsinatok, a humanizmus, új kereskedelmi utak s az állandósuló diplomáciai kapcsolatok növelték az íráskedvet s finomították az írás technikai módszereit. A fejlődést a római t jog íráskónyszeire s az abszolutista államok közigazgatási-jogászi hivatalnokrétegének kialakulása szorította megfelelő formák közé.

2 Amennyire világosak és pontosak, bár társadalomtudományi szempontból korántsem megalapozottak Meissner fejtegetései,

3 annyira elmosódottak ezek kontúrjai, amikor a legújabb idők irattermelésének rendszerezéséhez érkezik. Itt még inkább elveszíti uralmát a társadalom, technika, írás, és irattermelés 1 Heinrich Otto Meissner: Urkunden- und Aktenlehre der Neuzeit.' 2. kiad. Leipzig, 1952. 2 I. m. 20. 1. 6 Ezt nyomatékosan kell hangsúlyoznom. Hozzá téve, hogy mi sem folytathatjuk •az oklevéltan művelését ott és úgy, ahol és ahogyan Szentpétery Imre'abbahagyta. Az írás és társadalom európai hírű, úttörő tudósának, néhai Hajnal Istvánnak hatalmas, szellemi hagyatékát kell a modern oklevél- és írástan alapozásánál felhasználnunk. V ;'9 Levéltári közlemények